155. fejezet – megint a gyerek zenei képzéséről

Naszóval.

Volt itt sokféle reakció a gyerek zenehallgatásával kapcsolatban, és kommentnek most már sok lenne, ami felgyűlt bennem, meg egyébként is, ez az én blogom, és akkor írok bele bejegyzést, amikor akarok. Szóval én nem gondolom, hogy a gyereknek ugyanaz a minőségi zene, mint nekem, éppen úgy, ahogy ő nem Salingert élvezi, én meg nem a maci fürdiket nézegetem végig huszonötször. Szerintem a maci fürdiknek nincs irodalmi értéke, bárgyú, stb, de a malacnak most arra van szüksége, hogy színes, kontrasztos képeket nézegessen, és (majd ha érti is) olyasmivel találkozzon a mesékben, amivel tud azonosulni. Fürdeni márpedig szokott.

Zorcsi legkedvencebb zenéje mostanában a kopogás, amit ő hoz létre egy kartondoboz oldalán. Ezt kábé bármeddig el tudja hallgatni. A második legkedvencebb zenéje az ütögetős macska által létrehozott egyszerű kis gépi dallam, a harmadik legkedvencebb zenéje meg az a harangjáték, ami az oroszlános dobozból szól, ha tekerem rajta a verklit. Ezeket mindig áhítattal hallgatja. Szerintem nem véletlen, hogy a babajáték-készítők ilyen kis nagyon leegyszerűsített, negédes dalokat raknak a babajátékokba, ezektől nem lesz feszült a gyerek, viszont követni tudja a ritmusát és a dallamát. Szerintem ugyanez a kategória a babazene és a népdal is, a szomorú az, hogy én mindkettőt rühellem, de legfeljebb átmegyek a másik szobába. Palya Bea különösen irritál, mert az egy dolog, ha a parasztasszony a tarlón ilyen petőfis szinten fogalmazza meg a benne munkálódó dolgokat, de az a felnőtt, urbánus életvitelt folytató nő, aki komoly arccal olyanokat ereszt ki a száján, hogy "kimenék én ajtóm elejébe / s föltekinték nagy magos mennyékbe", az vagy retardált, vagy semennyire sem hiteles számomra, a katartikus művészi élményt mindenesetre egyik esetben sem általa fogom átélni. Ez ugyanakkor csak az én szubjektív véleményem, én festészetben sem szeretem a(z ál)naiv stílust, pedig az is egy elismert kategória, lehet, hogy aki Palya Beát, illetve a népdalokat szereti, az nálam sokkal mélyebb, vagy sokkal érzelmibb beállítottságú, tökmindegy, a katarzis nem objektív dolog. Az egyetlen határeset, amit részben be bírok fogadni, az a Ghymes, azt is csak módjával, és mert a szövege és a hangzásvilága is elég absztrakt ahhoz, hogy lekössön.

A gyerekzenét sem szeretem, egyrészt az sem tűnik nekem végtelenül őszintének és átéltnek felnőttektől, másrészt valamiért már gyerekkoromban sem szerettem. Az öcsém igen, aztán valamelyik nyáron, amikor valamelyik 100 Folk Celsiust (?) hallgatta oda-vissza ötszázszor, akkor egyszer csak szabályosan depressziós lett pár napra, mármint feszültebb és rágódósabb a szokásosnál, és a végén nagy nehezen kinyögte, hogy van az a dal a világ legrosszabb gyerekéről, és ő rájött, hogy ő a világ legrosszabb gyereke, és mindenkinek az volna a legjobb, ha ő meghalna. Na mármost abban a dalban olyasmik voltak, hogy a világ legrosszabb gyereke, nem fogad szót a szüleinek, letagadja, ha rosszat csinált, összekeveri a hét napjait, nem szeret mosakodni, szóval csupa olyasmi, ami minden gyerekkel előfordul időnként, és ami inkább a szülők hibája, ha előfordul, ráadásul a refrén valami olyasmi volt, hogy akárki lehet ez a rossz gyerek, vajon hol van, szóval szerintem gyerekeknek ilyen dalt írni szerintem egyszerűen köcsögség. És nagyon, nagyon be fogok vizsgálni minden gyerekdalt, mielőtt a sajátomat a közelébe engedném (a büdös macska például mehet).

