Ebben a bejegyzésben is lesz videó, meg sok evés, karácsony alkalmából.
A Muci a legősibb magyar hagyományokat követve hülyére zabálta magát karácsonykor. Az a Muci, aki a véletlenül egyben maradott pár milliméteres répadarabot undorodva kiköpi, és a cérnaszálnyi csirkehúsrostot kétségbeesetten túrja ki a szájából olyan arccal, amiről lerí, hogy szerinte én őt meg akarom ölni, és igazán tudhatnám, hogy a babák nem képesek darabosat enni, szóval ez a Muci elcsórt tőlem és gond nélkül elfogyasztott három darab libatöpörtyűt. Majd a hurmámra (datolyaszilva, satöbbi) is addig ácsingózott, amíg le nem vágtam neki egy vastag szeletet (egy centis, kábé 6 centis átmérővel), hadd nyalogassa, erre azt is megette az utolsó morzsáig. A csipszről már szólni sem merek (ilyen puccos, organikus csipsz volt, úgy kaptam), de a főtt répa még mindig “pfuj, megfulladok” egyben. Ami érthetetlen, mert pépesítve az is megy.
Ami a mozgását illeti, ki tudja nyitni már a konyhaszekrényeket is, nem csak a fiókot, támaszkodás nélkül viszont csupán akkor áll meg, ha véletlenül megfeledkezik magáról. Viszont csinált egy nagyon édeset a napokban, szorosan belemarkolt a hajába két oldalt, és úgy próbált felállni (állásba húzni magát), szóval lehet, hogy a hajvágással én vetettem hátra a mozgásfejlődésben a minisámsont. A lépcsőn gond nélkül közlekedik, mondjuk az egyedül tiltott zóna, de mindig nagyon örül, ha mondom, hogy menjünk fel, Mucikám, és akkor mászhat előttem, én meg óvó jelenlétemmel követem. A motorral játszani is szeret, de azt úgy csinálja, hogy tolja maga előtt (térdenkúszva), és berreg. Ez a térdenkúszás amúgy is megy, ha tele van a keze, akkor térdenjárva közlekedik.
Amúgy ismét egy nagyon édes korszakába érkezett (bár mikor nem abban van), akármire rámondom, hogy aranyos, akkor megsimogatja, sőt, velem is sokat kedveskedik, simogatja az arcom, bár ha nem ér el jól, akkor belemarkol a hajamba, határozottan odahúzza a fejem, és úgy simogat. Tegnap nagyon jól szórakoztam, mert balladákat szavaltam neki, és mondtam, hogy ez Arany János, mire reflexből megsimogatott, hogy igen, nagyon arany(ján)os vagyok. És az is borzasztó cuki, amikor leülök a kanapéra, ő meg az ölembe veti magát, szemből, lovaglóülésben, és nagy lendülettel újra meg újra átölel, közben puszilgat.
Egyébként meg tök jól elvan, mindig siet valahová, intézkedik (amennyiben nem magyaráz fennhangon, és nem hallom, hogy mászkál, akkor biztos rosszalkodik valamit). Tegnap például délután kimentünk egy kicsit, ráadtam a cipőjét, és adtam volna a kabátot is, mire elrohant, kihúzta a konyhaszekrény két alsó fiókját, átrakta a gyufát az egyikből a másikba, visszatolta a fiókokat, majd visszarohant hozzám, testbeszédével azt fejezve ki, hogy ne haragudjak, de ezt még mindenképpen el akarta intézni indulás előtt.
És eddig például csokit nem evett, de most felfedezte a zselés szaloncukrot, erről szól az alábbi videó. Előbb papírostul szüttyögteti, majd mély döbbenettel konstatálja (“jaj”), hogy a papírban csoki van, és úgy 1:35-től érdemes megfigyelni, hogy úgy érzi, miszerint ő valami rosszaságot csinál (tudja, hogy nem szeretem, ha a szájába vesz dolgokat), ezért a lehető legártatlanabb arckiejezését ölti magára (ha tudna fütyörészni, fütyörészne is), és nem néz a szemembe, hátha akkor nem veszem észre.
A videón továbbá először a nagy szereplési vágy miatt majdnem leesik a kanapéról, de megoldja, a szalont rambósan mentve (elkaptam volna, ha nem látom rajta, hogy jól esik), illetve a végét én úgy terveztem, hogy szépen kisétál a képből, de ő láthatóan úgy, hogy tigrisugrással leveti magát. Ezek exkluzív felvételek, borzasztó régen nem láttam már esni, biztos megzavarodott a cukortól.
Az összes olvasónak és kommentelőnek ezúton is boldog új évet, és köszönjük a látogatásokat.
kicsi malac 
köszönöm, hogy veletek lehettem eddig is és remélem a jövőben is, nagyon sok örömet adtok nekem
BÚÉK!
