208. fejezet – az I. sz. gyermekklinikáról

Na megjöttünk a profibb ultrahangról. Malac tökéletes kívül-belül.

Mert ugye a Jánosban nem olyan jó az ultrahang, úgyhogy S.B. beutalta I. "Husinyuszi" Húsnyulat az I. sz. Gyermekklinikába, mert gyanús volt a feje is, meg a bal veséje is. Én meg már napokkal előre kissé feszkó voltam, aggódtam is, meg utálom a kórházi hangvételt is.

Oda már rutinosan nem babakocsival mentem, mondjuk azt soha nem fogom megérteni, hogy miért spórolták le az összes gyermekegészségügyi intézményről a rámpát, biztos drága a beton, de mindegy, ezúttal is bejött a tippem. Kórházi hangnemet ezúttal csupán a betegfelvétel alkalmazott, az is egy olyan jó közepes volt, és amikor megnőtt a sor, nyitottak új kasszát.

A vizsgálat meg maga úgy zajlott, hogy az ultrahangos doktornő rögtön indításként mondta, hogy én rendezkedjek el nyugodtan, addig ő fogja a gyermeket, majd rögtön megérdeklődte Zoárdtól több ízben, hogy ő egy huncut husinyuszi-e. Én ugye ahhoz vagyok szokva, hogy miközben a hordozót a lábammal támasztom, egyik kezemben fogom a kabátom, másikban a táskám, mert mindig rámreccsennek, hogy a kint hagyott cuccokért felelősséget nem vállalnak, közben a harmadik kezemmel próbálom a gyerek papírjait előkotorni (mármint ez a körzetinél van, a Jánosban még be is kell öltözni bentibe, úgy hurcolom a cuccom, de ott legalább kedvesek). Ehhez képest itt volt benti fogas, szóval tisztára a Hiltonban éreztem magam, és senki nem csattogtatta a nyelvét, hogy igyekezzen, anyuka, lehet, hogy ők nem olyan profi egészségügyi személyzet. Zorcsi nyelve persze rögtön megeredt attól, hogy lehusinyuszizták, és a vizsgálat alatt elmondta az egész élettörténetét szerintem, meg a jövőbeli terveit is, a vizsgálóorvos meg még azt se kérte, hogy fogjam le a fejét, azt mondta, hogy majd ő követi, úgy jobb a babáknak. Közben kiderült, hogy a feje tele van aggyal, csak domború a homloka, mint az enyém, meg a vesemedencéje sem kóros, együtt örültünk. Egyébként  Dr. Várkonyi Ildikó vizsgálta, csak azért írom le, mert mindig annyira örülök, ha ilyen normális, rendes orvossal vagy közintézővel találkozom, és szerintem megérdemlik a reklámot.

A diagnosztizáló orvossal sem volt probléma, megint megállapításra került, hogy nem is látszik a koraszülöttség, és ő  ugyan nem gügyögött fél órán keresztül a malacnak, csak köszönt neki és megsimogatta, de ezért nem vonok le pontot, mert alapvetően türelmes és elnéző vagyok az emberi hiányosságokkal szemben.

Felhívtam S.B.-t is, együtt örültünk, rákérdeztem a pneumococcusra és a prevenarra, megerősítette, hogy ő a saját gyerekének az én helyemben nem adatná be így,hogy se testvére, se közösségbe nem jár, csak most divatosak ezek a cuccok, de szúrassam majd inkább egyszer két éves korában, mint most háromszor. Eziránt csak azért érdeklődtem újfent, mert a körzeti lekapott a tíz körmömről, amiért még nem adattam be a Malacnak, gondoltam, csekkolom, hogy jól emlékszem-e, vagy tényleg a gyermekem életére török, de ezek szerint nem.

Szóval minden tök jó, következő kórházas menet februárban.

