Bár ez nem hírértékű, de imádom ezt a zsebdémont.
Pár napja nyöszörögve alszik éjjel (nagyon rám van még hangolódva), időnként lemegyek, és megsimogatom, akkor elnyugszik, de ma reggel hat körül már nem bírtam, inkább felébresztettem, megetettem, és hancúroztunk egy hatalmasat a hálószobában. Lerángatta a polifoamot a gyermektornáztató egységről, csak a csúszós karton maradt rajta, és most az a kedvenc játéka, hogy felrohan rajta négykézláb, majd megfordul, hassal ráveti magát, és sikongatva lecsúszdázik fejjel előre, olyankor mindig nevetni kell. És eddig is előfordult, hogy a nyakamat átkarolva nagy, nyálas puszikat adott, de most már odanyomja a saját arcát is a számhoz, hogy én puszilgassam, ő meg kéjesen nyögdécsel közben. Továbbá konkrétan produkálta magát így reggel, például bemutatta, hogy tud tapsolni, magától, egészen jól, bár négyből egyszer nem találja el a saját kezét, olyankor nagyon csodálkozik, hogy miért nem szól két fél tenyér, ha csattan. Meg néha felborul.
A másik kunszt (tadáám!), hogy tett ma két lépést kapaszkodás nélkül, egyedül, az én kis súlyosan hipotón, egyensúlyzavaros malacom, majd seggre tottyant, és rám nézett, hogy azért most örülünk-e, vagy ez kudarcélmény. Megnyugtattam, hogy természetfeletti dolgot vitt véghez, nincs még egy baba a világon, aki erre képes lenne (meglehetősen amerikai stílusú anyuka vagyok). Meg odáig fejlesztettük a "mi van a szádban?" mutatványunkat, hogy amikor átment pár percre a szomszéd szobába, rutinból utánakiabáltam, hogy mi van a szádban, Mucikám, mire visszarohant, odajött hozzám, kivett a szájából egy barackmagot, átnyújtotta, majd ment dolgára. Nekem tök megdöbbentő, hogy érti, amit mondok.
Azt, hogy be tudja kapcsolni a porszívót (kifigyelte), már nem is említem, a monitorhoz képest ez smafu.
A pirosfenék-ügyek mintha kicsit rendeződni látszanának, mindenesetre sokat tartom pucér hátsóval, és törölgetek utána. Az első pár baleset után most már szól, ha jönne a stuff, ez rendeződött. Viszont ma felfedezte a fütyijét, kicsit megpiszkálta, és az eredmény láttán teljes megdöbbenéssel pillantottunk egymásra (erre a helyzetre nem készített fel engem a DM pasztellszínű "mit tud a baba egy évesen?" című tájékoztató füzetecskéje), de szerencsére akkor eszébe jutott, hogy a babakaját még nem pakolta le a polcról, úgyhogy rohant teljesíteni a kötelességeit. Tényleg nagyon imádom.
kicsi malac 
Hát, vannak olyan szerencsés emberek, akik a kárpótlást ELŐRE kapják, az őket ért-rájuk váró esetleges kudarcokért.:-)
Kérdés: Van-e olyan masszív, sötét rossz, amit Muci egyetlen mosolyával ne tudna semmissé tenni?
Válasz: Nincs!
wowwww, és wowwwww 🙂
Nagyon édes lehet a Mucifül most is!
Nálunk az életet a közel tíz hónapos mellett egy két éves és tíz hónapos is fűszerezi, úgyhogy a (szintén piros fenék miatti) pelenkátlanság eredményezte kukaccal való ismerkedés a következő kommentek társaságában zajlott:
– Mit csinál Barci?
– Nézegeti a kukacát. Ismerkedik vele, nem tudja, mi az, mert mindig pelenka szokott rajta lenni. Tudod, a kisfiúk szoktak játszani néha a kukacukkal.
– Igen, tudom, Apa is szokott, láttam.
(Na ez az, amire már TÉNYLEG semmilyen DM-es füzet nem készít fel. Anya elszürkül, kis híján szívinfarktust kap, belegondol, hogy mit láthatott a gyermek, mire a gyerek kedélyesen kijelenti):
– Csak vicceltem.