Ami a komolyzenét illeti, azért sem rajongok, pedig gyerekkoromban hat évig zongoráztam, ehhez zeneelméletre is kellett járnom, szóval nagyjából ismerem a népszerűbb zeneszerzők munkásságát, de nem igazán érintett meg (még Csajkovszkijt szeretem a leginkább, tényleg, az olyan gyerekzene-jellegű), ez az én defektusom, nincs rá fülem. Amúgy sem szeretem azokat a filmeket / képeket /  zenéket, amik csak szépek, de nem szólnak semmiről, nekem legyen az ilyesmi jól fényképezve / hangolva, de legyen története is, meg legyen benne feladvány is (például Az ember, aki ott se volt). A fiúm viszont szereti például a Halál és a lánykát (én inkább a filmmel együtt), mondtam is neki tegnap, hogy jó volna, ha én is érteném a komolyzenét, de szerinte nincs rajta mit érteni. Kiderült, hogy (legalábbis szerinte) a komolyzene nem szól valamiről, és arról nevezik el, hanem elnevezik valahogy, és akkor arról fog szólni. Szóval ezt éppen úgy fordítva fogtam meg, mint a Schrödinger macskáját, amit hosszú évekig hülyeségnek tartottam, aztán rájöttem, hogy fordítva működik, vagyis nem a kvantum olyan, mint egy macska, amelyik életben is van meg halott is (mert ez hülyeség, ilyen nincs), hanem ha a macska kvantumként működne, akkor lenne egyszerre életben is, meg nem is (és ha a kvantum macska lenne, akkor nyávogna, egészítette ki a fiúm, majd hozzáfűzte, hogy én azért szeretem őt, mert tudom, hogy képes lett volna erre érdemben reagálni, de mégis inkább valami vicceset mondott, hogy örüljek). Lényeg az, hogy a gyerekem komolyzenei nevelését inkább olyasvalakire bíznám, aki szereti a komolyzenét, és megbízom benne, úgyhogy az agnus küldjöm már linkeket, mert eddig az ő nyakában bírt Zorcsi a legtovább ellenni rajtam kívül, szóval szerintem rokonlelkek (legalábbis remélem, hogy nem a puszta testiségen alapul a vonzódásuk).

Szóval lényeg az, hogy szerintem alapból semmire sem lehet rámondani, hogy nem való a gyerenek, majd Zorcsi kiválogatja, hogy mit szeretne hallgatni (persze az én előválogatásom után, aminek során nem feltétlenül merőbena gyerek érdeke fogja vezetni a kezem, hanem a saját józan eszem és jámbor természetem megőrzésének vágya, ami másrészről szintén érdeke a gyereknek), ha a babazene a kedvenc, akkor a babazene, ha eredeti Mozart, akkor Mozart, olyan tizenhat évessel úgysem találkoztam még, aki babazenét vagy Mozartot dübörgetett volna éjjel-nappal.

38 thoughts on “155. fejezet – megint a gyerek zenei képzéséről

    • nem érdemben szólok hozzá, csak érdeklődöm: Kalákához hogy viszonyulsz?

      (meg amúgy majd ha nagy lesz a malac, mesejátékok? Kököjszi és Bobojsza meg Mesék borogatás közben nagyonjó)

    • Kardigán, pont ezt a két mesejátékot akarom most ledigitalizálni neki 🙂 mondjuk a kököjszi-bobojsza könyvben nagyot csalódtam. de mindegy, ez mellékszál, nem zene.

    • Kardigán: én ugyan “felnőttfejjel” (20 évesen került a kezembe, nem volt rég) olvastam csak a Kököjszi és Bobojszát, de kibírhatatlannak tartottam “Apja”-t és “Anyja”-t, a viselkedésük felháborított minden történetben (ha valamin, ezen lehet depressziós a gyerek, olyanok vannak benne… – pl. fél a sötétben és ezért megbüntetik), egyedül Andris aranyos, meg a két manó is kibírható, de én a közelébe nem engedem a gyerekemnek azt a könyvet majd, az biztos. 🙂 És érdekes, úgy került a kezembe a könyv, hogy valaki kölcsönadta, hogy emlékei szerint ez egy nagyon aranyos történet – aztán idéztem neki belőle, és csalódott egy nagyot. 😦

    • lucia, blueberry, nahát. Én is épp nemrég vettem meg a Kököjszi és Bobojszát, gondoltam, a négyéves fiamnak majd jó lesz, de beleolvastam… és félretettem. Pedig anno nagyon szerettem lemezről hallgatni.

