Malacnak nagyon jól állnak az ősz színei. Az "a sütőtök a kedvencem,
de anyukám nem akarja hipózni a ruháimat" fantázianevű kollekció
következő darabjáért nemisbékát illeti köszönet:
Zorcsi azért ráncolja egyébként a képen a homlokát, mert közvetlenül
evés előtt áll (azért ilyen kis vézna, beesett arcú), és helyteleníti,
ha ilyenkor cateringen kívül bármi mással foglalkozom (beleértve az
öltöztetés is, enni pucéran is lehet).
Egyébként, ha már sütőtök, kiderült számomra, hogy Zé igenis tesz
különbséget kaja és kaja között, számára meg az derült ki, hogy az élet
nem mindig fekete-fehér. Az élet ugyanis az elé a dilemma elé
állította, hogy táplálékkal teli cumit nyomtak a szájába, a nevezett
táplálék viszont finomfőzelék volt, ami mégiscsak durva (szerintem is
gusztustalan, de nem akartam megtagadni a gyerektől a saját
előítéleteim miatt, hátha ő szereti). Ezt a gordiuszi csomót Zorcsi
azzal kísérelte meg átvágni, hogy megpróbált anélkül enni, hogy
finomfőzeléket engedne a szájába, vagyis negyven perccel T0 után még mindig a cumin nyammogott (kb. 5 perc szokott a felezési ideje lenni, és az utolsó 1/16
a cumira tapadva marad), ami viszont még mindig háromnegyedig volt.
Ekkor feladtam, kapott tápszert, és kihúztam a finomfőzeléket az adható
kaják listájáról. Répaleves sütőtökből viszont stabilan 3 dl fedezi a
szükségleteit.
A csíkos ugyan kövérít, de mi bátrak vagyunk:
Ezen a képen malac, amellett, hogy csábosan néz, türelmetlenségét kifejezendő karjával csapkodja maga alatt a kanapét, a lábával meg szélsebesen biciklizik, közben azt
mondja, heőő. Azt hiszem egyébként, kijelenthetjük, hogy a heőő
az első szava, mert teljesen tudatosan használja, ugyanúgy szokta
kimondani, és nem gügyögés, hanem tényleg artikuláltan azt mondja, hogy
heőő. A fiúmnál kaptam fel rá először a fejem, hogy a fiúm azt
mondja a babának, hogy heőő, mire a baba meglepően felnőttes hangon
utánaismétli (majd mindenki nevet). Némi gyakorlás után (sikerült nekem
is megtanítania) most már mi is erről szoktunk beszélgetni, simán
utánam mondja, sőt, ha a kaja utáni üvöltés nem segít, akkor elhallgat,
és mérgesen heőő-zik egyet, mert tudja, hogy arra minden
eldobok, és csak vele foglalkozom. Sőt, nem akarok olyanokat belelátni,
amiket még nem tud (majdnem azt írtam, hogy nem akarom
antropomorfizálni a gyereket), de már többször is úgy tűnt, mintha
huncutkodna a heőő-vel; mikor én mondogattam neki, várva, hogy utánam ismételje, a szeme sarkából lesve engem elkezdte, hogy heeee…, majd hirtelen rávágta, hogy …őő!, és nevetett.
Ja, és nem csak remek a humorérzéke, de a harcművészetekben is jártas:
kicsi malac 
Még tobb ilyen képes beszámlót!!!
(A lelkes tomeg.)
Szétcsúszok Malactól! :-))
Valami tündéri! :-))
Amúgy bámulatos a koraszülött babák élni-és küzdeni akarása. Nővérem lánya is mindig véresen komolyan vette a kajálást, mostanában kezdi belátni, hogy anyánál mindig van valami ehető (sütőtök, csirkecafatok, ilyesmi…)és már mosolyog, néha röhög kaja közben (ami ugye együtt jár a kaja kiprüszkölésével).
Ja, és két hétig jártak minden nap Dévény-tornára, és bár még két hete kúszni se nagyon akart (11 hónapos), most ott tart, hogy mászik, pucsít, ülésből négykézlábra, úgyhogy humánusabb és eredményesebb ez a fajta torna, mint a klinikai. Szerinte. Szerintünk.
Az a piros az harisnya, vagy zokni? Sárira még mindig nagy a legkisebb zokni is, lábfej nélküli nadrágok esélytelenek… 🙂 (Bár találtam 44-50-es harisnyát a CA-ban, most már rápróbálom, hátha… 😀 )
zokni, de én is a harisnyát preferálnám, mert sajna a legtöbb zoknitól nagyon sokáig piros marad a vádlija a guminál, úgyhogy csak laza gumis darabokat adhatok rá. harisnyát viszont még nem találtam fiúsban 🙂
Nincs mit szépíteni, Malac függő lettem:)
naponta többször benézek ide, mert erőt ad, hogy semmi sem reménytelen…
zsirafos esetleg? http://www.topp.hu/bebi/harisnya/726-mintas-bebi-harisnyanadrag
Ez még jó rá? Nahát, nem hittem volna, azt gondoltam, réges régen kihízta :).
nemisbéka: hát ezek a C@A-s cuccok nagyon jók, rugalmasak és nem mennek össze a mosásban 🙂 amúgy kezd kicsi lenni (eredetileg csípőig ért), azért is fotóztam le gyorsan. malac egyébként képen nagyobbnak tűnik, de igazából nem egy monstrum, hanem egy 5,5 kilót alulról verdeső kukac, élőben olyan kis töpszli 🙂
De legalább jól látszik a nyuszis pelenka :)).
A legközelebbi fotózásnál tudnál Zé mellé egy üres(!) gyufásdobozt rakni? Úgy könnyebb viszonyítani.
Szerintem nem is kövéríti a csíkos, csak markánsabb lesz az alakja, férfiasabb:))
nagyon fotogén egyébként, belenéz a kamerába, igazi profi
Látványosan megváltozott az elmúlt néhány hónapban a Malac és a Malaclábfej méretének egymáshoz viszonyított aránya. Más szóval felnőtt a gyerek, és kész. Mostantól vigyázni kell, nehogy valami “gyanúskülföldi” aláírasson vele öt-tíz évet az Idegenlégióba.
diogenesblues, tényleg, ezt észre sem vettem, hogy felnőtt a lábfejéhez 🙂
Nagyon stramm a kissrác, a sütőtökös haspóló meg egyenesen fenomenális! 🙂
(a zokni szárát visszahajtva nem szorítja annyira a gyerek lábát, bár értelemszerűen ilyenkor rövidül a hossza, mindenesetre nálunk bevált)