288. fejezet – északi part, a koraszülöttek és a motorosok kedvelt találkahelye

Ma az volt, hogy Timur szülei meghívtak minket a Balaton melletti kies nyári lakjukba vizitre, és mi odamentünk. Mármint kettesben a Donnal, mert a fiúm nem rajong a gyerekközpontú összejövetelekért melegben (én sem, de gondoltam, a Mucinak tetszeni fog majd a sok baba, és jól gondoltam). A nehezítés az volt, hogy a fiúm figyelmeztetett, miszerint ma Alsóörs(i Harley-Davidson fesztivál) van (mint motoros, szerintem a kollektív tudattalanjában tárolja ezeket az adatokat), úgyhogy alternatív útvonalon mentem, Veszprém felé, és egyszer sem tévedtem el. Amúgy egy idő után tényleg rajzani kezdtek mindenfelé a motorosok, de ezek nem a száguldás szerelmei típust képviselték, jellegzetes módon például többször feltartottak egész konvojokat azáltal, hogy hatvannal előzték a belső sávban a külsőben haladó pótkocsis teherautót, úgy három kilométeren keresztül. Este reklamáltam is a fiúmnál, hogy én úgy tudtam, ezek a harleysok csak ilyen díszvagányok, akik a találkozó helyéig utánfutón viszik a motort, és csak ott ülnek fel rá, de a fiúm elmagyarázta, hogy ha Alsóörsön ülnének csak motorra, azzal arcukat vesztenék a többiek előtt, ezért Alsóörs 20-30 km-es körzetében váltanak járművet. És tényleg, Akarattyánál már írmagjukat sem láttam.

Na de odaértünk végül gond nélkül, és a Donnak valóban nagyon tetszett a kortárscsoport, időnként mancsolták egymást, időnként csak átmásztak egymáson, így egyéves kor körül egymással még nem nagyon tudnak játszani, de nyifogás nem nagyon volt. Ráadásul főtt ételt kaptam a szendvicsekben gazdag munkás hét után, meg a vendégfogadás többi része is nagyon ott volt, a gyerekelhelyezéstől kezdve a krízishelyzeteimre kínált megoldásokig. Hálistennek Muci nem tépte ki senki haját, és nem nyomta ki senki szemét, viszont fényképezhettem volna többet is, de csak a végén jutott eszembe elővenni a gépet, amikor Timurral léptek interakcióba.

Aki számára nem lenne világos a cselekmény, az első képen Timur jó házigazda módjára odaköszön a sziesztáját töltő Donnak, és megérdeklődi, finom-e az a cumi. A második képen bemutatja a céltárgy egy rögtönzött megoldását háztartási alapanyagokból. A harmadik fotón már nyélbeütötték a csereügyletet, mindkettőjük legnagyobb megelégedésére (na jó, előtte volt egy kis huzavona, melynek során többször birtokot váltott a cumi, de végül sikerült megállapodniuk). A negyedik képen a Don technikai tanácsokkal látja el Timurt, aki az inkubátor óta először hajlandó cumizni, de rögtön profi módon megy neki.

A Muci egyébként annyira felpörgött az eseményektől, hogy hazafelé egyfolytában énekelgetett az autóban, és itthon sem volt hajlandó aludni, viszont többször négykézlábra állt (ő meg ezt tanulhatná el Timurtól), de azért most este nyikk nélkül elszenderedett. Illetve hálistennek a szeparációs szorongás sem tört ki rajta, vagy csak nem mutatta, esetleg egyszerűen nem szeret annyira, hogy hiányozzak neki, mindenesetre nyugodtan mászkálhattam a kocsihoz meg enni, simán eljátszott addig a többiekkel. Elképzelhető, hogy ő nem fogja annyira utálni az ovit, mint én.

Reklámok

11 thoughts on “288. fejezet – északi part, a koraszülöttek és a motorosok kedvelt találkahelye

  1. sziasztok. ez ám a gyors beszámoló : )
    örülünk,hogy végre személyesen is megismertük a Mucit.
    és hogy a szandálom is tetszett neki 🙂

    • egy ilyen helyen miert ul donszeruen egy pihenoszekben? a fuvon konnyebb utanozni a negykezlabot is:) (ok, ez a nap egy rovid szakaszaban keszult kepek, csak fura, h egyik gyerek mozog, a masik meg szekez a termeszetben

    • r-: ez délután 3-f4 körül volt, amikor már reggel f8 óta folyamatosan aktívan játszott a Don (az autóban is), és kezdett álmos lenni, úgyhogy reméltem, hogy a székben alszik egy kicsit, nem pedig a játszótakaróra hányja az ebédjét 🙂 de ezt a pihenést leszámítva ott hempergett a többi gyerekkel, és többek közt cipőket nézegetett, mellesleg meg Timur is kipróbálta a wellness-széket cumival 🙂

    • 🙂 ja, erről van is helyes kép nálunk is, ahogy használja a Don eszközeit. ha eljutok odáig, kiteszem, mert irtó vicces. és tényleg kúszott ám a Muci, minden teketória nélkül rámozdult a játékokra meg állt négykézláb is – erről is van dokumentáció. és nagyon aranyosan kommunikált a többiekkel, pl. nekem az volt a kedvencem, amikor másnak is megtetszett a Don kezében lévő labda, ezért egyszerűen kivették a kezéből, és erre ő nagyon elegánsan felhúzta az egyik szemöldökét, és úgy vetett szúrós pillantást az udvariatlan kollégára. semmi vonítás vagy gyermeteg dühroham. de a cumikölcsönadást a Timurnak szintén nagyon intelligensen kezelte, pedig itt azért egy igen intim darabról volt szó.

    • Hehe, a legviccesebb az volt, hogy minden tökmag a kutya labdáját rágta meg először, egész addig, amíg Timúr keresztmamája el nem pakolta valahová… 🙂 A pezsgőtablettás tubus is járt majdnem mindegyik kölök szájában, úgyhogy a nyálcsere megvolt. 😀

    • ÓÓÓ de jó lett volna ha a veszprémi PIc- et is érintitek…(itt dédelgettem akkortájt a 32-ik hétre születettemet és arról tanakodtam néhány újonnan megismert Mucifenzin anyukával illetve nővérrel, hogy a Mucirajongás befolyásolja e a gesztációs hetek számát a rajongókra nézve, mert az osztályon minden második gyereket Mucifülűnek szólítottak a mamák.)

    • adél: ó, sajnálom, hogy nem tudtam, de gondolom nektek is kisebb gondotok is nagyobb volt a blogtaliknál. Mindenesetre minden mucifülűnek jó egészséget kívánok. (amúgy elég sokan írtak már, hogy engem olvastak, és egyszer csak idő előtt megszültek, remélem, nincs összefüggés:)).

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s