      És végiggondoltam a fiam “zenei képzését” is, én próbálkoztam nála babazenével, Halász Judittal, Kalákával és 100 Folkkal, Zene-Ovival, semmire nem rezonált. És egyszer csak a Zapja benyomta neki a Zorán koncert DVD-t…

    • Komolyan mondom, tudok olyan puttóról, aki rágyógyult a Dirty Deedsre, és akárhányszor képes meghallgatni, sőt egyenesen követeli. Ugyanígy van az It’s a Long Wayjel, a Carry Me Home-mal és a Crabsody in Blue-val (linkeket nem mellékelek, hiszen ez mégiscsak Lucia blogja); de érdekesmód csakis az ACDC-t szereti, az ún. metálzenéket általában véve szemlátomást élvezhetetlen csörömmpölésnek tartja. Engem nem lepne meg, ha a Malac is így lenne ezzel, hiszen az Agnus iránti vonzalma már bebizonyosodott, és ugyebár Agnus meg Angus között a különbség, ahogy mondani szokás, egy jottányinál is kevesebb, csupán a betűk sorrendjében érhető tetten. (Igény esetén megkísérlem belopni magammal Malacot a szóban forgó zenekar március 23-i koncertjére, ami nyelvészeti szempontból, tehát Agnus szempontjából is izgalmas vállalkozás lenne, hiszen ilyenformán új értelmet nyerhetne a “malaclopó köpönyeg” kifejezés.)

    • Aztan majd ugyis meglepodsz, mit szeret a gyerek. :)) Nalunk Susut kellett nezni minden este honapokig – hat a vegere mar kezdtem elbutulni, aztan jott Bambi minden mennyisegben, majd Hamupipoke es a tobbiek. Ne engedd a gyereked kozelebe a nagyszuloket. 🙂

      Es pl. a jazzt sem szeretem, meg a modern operat se, de ha veletlenul a Mezzora kapcsolunk, a Nagylany lemerevedik.

      De igy lesz ez mas dolgokkal is. Sose vettunk rozsaszin vagy direkt “lanyos” dolgokat a Nagylanynak, aztan amikor eloszor valasztott maganak cipot, kozolte, hogy lilat akar. Masfel eves volt. Es elkezdett a ruhak kozott is valogatni. A fasza kis farmerdzsekit, amit nagy orommel hoztam neki haza, nem volt hajlando hordani, mert az fius.

    • mirwen: Halász Judittól sír valamiért a gyerek (meg a vonósoktól is, aztán lehet, hogy ezt kinövi), Kalákát nem ismerem, nem próbáltam.

    • Kaláka szerintem is jó, ráadásul a klasszikus gyermekverseket zenésítik meg, és ugye gyerek nem nőhet fel anélkül, hogy ne tudná oda-vissza a cinege cipőjét.
      Halász Juditot inkább a kicsit nagyobbak kedvelik, saját tapasztalatom szerint, mondjuk 3-7 évesig.

      a Mesék borogatás közben valóban klasszikus, javaslom még a Kétbalkezes varázslót, könyvben sem rossz, de bakeliten az igazi.

    • Hát nem semmi a gyerek kajaügyileg! Ekkora mennyiséget a kétévesembe nem tudnék beleerőszakolni. A körte nálunk sem volt nyerő, különben is a répa édesebb.
      Zenéről meg annyit, hogy a Rómeó és Júlia zenéjét énekeltem pocilakó korukban, most meg inkább már nem. Már én unom, viszont apa tuc-tuc zenéje nekik bejön, én meg max elköltözöm. Ízlések és pofonok… Viszont a Kököjszit nagyon szerettem (zenében) remélem nekik is fog. Majd írd meg Zorcsi mit szól hozzá. Légyszi

    • Én az alapján választom ki a dednek a zenét/mondókákat, hogy legyen értelme, amúgy – de ez biztosan az én hibám – képtelen vagyok megjegyezni és énekelni/elmondani Neki. No, meg ott a másik dilemma: mi lesz, ha egyszer megkérdezi, hogy mit jelent és nem tudok majd Neki válaszolni?
      Ha túl sok az értelmetlen magyar gyerekdal/mondóka, áttérek az angolra, bár természetesen azok között is van hülyeség, de ott általában gyakoribb az ok-okozat összefüggés. Vagy lehet, hogy megszoktam? :-)))
      Most éppen sing and dance nursery rhymes-nál tartunk, mert ott az interaktív mivoltából fakad, hogy nem lehet túl értelmetlen a szöveg.

