A zsiráf a környezetünkben az egyik leggyakrabban előforduló állat. Kedves, közvetlen természete és nagy teste miatt természetes ellensége szinte egyáltalán nincsen is, leszámítva a cápamalacot. A cápamalac egy igen ritka, jellemét tekintve ellentmondásos faj. Tetteinek egyetlen egy motívuma van: az éhség. Mivel a cápamalac lakta vidékeken általában bőséges élelem áll rendelkezésre, a cápamalac általában joviális, passzív magatartást tanúsít a környezetével szemben, vagy alszik. De arrafelé is elérkezik időnként az éhínség időszaka, ami általában 14:57-kor köszönt be, és 14:59-kor éri el csúcspontját. Életüknek ezen kemény szakaszában a cápamalacok akár a zsiráfot is megtámadják. Tehetetlenséget tettetve közel csalják, majd úgy csinálnak, mintha valami bizalmas dolgot szeretnének a fülébe súgni, és megkísérelik átharapni a nyakát. A zsiráfok általában csak a cápamalac fogai teljes hiányának köszönhetik az életüket.

(Agnusnak: 00:58, na úgy csinál a cápa).