Na, most csak egy gyorsjelentés, mert szolgálatban vagyok, és vörös riasztás van.
A Muci második keresztneve a veszély, amit magára jelent. Mostanában folyamatosan feláll mindenhol (ha mosogatok, a lábamba kapaszkodva, ha az ágyon dolgozom, az ágyba kapaszkodva, ha széken ülök, a székbe kapaszkodva, ha fürdök, felhúzza magát a kádra, és megpróbál beugrani mellém, továbbá aki még nem tapasztalta meg, milyen úgy vécére menni, hogy egy egyéves berobog utána, a deszkába kapaszkodva feláll mellé, és megpróbál benyúlni alá a csészébe, annak unalmas és eseménytelen az élete), és bár képes leülni állásból (ha meglát valami vonzó tárgyat, például egy üvegszilánkot vagy egy kést, gyönyörűen pozíciót vált, hogy odarohanjon érte), de nem akar. Viszont azért idővel elfárad, olyankor seggretottyanásból felborul, és szirénázik egyet az élet igazságtalanságán (kivéve, ha menet közben észrevesz például egy darazsat, amit a szájába vehet). Gyakorlatilag nincs olyan élethelyzet, amit ne lenne képes izgalmassá tenni számomra.
Ami viszont jó: megtanult például két lábbal kúszni (pedig állítólag a féloldalas babáknál szinte soha nem múlik el a rögzült féloldalas mozdulat), innentől engem nem izgat túlságosan a mászás elsajátítása (rengeteget van amúgy is négykézláb, és néha, ha megfeledkezik magáról, mászik egy sort, de nem szereti). Dévényre három hét után holnap kell vinnem először, utána megint kimarad egy hónap, mert már ennyire ügyes. És igazából panaszkodom ugyan, de rosszabb is lehetne, mert bár lepakol mindenhonnan, este húsz perc alatt elpakolok utána, és eltörni nem tör el semmit, a lépcsőnél szépen megáll, esni is megtanult ügyesen, és a legújabb személyisége tök anyás. Egész nap rajtam lógna, ami kellemes változatosság az első évének angolos távolságtartása után, viszont néha egy kicsit anyamajomnak tartom magam, illetve kezd feszélyezni, hogy mindig minden lépésemről be kell számolnom neki. Ugyanakkor legalább mással is elvan simán, csak általában ugye nincs más.
És végre inni is hajlandó, de csak sima pohárból, sima csapvizet. Illetve az én bögrémben lévő énteámra is nagyon rá van indulva; a múltkor, amíg a csapig elmentem, otthagytam az etetőszékben, és gyanúsan nem beszélgetett velem, majd amikor visszaértem, nagyon ártatlan jókisfiú arcot vágott, de olyan furán ült, és hát kiderült, hogy magához vette a (fél literes) teásbögrémet, és húsos combjai közé rejtette későbbi felhasználás végett, anélkül, hogy egy cseppet is kiöntött volna belőle.
Amitől megőrülök, és a diliházban fogok kikötni, az az, hogy mindent, de mindent a szájába vesz. Hiába porszívózok minden nap, megtalálja a cipőnkből kiesett kavicsokat, a virágról leeső leveleket, kihalássza a szemetesből a söröskupakot, úgyhogy folyton azt nézem, mozog-e a szája (majd felnőttkorában magyarázhatja a pszichiáterének, hogy azért dohányzik, mert az anyja folyton a szájába nyúlkált okkal-ok nélkül).
Enni gyakorlatilag mindent megeszik, vagy üvegeset kap, vagy a saját kajámból török össze és kanalazok a szájába, miközben én is eszem. Hétvégén kiderült, hogy imádja a kovászos uborkát, szépen el is rágcsálja a karikákat a hat egész akárhány fogával. Illetve az öcsém nyakából szedett barackot is a fáról, megcsócsálta, majd a nagyobb héjdarabokat némi nyállal elegyítve az öcsém hajába köpködte közvetlen modorban. Egyébként hétvégén döbbentem rá, hogy nagyjából a három éves korkülönbség lehet a legvacakabb két gyerek között, mert az öcsém lánya és a Muci között pont három év van, és a látogatásunk nagy része azzal telt, hogy a kislány űzött tekintettel menekítette a játékait a hóna alatt, nehogy a kicsi megnyalja (mert ugye ami a nagyszülőknél van, az ismeretei szerint az ő játéka), továbbá nem értette, őt miért nem veszik fel dajkálni annyit, mint a kicsit, a Muci meg azt nem értette, miért vesznek ki mindent a kezéből, és miért nem szabad szétszedni a dominókat a földön, satöbbi (itthon ugye neki a számítógép kezelésén kívül mindent szabad). Tökre igaza volt mindkét gyereknek, és tökre sajnáltam mindkettőjüket. Persze biztos a kisebb és a nagyobb korkülönbségnek is megvannak a hátrányai, de azért egy nagyobb gyereknek jobban meg lehet magyarázni a dolgokat, két kicsi meg jobban egy húron pendül, na mindegy.
Újdonság még, hogy a gyerek kézen fogva tesz pár lépést, meg van pár új szava is, de azokat nem használja annyira konzekvensen, úgyhogy erről majd legközelebb.
kicsi malac 
No végre! Mint a fuldokló, ki lélegzethez jutott, úgy olvastam Muciról a híreket.
Elsőre azt akartam írni, hogy icipicit nem irigyellek, de aztán rájöttem, hogy kicsit inkább mégis. Bámulatosan fejlődik a Mucifülű. Le a kalappal. És külön gratula a lassan abbamaradó dévényhez!