    • Na ja, egyik másik gyerekdal, mondóka igencsak bizarr, az angolban is. Bébiszitter koromban Angliában a kissebbik lányzónak az az altató volt a kedvence, amiben a baba bölcsőben van a fa tetején, majd jött a szél, a bölcső ringott, majd az ág letört, a bölcső meg gyerekestől lejött. Tiszta horrorsztori. Kiváncsi leszek lányzóm mit fog szeretni, egyenlőre bármit éneklek neki teszik, ha meg üvölt, tök mindegy mit éneklek 🙂

    • Palya Bea nem nepzene.

      Eloszor azt hittem, csak ennyit szeretnek hozzafuzni (de ezt nagyon). de aztan rajottem, hogy azt is, hogy a Kokojszi es Bobojsza nekem 5-6 evesen nagyon bejott, mostmar valoszinuleg idegesitene, de a lenyeg, hogy mas szemmel nezi egy kisgyerek, ugyhogy egy probat meger. Csajkovszkij Diotoro mesejatekatol a noverem rettegett, en imadtam, de a zenere koncentraltam, a sztori sokaig nem esett le. A Kalakat felnottkent is szeretem, de valogatni kell, nem minden album hallgathato es nemelyik dal is idegesito, de 80% szuper szerintem. Es ok -legalabbis a koncerten en ugy latom- hitelesen adjak elo, elvezik a zenelest, es a szovegeket is.

    • Emlekeim szerint en mindig is utaltam a gyerekekhez leereszkedo zeneket. 100 folk celsius, kalaka, halasz judit, paprita, ilyenek. Utaltam, hogy nincs ertelmuk, es csak gugyognek. Azt szerettem, ha az idos (-ebb, gondolom, lehetett vagy 12, valoszinuleg csokolommal koszontem neki 🙂 szomszedlany felettunk a final countdownt halgatta (persze nem tudtam, hogy ez az, mert csak a basszus szurodott le). Szerettem meg oviban a levelet kaptam life cimu notat, meg hogy seri seri ledi, takaritoneni, annal mondjuk nem zavart, hogy keves ertelme van.

      Susu is kiralysag volt.

      Es a mai napig imadom a jazzt. Azthiszem, ebben pedig a Tom es Jerry volt a ludas, arukapcsolassal jart a fantasztikus komoly es jazz zene.

    • azert azt tulzas lenne allitani A., hogy a Kalaka csak gugyog. Jozsef Attila, Weores Sandor, Juhasz Gyula, Tamko Sirato, Kosztolanyi stb stb stb versei szerintem nem nevezhetok ertelmetlennek es gugyogesnek.

      Bossa Nova is jo gyereknek, legalabbis nyugis, latinos, es a szovegek sem ertelmetlenek 🙂

    • Mesejáték: Kék csodatorta. A zenéjét imádja lányom (1 éves) és én is jól szórakozom rajta 🙂 Szuper színészek kölcsönözték a szereplők hangját. Ajánlom mindenkinek.
      Kököjszi: Én gyerekkoromban szerettem, de már nem nagyon emlékszem rá…