Csatlakozva az előttem szólóhoz, kívánok Mucikának (love))) és neked is boldogságos új esztendőt!:)
00:33-kor valami új mondatszerkezetet használ, amit még nem említettél. Vagy félreértem?
Fordítanék: “mit csinálsz, anya? Ne már, most eszem”.
Boldogabb Új Esztendőt Nektek is. És köszönöm az eddigieket, meg az ezutániakat is.
Lucia, nade ezek nem a szokásos vaulámpababa szavak, nem?
haha, a legcukibb az a végén fellibbenő láb.:D
Ypszi, nem, szokott így magyarázni nekem, de szerintem ezek még nem igazi szavak, csak babanyelven próbál mondani dolgokat, és persze a nagyját értem is (itt tényleg azt akarta közölni, amit írtam). persze aztán lehet, hogy tényleg igazi szavakat utánoz, csak én nem hallom ki belőle.
a “felfedezéstől” óriási! az arckifejezéssel fütyörészésnél hangosan röhögtem 🙂 meg is nézem mégeccer
Ez tényleg nagyon vicces volt.
Az utolsó bekezdés olyan búcsúzkodósnak tűnik. Ez most valaminek a végét jelenti? Úgy értem, az évén kívül.
exmanka: nem, csak idén már nem tervezek több posztot, gondoltam, most kívánok kívánnivalókat 🙂
Boldogot Neked és Mucifülűnek, és nagy köszönet azért hogy 2009-ben élvezhettem a “társaságotokat” 🙂
Az megszokott ételeket megszokott állagban hajlandó csak elfogadni, és persze, hogy merényletenek tekinti, hogy a megszokott ízű étel zordabb állagban érkezik. Azaz nem azzal van baja, hogy vannak rágni való ételek, hanem azzal, hogy amit ő megszokott és megszeretett, az most egyszercsak megváltozott. És nem, nem, azt nem lehet megengedni!
Bezzeg a libatepertő! Sós is, ropogós is, zsíros is.
A füstölt szalonnát is imádná leheletvékony szeletre vágva, vagy késsel kaparva, friss kenyérrel.
hihetetlen, hogy már ekkora, nem? és őrült aranyos!!! ez a videó meg tényleg milliószor jobb, mint bármelyik Szuperbola! Boldog újévet (úgyismint új évet) nektek is!
Legyen olyan a jővő évetek amilyet ti szeretnétek!
a Muci meg még mindig zabálnivaló:)
Nagyon boldog új esztendőt mindnyájatoknak!
Imádom azt a hihetetlenül kifejező tekintetét! : )
Boldog új évet kívánok én is nektek!
Lucia, kérlek javítsd ki a blogbejegyzés főképének a linkjét, mert ha meg akarom nyitni nagyobbra (igen, pszichés…), akkor az előző bejegyzés képe nyílik meg. Köszi.
MóniGM, javítva. egyébként meg minden nagy kép neve ugyanaz, mint a kicsié, csak “.s” nélkül (tehát például zoard117.s.jpg, és zoard.117.jpg), szóval a címsorban is lehet javítani a cím végét, és így kézzel behívni.
Köszi Lucia, láttam már közben, hogy javítottad. Ezt a trükköt nem tudtam, ezentúl alkalmazom, ha ilyen gondom lesz.
Az a kishíján fütyürészős rész az rettenetesen cuki, csakúgy mint az egész gyerek.
Nagyon nagyon boldog újévet nektek!
A Muci zabálnivaló! A fellibbenő lába meg nem is tudom… IMÁÁÁÁDOM a pasit. Tetőtől talpig!!!!
Boldogabb Új Esztendőt Nektek! Teljesüljön minden álmod!!!!
:o))))))
Majdnem másfél éve kísérlek figyelemmel benneteket, aggódom, drukkolok nektek, örülök veletek, mikor mi adódik…
Most örülök. Tündéri a Muci!
Boldog újévet mindkettőtöknek!
Nektek is búék, én onokaöcsém is Zoárd, hatványozottan szeretem ezt a fajt 🙂 mert ezt még nem mondtam…
Lucia, és az nem lehet, hogy esetleg örökölt valamit, és nem is magyarul beszél és ezért nem érted, mert magyart vársz?:) Najó viccolok, de amilyen kis ügyeske, már rég elolvasta stikában az összes könyved 🙂
azért a jajért hatszor visszahúztam.
Még mindig a kedvenc blogpercem a Zorcsi-fiú:-)) És az kanapé huzata mosható? :-)))
linda, kimostam, semmi baja, csak ajánlani tudom az ikea textíliáit 🙂