304. fejezet – még mindig sátánka, de most már kevésbé szuicid

Na, a helyzet némileg konszolidálódott, tegnap reggel óta nem kellett kórházba menni (minden ilyen nap egy ajándék). Luciferből egy zsák kismajommá szelidült a Muci, tippem szerint az új ágyának köszönhetően.

A régi fészkéből ugyanis már fel tud kelni játszani, és ezt a lehetőséget ki is használta, a szigorúan vett éjszakát leszámítva alig aludt. Az utazóágyból viszont hálistennek nem tud felkelni, és egyelőre nem is próbálkozik (asszem, van egy nyugodt három hetünk, utána a tetejét is le kell fedni), úgyhogy mostanra az önveszélyes elemek durvábbjai eltűntek a magatartásából, de azért van még program vele.

Tegnap barackfeldolgozás közben, amikor a harmadik fiók tartalmát is megpróbálta a lábam alá pakolni, meguntam, és felraktam az etetőszékébe. Onnan hallgatólagos beleegyezésemmel elkezdett barackot lopni, és az első kettőtegészen kulturáltan, minimális veszteséggel kiszopogatta a héjából, mire megnyugodtam, hogy mégiscsak van remény. A harmadiknál és a negyediknél viszont előtört a felfedezőhajlama, és megkísérelte feltárni a barack természetét azáltal, hogy az egészet szétkente az etetőtálcáján, de mindenhol, majd a tenyerét csapkodta bele, és röhögött azon, hogy fröcsköl, illetve ahányszor kinyitottam mellette a hűtőt, szeretettel megsimogatott engem is, és a hűtőajtót is. Én sztoikusan tűrtem a dolgot, amíg a feje nem vérzik, addig azt csinál, amit szeretne (illetve az agyamba véstem, hogy Muci a jövőben pucéran eszik). Utána persze jött a fürdetés megint, most engem sikerült lefröcskölnie tetőtől talpig a zuhannyal, ő röhögött, én meg azt ismételgettem magamban, hogy nem vérzik a feje, nem vérzik a feje.

Ezután következett, hogy a kád mellett guggolva az etetőtálcát próbáltam lemosni a zuhany alatt, mire Muci odarobogott, felállt mellém, és vigyorogva próbált bemászni a kádba, hogy anya, mit csinálsz ott, mit csinálsz? És a mostani életünket kábé ezzel a képpel tudnám röviden jellemezni, hogy a fél kezemmel a Muci után takarítok, a másik fél kezemmel a gyereket próbálom megmenteni a hanyatteséstől, miközben a Don félig a kádon lóg, a másik kezével meg mintegy mellékesen a vécébe nyúlkál, és fülig ér a szája. Azért amikor megragadta a vécékefét, hogy a magáévá tegye, ott meghúztam a szülői liberalizmus határait, és elvettem tőle, majd letisztogattam a füle mögül egy ott felejtett barackdarabot.

Az este viszont istenkirályság volt, baracklekvár lefőzve, a Muci másodszor is megmosdatva, uzsonna után hat körül beleraktam az új ágyába, hogy hadd szuszugjon egy kicsit, mire egyáltalán nem ugrott ki belőle, hanem a lábi végében keresztben kis gombóccá kuporodott, és aludt reggelig. Gondolkoztam, hogy felébresszem-e enni, átöltözni, de olyan kis édesen szunyált, hogy tartottam magam S. B. ökölszabályához, miszerint alvó gyereket nem keltünk fel, ha nem muszáj. És reggel sem hisztizett, hanem szépen elbogarászgatott a textilpelussal az ágyban, amíg le nem támolyogtam, illetve végre én is kialudtam magam munka után (bár az éjszaka közepén egyszer felébredtem arra, hogy üvölt a gyerek, csukott szemmel lerohantam, megmelegítettem a tápszert, és odatámolyogtam a gyerekhez, aki mélyen aludt, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mintha fél perce még üvöltött volna, szóval valószínűleg csak álmodtam).

Reklámok

9 thoughts on “304. fejezet – még mindig sátánka, de most már kevésbé szuicid

  1. Ne haragudj, de egy kicsit dörzsöltem a kezem, kárörvendően tegnap, bocsi. És közben nagyon röhögtem. 🙂 Welcome to the real world, ilyen egy egyéves fiúgyerek, és ígérhetem, hogy lesz még ilyenebb is… 😀 (Na jó, a baleseti sebészet túlzás, azért az nem feltétlenül része a képnek, de azért tartsál edzéseket.)

    • Südve, hát így jártam, mondjuk kezdett is aggasztani egy kicsit, hogy fiú létére annyira *jó*, de szerencsére (?) elmúlt, és mindent összevetve tényleg nem bánom, amennyiben ép bőrrel eléri a nagykorúságot 🙂

    • lehet, h csak a meleg. és muci visszaváltozik.
      samu (3 éves)soha életében nem pakolt ki onnan, ahonnan nem szabad, nem vett le, tört össze semmit, nem kiabált, rohangált (ha nem volt szabad) nem volt szófogadatlan, nem “feleselt”, nem veszett össze másokkal, úgy h ő volt az agresszor, nem verekedett, kötött bele a játszón senkibe sem. szal kb olyan, amilyen gyerek nincs is. közben cukin rosszcsontkodott, de csak a szabálykövetés keretein belül.

    • Kedves lucia, ugye nem gondolod komolyan, hogy majd csak egy csettintésre megszűnsz aggódni, ahogy eléri a nagykorúságot? És azután nem fogsz frászt kapni, amikor elviszi az autódat, hogy majd jövök, és éjjel egy után, még nincs otthon? És amikor elmegy katasztrófa sújtotta vidékre, széltől lefújt tetejű házakat fóliázni, és éjjel vezet, nappal háztetőn dolgozik, majd következő éjjel hazavezet fél országon át? Vagy amikor nekiáll helikopterből egy szál kötélen kimászva, lelógva, megáradt folyóból embert menteni( még ha nem élesbe, csak úgy játszásiból is)? Persze közben dagad a kebled a büszkeségtől, hogy a zénfiam! De legszívesebben a sajtbúrát drótoznád rá, hogy nehogy bármi baj érje. És csak halkan aggódva mered megkérdezni azt is, hogy ettél-e ma valamit kisfiam, mert legalább éhen ne haljon az a gyerek.Szóval nem fog ez az aggódás elmúlni sose, míg élsz. Hát így készülj!

    • Édes Lucia! Nem unalmas az élet,de a kezdeti stádiumban vagytok még! Ne izgulj több gyerek felnőtt az utóbbi évszázadban,vélhetően a élete párját is hasonló ötletekkel fogja megőrjíteni. Nekem a DRÁGA Anyóssom reszletesen elmondta, hogy mire számithatok. Szó szerit minden igaz lett ,33 év telt el. Imádni valók vagytok lekvárostul fiókostul tokkal-vonóval puszi, irigyellek.

    • Kölcsönadjam a lányom? : ) 5 és fél, szóval már tud kisebbre vigyázni, házias, tehát visszapakol, le is köti a kicsit valami játékkal… s legalább egy időre leszokik arról, hogy faggasson minket, hogy mikor lesz már húgi/öcsi ^^

    • “…ott termett az ölemben, csorgatta rám a nyálát és rángatta le a felsőmet”

      Ha az ember más blogokat is olvas, kiderül, hogy a Muci betű szerint kezdi valóra váltani az egy évvel ezelőtti jövendöléseket. Bár azt talán senki nem hitte volna, hogy ilyen fiatalon nekilát.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s