156. fejezet – megint evés (kicsit unom már)

Nagyon remélem, hogy egy gyereket fel lehet nevelni pusztán répaleves sütőtökpürén és tápszeren, mert mióta a malac ráérzett a répaleves sütőtök ízére, semmi mást nem hajlandó fogyasztani. Ma elfogyott a répalé, úgyhogy körtelevet raktam a sütőtökhöz, azt is kiköpte, mit képzelek. Elég konzervatív gyerek.

Egyébként kezd már nagyfiú lenni, napközben nem alszik, hanem elfoglalja magát, és legfőképpen engem. Mivel éjszaka olyan 12 órát végigszundít egy keléssel, ez alapértelmezésben nem is lenne gond, tegnap éjjel viszont fájt a hasam, gondoltam, majd napközben bepótolom az alvást, hát nem. Először kaja után kivárva, hogy kicsit emésszen, kihelyeztem a dedet a tornázójába. Tíz percig magyarázott valamit, aztán nagyon elhallgatott, erre felriadtam, látom, az arcára húzta a bárányruháját, amitől rögvest szívrohamot kaptam, és rohantam lehántani róla. Baba ezen borzalmasan felháborodott, mert ő úgy szeret aludni (közben eszembe jutott, hogy éjjel is mindig odanyomja az orrát a kapucni belsejéhez), de azért nem kockáztattam, elraktam minden rongyot a közeléből. Ekkor viszont elkövettem azt a hibát, hogy túl közel fektettem a malacot a lógó lovacskához, olyan 3 centire volt az arcától, ettől viszont bedühödött, és folyamatosan öklözte a szegény állatot. Egy órán keresztül (ebből kb. felet sikerült végigaludnom). Ezen a ponton inkább felvettem a karatekidet, amit viszont ő ki nem mondott ígéretnek vett, majd amikor mégsem adtam neki enni másfél percen belül, rezgett a ház az üvöltéstől. Azóta játsszuk ezt, hogy nem szereti a körtés tököt / jaj, mégis kér körtés tököt.

Viszont abban is nagyfiú, hogy most már felismer minket, mással nem olyan barátságos, rám viszont mindig nevet legalább egy kicsit, ha beszélek hozzá, az apjával meg egész komoly párbeszédeket folytatnak.

És ahogy a legtöbb gyerek anyaszagú pólóval tud a legjobban aludni, malacnak a kajaszagú textilpelus jelenti a biztonságot, amin akár meg is sértődhetnék, de még túlságosan is emlékszem, milyen volt drukkolni neki a kórházban, hogy egyen rendesen, mert akkor hamarabb hazavihetjük. Mondjuk azóta nem panaszkodhatok, az itthon eltelt két és fél hónapban kicsit több, mint 3 kilót hízott, nagyjából 12 centit nőtt, és rengeteget ügyesedett, igazán elégedett vagyok vele, teszi a dolgát.

Reklámok

8 thoughts on “156. fejezet – megint evés (kicsit unom már)

    • A kisebb fiam egy éves, és eddig abban a tudatban éltem, hogy nem szereti a gyümölcslevet csak a tejet/tápszert. Tegnap véletlenül langyos vízzel hígítottam neki (nem adtam fel), és megitta!
      Szóval nem az ízével volt baj, hanem a hőmérséklettel. Ha ezt valahogy jelezte volna!

    • Nálunk a sütőtökpüré alapétel volt, mindkét gyerek sárga orral élte az életét. Aztán áttértünk az emberi étkekre, hús, tészta meg ilyenek. Azóta minden évben a tökszezon indultával reménykedem, hátha megkóstolják, de ők bizony még azt sem. Idén újra próbálkozom: a remény hal meg utoljára.

    • mamaka, ezzel én is így jártam, a fiam imádta a sütőtököt, bármennyit, most meg nem hajlandó megkóstolni sem. 😦

      nina, én erre a hőfok dologra anno véletlenül jöttem rá, kicsit tovább hűlt a kaja az asztalon, a gyerek meg bekebelezte. Azóta is inkább langyosan szeret mindent, mint melegen. Hideget meg én nem adok neki, úgyis örökké köhécsel… 😀

    • Jelentem a húsleves kivételével én is mindent langyosan szeretek. Más íze van a langyos ételnek:-)
      A fiam az almalevet imádta, mindig _almavelet_ ivott, és mostanra megkóstolni se hajlandó. Imádta a spenótot, amikor a bölcsiben spenót volt ( mert Szegeden annak idején olyan bölcsit találtunk, aminek saját konyhája volt, ott főztek helyben, sokszor abból, amit mi hordtunk össze, így rendszeresen kosár almákkal, tojásokkal jártunk be, amiből aztán plusz alma uzsonna, meg piskóta meg más sütik lettek) Szóóval amikor spenót volt, akkor rendszeresen nyolc decis befőttes üveggel tértünk haza amit két evésre bepuszilt.
      Aztán egyszer a rendszeres kérdésre, hogy mit ennél, mit főzzek, előadta, hogy spenótot. Na, én soha meg sem kóstoltam mert a színét se szeretem, meg nem is főztem ofkorsz, de magzatom kívánságára nekiláttam megfőzni. Nem ízlett neki. Mondta, hogy tegyünk bele egy kis sót, aztán nem elég savanyú, tegyünk bele citromot, meg nem elég édes, meg talán egy kis tejföl kéne még bele. Ez már eddig is gyanús volt, de amikor kecsöpös javaslat érkezett, akkor fogtam és kidobtam az egészet.
      ( ez még annak idején volt, amikor nem volt net, hogy utána tudtam volna nézni, hogy kell csinálni, meg nem volt ott az anyukám se, meg szakácskönyv se volt kéznél, mert nyaralni voltunk)

      Annak idején én Spock doktor nagysikerű könyvében azt olvastam, hogy az új dolgokat akkor kell adni a gyereknek, a mikor nagyon éhes, az étkezés elején és nem többet kell kínálni elsőre, mint egy két kanállal.
      Aztán kapja a korábbi megszokottat. de elég kitartóan végezve ezt a sziszifuszi munkát, és minden nap fokozva néhány további kanállal, egyszercsak egy egész adagot megeszik belőle.
      Csak azt nem értem, hogy ehhez képest hogy van az, hogy vannak olyan ételek mégis, amiket elsőre teljes adagban szeretnek a gyerekek.

    • A lányomnak “tök”sárga volt az orra a sok sárgarépától és töktől, minden egyes orvos azzal jött, hogy “sok tököt eszik a baba?” Naná, azt volt hajlandó enni. Rossz evő nagyon, örültem, ha azt hajlandó volt. Aztán a házi doktor nénink megnyugtatott, hogy sárga, hát sárga. Egyen azt amit szeret, majd leszokik róla. És lőn… a tököt már egy éve nem hajlandó megenni, a sárgarépát is csak jól eldugva 🙂

    • Es lesz ez meg rosszabb is. Nagylanyom kicsikent mindent megevett, kiveve a kelbimbot. Most viszont hust semmilyen formaban, csak rakott krumpli, krumplileves, spenot, tejberizs – na, ebbol fozzek valtozatosan…

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s