379. fejezet – be nem áll a szája

Közzétéve Szerző:

Mostanában leginkább azért nem írok annyit a Muciról, mert sokkal viccesebb vele játszani, mint írni róla, illetve rengeteg időt elvisz a puszilgatása is (ha mást nem, annyit már elértem, mint anya, hogy nagykorában arról semmiképp nem panaszkodhat a pszichológusának, hogy “anyám nem puszilgatott eleget”).

Például amikor leülök dolgozni az íróasztalomhoz, és akkor ő is leül a kisasztalához, és azt mondja, hogy Muszika dógozik, fódítok, és halálos komolysággal megforgatja a kis babaszámítógépét, majd elégedetten feláll, hogy dógoztam (milyen vicces lesz ezt majd felemlegetni, amikor híres műfordító lesz).

Meg amikor fogja magát, és belebeszél a dolgomba, például együtt szoktunk főzni, ő a pulton ülve, és mondja, hogy teszünk beje méég vizet, így, ejég, meg megsózzuk, amire én egy kiselőadást szoktam neki tartani a szakmai alázatról, hogy ugye anya olyan húsz éve főz már, ő meg csak elméleti szakember, úgyhogy higgye el, hogy nem fogom elfelejteni megsózni, ezt Muci udvarias mosollyal végighallgatja, majd amikor befejeztem, akkor határozottan közli velem, hogy megsózzuk!!. És akkor megsózom. (Milyen vicces lesz majd ezt felemlegetni, amikor híres mesterszakács lesz).

Meg folyamatosan narrálja magát, ami számára kínos lebukásokat eredményez, például egyszer csak hallom, hogy mondogatja, hogy szejintem muszika bekakijt, szejintem muszika büdösz, mire megkérdezem, hogy kaka volt-e, ő meg döbbenten nézve tagadja, mert nincs ideje pelenkázódni (vajon miből találták ki, gondolta Stirlitz). Utána motyogva folytatja, hogy szejintem muszikának nem kejj a pejenka. (Milyen vicces lesz ezt felemlegetni, amikor híres nemzetközi titkosügynök lesz. Ja, olyan nincsen).

És az is cuki, ahogy felkéredzkedik az ölembe, hogy kejesünk gépeket, mire én beírom a youtube-ba, hogy excavator, és kiderül, hogy ez egyáltalán nem piaci rés, mert több egész albumnyi videó létezik kisgyerekeknek igazi munkagépekről és megkülönböztető jelzést viselő járművekről. És a gyerek tényleg odáig van tőle, öt másodpercenként álmélkodva megjegyzi, hogy játod, gépek, és ragyog a kis arca (milyen vicces lesz ezt felemlegetni, amikor híres markolós lesz).

És amúgy is olyan önálló és nagyfiú már, simán elindul otthonról, mondja is, hogy sziasztok, ejmentem, és amikor megkérdezem, hova megy, azt mondja, autózni, homokozóba, és tényleg ott van nála a vödre meg a lapátja, az autót is tudja kezelni (legalábbis odáig, hogy kinyitja és beül az ülésébe) én meg mondom, hogy oké, de vegyen cipőt, mire Muszika, a lázadó törvényenkívüli, aki akkor autózik el a homokozóhoz, amikor akar, leül, és olyan húsz percen keresztül próbálja felvenni a cipőjét, majd feladja a terveit, mert sok korlátot fel lehet ugyan rúgni az életben, de azért otthoni szandálban mégsem mehet a játszótérre, ezt be kell látni. (Milyen vicces lesz majd ezt felemlegetni, amikor…ööö, rendszeresen elmegy majd otthonról).

Képek-videók majd máskor, most a youtube valamiért nem tölt fel nekem.

18 thoughts on “379. fejezet – be nem áll a szája”

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

Gravatar
WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. ( Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. ( Kilépés /  Módosítás )

Kilépés

Kapcsolódás: %s