Nem is számít a mászás, ha már jól kúszik a gyermekzet, én pl. sose másztam, se nem kúsztam, a tesóm is csak kúszott, aztán egyikünk se lett semmiféle disz-szel kezdődő hátrányos helyzetű. 🙂 Szóval, hajrá Mucimalac!
Szia Lucia! Hát nem szeretnélek elkeseríteni… nekem a két nagyobb /3 és 5 évesek/ szintén bejönnek a wc-be. Már nem akarnak belenyúlkálni, és a wc kefével sem elszaladni /kúszva,m négykézláb, vagy már kétlábon/, de mindig van fontos közlendőjük, ha én eltűnök egy pár percre. Szóval az ember lányának már a wc-n sincs nyugta, ha gyereke van!!
Nagyon ügyes a Mucimalac, szeretem nagyon azokat a perceket, amikor róla olvashatok!
Nálunk a vécés helyzet úgy nézett ki sok-sok évvel ezelőtt, hogy bejött a Lovag, nézte, mit csinálok, belenyúlkált, idővel leszokott róla, de akkor jött az Őzikeszemű, nézte, mit csinálok belenyúlkált, bejött a Lovag, és szólt, hogy gyere, hagyjuk anyát békén. Idővel az Őzikeszemű is leszokott róla. És akkor lett annyi idős a Szöszi is, hogy bejött, nézte, belenyúlkált, mire a másik kettő berobogott, és rászólt, hogy hagyjon békén. Mostanra mind kinőtte, van remény. 🙂
Hajrá Muci!
Lucia, a vörösriasztást lassan már észre se fogod venni,alaphelyzetté válik és majd nem tudod mivel magyarázni a hiányát ha csak pár órára is de valaki elviszi a Mucit dajkálni:)
a wc valami misztikum lehet a gyerekek számára,nem tudok olyan kiskorút amelyiket ne vonzaná a víz-wc kefe-beletudoknyúlnimosakodni/inni-100méterwcpapírtletekerni-játékotbeledugni kombó.
Az , hogy mindent a szájába vesz az tök természetes neki,és különben is éves szinten 1 kg koszt meg kell nekik enni hogy az immnunrendszerük jól fejlődjön.
na jó mikor a Cunamim(hm ugye a becenév se véletlen)a homokozóba talált rohadó félbe lévő csigát szopogatta én se voltam túl boldog:)
Különben meg tényleg agysebész lesz ahogy megjósoltad és egy agysebész tudja mi a jó neki,neked csak asszisztálni kell hozzá:):)
a nővéremék most voltak nyaralni egy olyan helyen, ahol a fürdőszobában bidé is van. a két fiú (egyik 4, másik másfél éves), természetesen abban mosott kezet 🙂
A Muciferen nagyon nevettem, de látom, illik rá ez a becenév 🙂
anyám szerint én sem ültem, hanem álltam. először azért mert nem tudtam ülni, aztán meg nemtom miért. viszont ha elfáradtam az állásban, akkor visítottam. leültettek, és 1 mp múlva már újra álltam.
a szájbavevésre meg a gyerekem a negatív példa. SOHA SEMMIT nem vett a szájába. féltem, hogy valami baja van, de nem. ő csak máshogy csinálta.
esetleg valami kis videócska nekünk a Muciról, ahol iszik, áll, stb? Ha nem akarod, a wécés jeleneteteket nem kell… 🙂
Szia!
Nagyon édes lehet Muci! Róla olvasva nosztalgiázok, enyémfiúk már 7 és 9 évesek.
Nálunk a 22 hónap korkülönbség bejött, csak az elejét kelett túlélni, de mára már remek játszótársak lettek. (mondjuk örökbefogadtam őket, így nem kelett pici melett pocakosodnom, szóval ezt a részt nem ismerem)
wc-re még a hétévesem is néha bejön, ha halaszthatatlan, azonnali, rettentően sürgős mondandója van. De mára azért már visszakaptam a wcn a magűányos pillanataimat.
Mucifiad jó úton van afelé, hogy megegye az éves koszmennyiséget s ezáltal is fejlessze az immunrendszerét. ettől függetlenül tény, hogy strapás ez az időszak.
nem rossz szerintem a 3 év korkülönbség, mert alapból a nagy a kicsi születésétől fogva megszokta, hogy az jelen van az életében és fordítva – nem csak alkalmanként találkoznak, mint nálatok az unokatestvérek.
Nagyon nagyon ügyes Muci gyerek! hajrá! csak így tovább!!
Talán még nem írtam, de az én Marci gyerekem is hátránnyal indult, ő is folyamatos kezelést kap és kapott, az ülés neki is sok problémát okozott, nekem meg még többet 😀
És a fiaim között 3 év van, de mindig is jól megértették egymást / oké, napi 2 percre :DD/, szerintem itt inkább tényleg az lehet a probléma, hogy nincsenek napi szinten együtt és tesóik sincsenek, hogy szokják a szántást, nem ?
jó, hát persze a tesók is folyton marják egymást , csak azt akartam ebből a zagyvaságból, amit írtam, kihozni, hogy a 3 év tulajdonnképpen egy ideálisnak tekinthető korkülönbség, szerintem.
wc: kinövi :))))
az enyémek már max. beszélgetni jönnek be, de azt is csak ritkán:)
Időközben szélesebb körben is felmértem ezt a korkülönbség dolgot, és úgy tűnik, igazából nincs összefüggés a korkülönbség és a jótestvérség között, ha utálni akarják egymást, utálni fogják 🙂