(OK, jó poén volt…)
Lehet, hogy azt a cintányérnyi lapulevelet nem is önmagának gyűjtötte ZsZsZs, hanem a Mucinak? Ezek mindent tudnak egymásról!
Ezt a “cintányérnyi”-t ZsZsZs nevében kikérem neki. Azzal a lapulevéllel egy óvodás csoport betakarózhatott volna.
Esetleg egy videót, ha lehetne, a csúszdázásról, fel-le. Köszönjük!!!
felteszem a dm-es fuzet arrol se ir, hogy az ido elorehaladtaval kulonbozo tipusu hozzaallas jon a nezd anya, olyan, mint egy daru, fel tudna emelni barmit, kossunk ra vmit, illetve az anya megnott, csinalj vele vmit, illetve a jajjj anya, te ezt nem erted, nem pisilni kell, csak megnott, azert fogom, de te nem tudom milyen erzes ez egy fiunak, mikor megno (igen, es a lenezo hangnem melle), szoval szerezz meg vmit a dm-es fuzet melle sztem:)
ja es sztem a gyermektornaztatot vedesd le:)
R-: ezen nagyon röhögtem, remélem, ezt az akadályt is sikerül vennem majd valahol a középút felé tendálva, anélkül, hogy feloldhatatlan gátlásokat ébresztenék a gyerekben, vagy szexőrültet csinálnék belőle 🙂
Szia, nálunk a piros fenék a fogzás jelzőrendszere, amikor piros, már tudom, hogy kell adnom a homeobogyót a fogzásra, és tényleg jön is utána 1-2 nappal.
lucia, sztem a legnehezebb, amit meg kell tanulj idoben, h ezen temaban a gyermek elhangzo mondataira szemberohoges nelkul reagalj:)
Hihetetlen nagy kincs van az életedben, ez a gyönyörű édes gyermek! Kitartás Kispajtás!!
” – Anya, idenézz mit tudok csinálni!!!
– ?
– (nagyon büszkén)Tudom mozgatni a fütyimet!!! Idenézz!!! Mitől mozog???
– Izom van benne.
– Jaaa??? Ééérdekes….”
és még hosszasan tanulmányozza…
Hát igen… röhögni tilos.
Jó, hogy én azért röhöghetek! 😀
És a puci fenekes lét hozzá fogja őt segíteni a szobatisztasághoz.Mert látni fogja, hogy mi honnan jön, és mielőtt jön akkor mit érez, és ha figyel, akkor amikor jön, oda teszi ahova akarja ( na jó anya akarja), és akkor mekkora öröm lesz belőle. Anyának. 🙂
na majd várd csak ki a végét mikor rájön hogyha piszkálja akkor sokkal nagyobb lesz:):)
de no para ez minden gyermeknél természetes és igen arra is rájönnek hogy az milyen jó érzés és utánna már tudatosan csinálják(na jó addig még van egy kis időd kb 4 éves kor körül)
Szól ha pisilnije kell? Aztaaaaaaaa!
hát pár másodperccel előtte pisiset nyifog, elkapni még el tudom, ha pl a kanapén van, de nem arról van szó, hogy kéri a bilit, és addig visszatartja 🙂
Azért ez ügyes. Szerintem.
Tündéri ez a gyerek! A kezdetektől olvaslak. Nagyon büszke lehetsz rá. Előre is köszi az akaratodon kívüli okítást, amiben a leendő anyukákat részesíted. 🙂 Próbálok mindenre lelkileg felkészülni, mert nekem is egy kiskukac van a hasamban 🙂
Lucia! A gyermekedről álmodtam! 😀 Ült egy lépcső tetején és játszadozott. Nem volt túl action-packed álom, oké, de felébredtem rá és az jutott eszembe, hogy volt itt fenn pár hete kép, ahogy mászik fel a lépcsőn, így alulról fotózva és az jutott eszembe, hogy nekem nem lett volna lélekjelenlétem elővenni a kamerát meg minden. 🙂 Hát igen, én tuti a paramamák sorait fogom erősíteni.