    • en nem mondom, hogy gyerekkor nem tud Kokojszibobojsza nelkul eltelni, mert el tud. de a cenzurazni a gyerekdalokat az alapjan, hogy a cinege cipojenek rossz a vege, es ez art a gyereknek… hat vicces is, meg tobb szempontbol karos is. most hogy vegigolvastam ezt a blogot, mert szoltak, hogy alapmu es mennyire jo, hat, a stilusa valoban jo, tud irni az anyja, meg minden. igen, ezert erdemes olvasni, ha valaki amugy babablog fuggo. de a vicces fordulatokat (neha csak vicceskedes, ld. amig benn van nem uti meg az apja, hahaha) leszamitva ugyanolyan mint a tobbi, egymillio ugyanolyan babakep, informaciok. ez nem baj, mert is lenne mas. de evvel az “iron maident hallgatott a baba a hasamban” takaroszoveggel ad el olyan blogot, ahol a gyereket megkimelik a cinege cipojetol is, nehogy valami olyan halljon, ami nem tokeletesen jo, ahol a Kokojszibobojsza feketelistas mert mittudomenmert… na az ilyen agyonfeltett gyerekekbol lesz lelkibajos felnott. Nem, nem arrol van szo, mennyit torodtok az egeszsegevel, etkeztetesevel stb., hanem ez a tulfeltes… jaj meghallja a cinege cipojet. Es akkor mi van. Nem csak ugy lehet bura alatt nevelni gyereket, hogy tuloltoztetik meg nem engedik ki, hanem igy is. Es ezt a humor kontosebe oltoztetve… es maris milyen jopofa. Nezzetek moge a humornak meg a vicceskedesnek.

    • Almendrico, valoban. Egyebkent en Weores Sandor verseit sem szerettem. Meg ugy altalaban a verseket.

      Csak husz felett kezdtem el ertekelni ezeket… Biztos lassan ero tipus vagyok, mostmar a Kalakat is meghallgatom 🙂

    • véletlen: én csak azt írtam, hogy nem szeretem a cinege cipőjét, nem azt, hogy káros a gyereknek (értve olvasás). illetve a kököjszibobojszáról is azt, hogy a hangjáték jó, a könyvben nagyot csalódtam, nem azt, hogy káros a gyereknek (értve olvasás 2.).

    • Rajzfilmslágerek magyarul. Az Én kicsi pónimtól mondjuk a falra mászok, de a Vuk aranyos, meg a Vili a véreb is, meg a Cápali-cápeti eleje is. Meg a Mézga-család is. Meg a…

    • Ja, és elfelejtettem ajánlani a legjobbat, a Bojtorján együttes Négyszögletű Kerek Erdő című lemezét. Nekem az volt a kedvencem kiskoromban (meg egy Halász Judit kazetta). Nem is tudom hozzá lehet-e még jutni ilyesmikhez.

      Most hogy olvastam a kommenteket, a Cinege dal zümmög a fülemben 🙂 Tényleg szomorú, de emlékszem, miután túljutottam azon az időszakon, hogy az egész lépcsőházban jótékonysági gyűjtést szervezzek cinegecipőcskék nagy tételben való felvásárlására, más szemmel kezdtem nézni a dolgot, és megtanultam belőle, hogy a cinke nem költözőmadár, a búbosbanka viszont az, a bölömbika pedig egyáltalán nem az a robosztus szörnyeteg aminek addig képzeltem.

    • Szerintem is egy kicsit fennforog a túlféltés veszélye, de első gyereknél, ilyen indulással azt hiszem ez elkerülhetetlen :$ Nálunk a túlféltést a második és a harmadik gyerek orvosolta sikeresen, csak ajánlani tudom 😉

      Egyébként, nem nagyon cenzuráztuk a kultúrát, ami eléjük került, de minden könyvüket én olvastam először. 🙂 És max. beszéltünk róluk.

      De! Az a “vagy retardált” az azért túlzás. Mint ahogy az lenne akkor is ha azokra a nyírségi kamaszokra mondanád, akik az amerikai néger (PC-t csókoltatom) gettók MC-jeinek szövegeit skandálják nagy örömmel. Lehet élvezni más kultúrák termékeit is, akkor is ha az a mienk, csak régi (amit a tetejében Palya Bea abszolút szuverén módon dolgoz fel).

    • szerintem: fogalmam sincs, túlféltem-e, már megkaptam mindkét változatot, azt is, hogy igen, meg azt is, hogy nem féltem eléggé 🙂 cenzúrázni én sem fogok, de előolvasni igen, meg ugye elég sokáig tőlünk kapja a gyerek a könyveit, és a cinege cipőjéért én bizony egy petákot sem adok (ahogy a fiúm fogalmazott az imént, ha a cinege nem kap cipőt, a gyerek sem kap cinegét), nem azért, mert ártana neki, hanem mert én nem szeretem (és racionalizálhatnék most itt a helyes/helytelen értékek közvetítésével, de nincs kedvem).