Reklámok

12 thoughts on “208. fejezet – az I. sz. gyermekklinikáról

    • Örülés van, bizonyám!
      Ismerjük a Malacot, a Dont, a Zorcsit, Zoárdot, kérjük bemutatni I. “Husinyuszi” Húsnyulat!Transzparensek a demonstrációhoz készülőben… :-))))
      Lucia, teljesen jól működnek az ösztöneid, ha a Malacról van szó! Ne hagyd, hogy lerombolják!
      Szóval: Illusztrációt akarunk!!!
      :-))))

    • jelentem, a Tűzoltó utcában van rámpa. igaz, jól eldugták, elsőre lépcsőztem a babakocsival, de aztán lebuktak 🙂 amúgy jó hírek, helyes.

    • Sziasztok! Ket napja irok naplot, remelem nem banod, hogy szerepeltek az altalam olvasott blogok listajan. Eddigi zugolvasasom ezennel hivatalos lenne. Üdv G.

    • Bocs, még egy régebbi poszthoz akartam írni, az evéssel kapcsolatban: soha nem fogsz tudni kiigazodni a gyerek ízlésén.

      Lányom nagyon jó evő volt kicsinek, csak a máj, a rizs és a kelbimbó nem csúszott, amúgy zabálta a pépeket. Aztán egyik napról a másikra nem volt hajlandó pépet enni, csak darabosat, kidobáltam vagy 2 kilónyi fagyasztott pempőt a hűtőből. Aztán volt egy időszak, amikor csak banánt és sajtos-tejfölös tésztát evett. Amikor bölcsis lett, leszokott a “felnőtt” kajáról, és csak főzeléket evett. Kb. másfél évig nem volt hajlandó húst enni, csak virslit (abban meg kb. annyi a hús, mint mackósajtban a brummogás, ugye). Tavaly nyáron spenót, rakott krumpli és krumplis tészta volt az állandó ebéd. Most, hogy ovis lett, és ott menzakaja van gyakorlatilag, újból nyitottabb lett, és eszik lekvárt, mézet, macisajtot, sőt egy ideje húst és rizst is. Szóval türelem…

      Egyébként meg anyósom látott egyszer egy kísérletet a tévében, ami arról szólt, hogy egy hónapig svédasztalt csináltak a gyerekeknek, és mindig azt vettek róla, amit akartak. Volt aki egész nap csak répát, a másik egész nap csak húst evett, de ha összerakták, amit egész hónap alatt megettek, akkor teljesen változatos volt az étkük, és mindenféle vitamint, tápanyagot bevittek.

      Más kérdés, hogy egy idő után persze a válogatósság is bejátszik szerintem, de egy pici babánál még biztos, hogy nem erről van szó. :))

    • Egyébként be lehet ám oda jutni babakocsival is, ha jól emlékszem, meg kell nyomni a főbejárattól kicsit távolabb levő autóbejárónál a gombot, és a biztonságiak beengednek akkor, ha látják, hogy babakocsival vagy. És akkor hátulról közelíted meg az ojjektumot, ott van feljáró, és csak két lépcsőn kell felvinni a kocsit. De szerintem ennél még mindig gyorsabb a főbejáratos lépcső.

    • Bocsi, hogy így ismeretlenül elkezdtem kommentelni az érdekesebbnél érdekesebb bejegyzéseidet, na de hát ha jók.
      Énkisfiamzénóval, aki vesebeteg, mert milliók helyett ezt hagytam szegényre, bár semmi gondunk, de negyedévente megküzdünk az egészségügy minden ször-nyével. Találkoztam már azzal az inkább csibeneveldébe való szakszemélyzettel és a másik oldal is néha megcsillantja magát, amikor én nagyon boldog vagyok, de sajnos olyan ritka. Én már kértam elnézést azért, hogy “beteg” a gyerekem és odapofátlankodtunk és megzavartuk csendes pihenőjében. Rögtön változott a hangnem, de hát az ember nagyon kiszolgáltatott ebben a helyzetben. Pláne, hogy a gyereknephrológus ritka mint a fehér holló. Örülök, hogy jó orvossal futottál össze.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s