223. fejezet – a köztünk dúló harmóniáról

Hétvégén nem volt itthon a fiúm, úgyhogy gondoltam, csapunk egy romantikus hétvégét a Mucival, együtt alszunk, mert az milyen jó anya-fia bonding lesz. És akkor kevésbé is fogok félni a sötéttől, meg ilyenek.

Na szóval este letudtuk a szokásos rutint, baba hálózsákban, megetetve, illatosan az ágy közepén, egyik oldalán én, a másikon egy nehéz nagypárna, alvás indulhat. Mucinál ugye úgy néz ki az altatás, hogy belerakjuk a mózesbe, cumi a szájba, utána öt percet még opcionálisan dumál, majd mintha elvágták volna, függetlenül attól, hogy mi folyik körülötte, aztán reggel kilenckor kelés. Most is megkapta a cumiját, nyakába egy textilpelust, tájékoztattam arról, hogy baba alszik, anya meg még egy kicsit nyomogatja a gombokat, majd folytattam a fordítást.

Muci egy darabig elvolt a cumival, meg azzal, hogy a pelust az arcára húzta, utána letolta róla. Majd mereven nézni kezdett, és ahányszor véletlenül rápillantottam, lelkes örömkitörést produkált. Gondoltam, oké, jogos, ha romantikusan együtt alszunk, akkor ne a géppel foglalkozzak. A kislámpát hagytam, de odabújtam mellé, nagyokat ásítottam, és a szememet lehunyva jeleztem, hogy mi a protokollnak megfelelő teendő. Muci várt egy darabig, de utána intenzíven csapkodni kezdett az öklével, hogy ő is jelezze az elvárásait, mint az az egészséges kapcsolatokban szokás. Akkor óvatosan a fejünkre húztam a takarót (Muci szeret kuckózni), ennek nagyon megörült, és vad rikoltással lerántotta rólunk, majd nevetett. Ezt még párszor megismételtük, én közben tiszta álmos lettem, a Don viszont teljesen felpörgött. Időnként játékosan meghúzta a hajam, vagy belemarkolt az orromba, amikor úgy látta, hogy nem vagyok elég életvidám. A rendezvényre az tette fel a koronát, amikora virgonckodástól lebüfizte a pelusát, majd rögtön pofán is vágott vele, ekkor ugyanis eszembe jutott, hogy igazából mennyire praktikus dolog az, hogy este nyolc után külön szobában vagyunk egészen reggelig. A távolság csak megerősíti az érzelmeket, meg ilyesmi.

Így történt, hogy nagyon romantikusan külön aludtunk, mert van az úgy néha, hogy a kevesebb az több.

Reklámok

5 thoughts on “223. fejezet – a köztünk dúló harmóniáról

  1. Nagyon szeretem, ahogy írsz magatokról!
    Már nem akartam az előző bejegyzésedhez még egy kommentet írni (volt egy olyan érzésem, hogy az én lelkendezésem indította el a lavinát…), de nemtökmindegy hova írom? Régen “kinőttem” már a kismama korból, a gyerekem cirka Teidős lehet… IMÁDOM az aprónépet, mindegy mennyi idős. Énmáácsak ilyen tündibündizős némber maradok… :-))))
    És AZÉRIS IMÁDOM A GYÖNYÖRŰ, SZÉPSÉGES DONMUCIZOÁRDODAT!
    :-))))
    …. és készülök a legénykérésre… :-)))

    • Elképzeltem a kisfiad, ki huncut képpel Rád nevet.
      A “kuckózástól” már kacag, Te leteszed a gépedet…. Szemed sarkában könny ragyog, hisz nem is oly rég érkezett.
      Öleld magadhoz!
      Kit érdekel,ha fordításodból kimarad egy-két ékezet?

    • Igen, igen előbb utóbb rá kell jönni, hogy a gyerektartás alapja a rendszeresség és a megszokottság. Mindig, minden a megszokott rend szerint kell, hogy történjen, mert annak van jelzés értéke a gyerek felé. Megfürdött, illatos kis hapsi, mózeskosárban, saját helyén, saját ágyában = este, alvás.
      Anyával, nagyágyon = viháncolás.
      Ilyen ez a gyerektartás! mondotta volt néhai nagyanyám.
      :)))

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s