      Palya Beával pedig nem az a bajom, hogy más kultúrából merít, hanem ez az (ál)naiv stílus, nem tudom, ezt semmilyen műfajban nem szeretem, ettől persze még lehet, hogy érték, csak én nem vagyok képes felismerni, mint írtam.

    • Lucia, lehet, hogy még korai, de szerintem a Varró Dániel-Presser Gábor féle Túl a Maszat-hegyen c. mesejáték zseniális. Van közte zene is és mesélés is, utóbbi Garas Dezső hangján. (a zene és a szöveg _dallamát/ritmusát_ értékelheti már most is a Malac, a többit meg ráér később is)

    • Szerintem bármilyen zenétől falra lehet mászni, amikor 285276943-dszor hallgatod meg.
      (Lehet, h. a ded éppen emiatt nem szereti a Buena Vistát, amit terhesség alatt hallgattam?)
      Eljön még az idő, amikor félálomban is a gyerek zenelemezét fogod dúdolni, akkor is, ha nem vagy egy éneklős fajta (én egyáltalán nem vagyok!).
      Szóval veszélyes bármit beengedni a lakásba! 🙂

      Nálunk Zeneovi, Zenebölcsi, Meseovi, Halász Judit, Gryllus megy. Elég sokáig keresgéltem, mire a rengeteg negédes, gügyögős, csovi-csovi-csaszperes, alátuctucolt rettenetből ki tudtam vmi elviselhetőt válogatni.
      Én még ezeket sem szeretem túlságosan, de még mindig értelmesebbnek tűntek, mint a többi.
      A kétéves pedig már egyedül kezeli a cd lejátszót és kifejezett véleménye van, h. éppen melyiket is akarja hallgatni (naná, h. nem azt, amit éppen beraktam!), és mivel még nem beszél, így ki kell barchobázni, h. mi is legyen az aznapi végtelenített.
      Majd meglátod, milyen jó is az esti csend! 🙂

      Egyébként mostanra elég nyitott lett, templomi kórust és nagyzenekari hangversenyt egyaránt tátott szájjal és áhitattal hallgat végig. Még vezényel is!
      Jelenleg a kedvencek az elmutogatható gyerekdalok és versek (na ebből kifolyólag – ó borzalom! – kénytelen vagyok énekelni).

      Szóval az tény, h. érdemesebb az értelmesebb zenéket keresni, mert te is rengeteget fogod hallgatni (és majd énekelni is!).
      De sok függ a ded temperamentumától is.
      Ha most megnyugszik az említett alábabagügyögéses-műkomolyzenétől, akkor most ez a jó. Verdi és Beethowen meg majd jöhet később. 🙂

      A Cinege cipőjét nem ismerem, de nálunk a ded a Walesi bárdokon nevelkedett és nem látszik, h. súlyos károsodás érte volna, pedig abban aztán szó sincs hepiendről. 🙂

    • hát, a walesi bárdok ellen nincs kifogásom, a felnőtt mártírok az oké, csak azt nem szeretem, ha kismadarak lába fázik. jó hogy mondod, Arany balladákat pl. tudok neki szavalni, az izzik a galagonyát már kicsit unom.

    • Én Kalákán nőttem fel – meg komolyzenén, mert a szüleim szerint csak az a zene (!) – a tesóm gyerekei is, próbáltam az enyéimnek is nyomni, a nagyobbik háromévesen már Koncz Zsuzsát követetl, azóta meg inkább Tankcsapdát. 🙂 A kisebbik szeret mindent, csak zene legyen és lehessen rá táncolni :))

    • Mi is akkor irunk bejegyzést, amikor akarunk, csak azt kommentnek hivják, és annyi a nehézsége, hogy mindig vissza kell húzni a lap tetejét, hogy lássuk, mire is reagálunk. Lássuk.

      Lehet, hogy nem találkoztál Mozartot hallgató 16 évessel (pl. velem, bár tudom, ez nem jó reklám), de csak azért, mert egy 16 éves tudja, hogy mi gáz, és nem beszél róla. Egy óvodás is tudja. A bölcsödéset nem tudom, arra nem emlékszem.

