Na jó, egy videó azért belefér. Ez olyan egy hónapja volt, pár nappal a nagy beszédáttörés előtt, amikor a Muci szintén egyik pillanatról a másikra döbbent rá, hogy fel tud mászni a csúszdán (sokat segített, hogy kivételesen nem a csúszós részén próbálta), és önállóan le is tud csúszni. Azóta a csúszda vándorol velünk egyik szobából a másikba. Két csúszás között meg odajön puszit adni, hogy együtt örülhessünk.
kicsi malac
Apjaneve Dániel Vulkán Turul Kilián (a barátainak csak Muci)
kicsi malac 
Hiányzott már (a beszámoló is). Köszönöm. 🙂
Ez a minden csúszás utáni puszi nagyon aranyos! Az enyémek általában túlságosan türelmetlenek voltak ahhoz, hogy ennyi időt elvesztegessenek két csúszás között… 😀
Hát ez már nagyon kellett!
A Muszika még mindig imádni való és jól tudja ,hogy Ő nadon ajanosz!
Egyébként meg a szobatisztaságon kár parázni,én még egyetlen pelenkás 30-as pasival se találkoztam:)
Enni meg kell,majd idővel egyre kevesebb takarítani valód lesz,és a kakaóval nem a pálmát locsolja,hanem csak simán a matek könyvre borul véletlenül anya:)
édesistenem 🙂
milyen boldog lehetsz ilyenkor 🙂
[gabus](#10912908): hát nagyon, különösen, hogy a (volt) hipotóniája miatt a mászás a legnehezebb neki, meg az egyensúlyozás, erre így rohangál 🙂
Tüneményesen aranyos! És ahogy fölemeli a karjait lecsúszásnál, édes! 🙂
Mit is jelent az az “Ustum, ustum…”?
[:)](#10918209): (cs)úsztam, (cs)úsztam (anya, most puszit adj, mert lecsúsztam, ne a fényképezőgéppel foglalkozz!).
Cuki Muci! (és a (karton)lapfüggöny is korrekt :-))