      Mi van még. Ja, igen, “a komolyzene nem szól valamiről, és arról nevezik el, hanem elnevezik valahogy, és akkor arról fog szólni” a fiúdnak ebben messzemenöen igaza van.

      Szerintem próbáld ki Bachtól a C-dúr toccata, adagio és fúgát. Bachot úgy tartják, hogy komoly zene, amit érteni kell, de ez butaság, relaxálni kell rajta – mint minden zenén. Ezenkivül a C-dúr toccata, adagio és fúga pergös, vidám zene, mintha Bach azt mondta volna, hogy na menjetek már a fenébe.

      Amikor a tesóm gyereke kicsi volt, és még velünk laktak, idönként hallgattunk zenét. A C-dúr toccata, adagio és fúgát is, meg az e-moll prelúdium és fúgát is, meg a c-mollt is, meg Beethovent is. Türelmesen végighallgatta, ebböl arra következtetek, hogy tetszett neki, mert nem ragasztottam szigetelöszalaggal a székhez vagy ilyesmi (hoppá, ez mintha luciásra sikerült volna).

      Aztán a szülei vettek neki Halászjuditot, onnan kezdve csak azt hallgatta, mert az az övé.

    • 3 éves lányom és másfél éves fiam kedvence az István a király, ha meghallják, azonnal nyomják a headbanget, és megy a pogó ezerrel a tévé előtt. Mondjuk én is imádom, de a dedek ilyen fokú izgalmán dobtam egy hátast azonmód. És azóta is, csak szelídebben, mert kemény a padló.

    • Én a fentiek közül nagyjából mindent szeretek, ezért a gyerekeim is hallgatják (Palya Bea, Kaláka (abszolút nem gügyögős, vagy csak kis része), Gryllus Vilmos, Muzsikás, Kolompos!!!, Makám, Halász Judit, Regélő, Chopin, de hallgattak már Smith-t is, az apjuk pedig Balatont és Kispált énekel nekik…:) A mesejátékok szerintem 2-3 éves kortól érdekesek, ennél kisebbeket nem tudom, lekötnek-e.
      A cinege cipőjéről meg annyit, hogy a négy éves legnagyobbik gyerekem pl. azt a Halász Judit dalt nem hajlandó meghallgatni (sőt, azt a kazetta oldalt sem, amelyiken rajta van…), amiben szerepel a “meghal érted a Jancsi bohóc”, szóval igen, van, ami félelmetes, egy szó miatt.
      Amúgy a gyereknek énekelni, asszem az a legjobb, és ezt nem mindenféle kutatásokra, hanem a saját tapasztalataimra támaszkodva mondom. Nekem beletelt pár hétbe, mire nem éreztem magamat hülyén közben, mert nagyon furcsa volt a saját hangomat hallani…, de aztán a többedik gyerekekre annyira belejöttem, hogy már a himnusz korábban végigtátogott magasságait is ki bírom énekelni, amikor eredményhirdetésest játszom a nagyobbikkal:) És a gyerekek imádják, ha énekelek nekik, vagy együtt énekelünk.
      Aztán még nagyon szeretem az ilyen babazenés foglalkozásokat, de persze ez csak akkor megy, ha az ember szívesen van együtt más anyákkal. Most épp ide járunk http://www.mazsolajatszo.hu/ – egy nagyon jófej lány tartja, és maga az oldal is megér egy látogatást:)

    • Lucia! ha tenyleg nem birod a nepzenet, es valahol irtal valami olyasmit, hogy “ugy altalanosagban” a gyerekeket se, akkor neked az abszolult killer a Kolompos koncertlemez!!! Amikor azok belecsapnak a tekerolant hurjaiba, mikozben a hatterben kb 30 kiskoru obegat, hat akkor minden epkezlab ember geppisztolyert kialt.. Viszont tenyleg autentikusak, nepzenet meg gyerekdalokat adnak elo, es nem lambada vagy “techno” ritmusban (ami nagy szo!!) es a gyerekek imadjak.. Hogy valami igazan jot is irjak: Radvanyi Balazs-Toth Krisztina : Londoni Mackok. Szerintem szuper. Az egyszervolt.hu-n belehallgathatsz (meg persze a tobbibe is)

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s