143. fejezet – a körzeti orvosnál

Voltunk ma körzeti gyerekorvosnál, hát nem tett rám jó benyomást. Nem tudom, a többi gyerek mennyire brokkoli ebben a korban, de Zorcsi bizonyos dolgokat már megért, és elég fontos számára a nonverbális kommunikáció, szóval nem olyasvalaki, akivel tárgyként lehet bánni. Nem azt mondom, hogy atomfizikáról szoktunk szavak nélkül társalogni, de ha akarok tőle valamit, akkor szemkontanktus teremtek, elmondom neki, hogy mit akarok, eközben ráutaló magatartást is tanúsítok, és akkor általában megérti, és a kedvének függvényében együtt is működik. Ehhez képest ma a doktornő felhúzta ülésbe, megnyomogatta a talpait, majd kijelentette, hogy a gyerek nagyon hipotón (=gyenge az izomtónusa), és erősen jobboldalos, mert nem nyomta ki magát és nem emelte a fejét, pedig összesen annyiról volt szó, hogy én a malac jobb oldalán álltam, a doktornő meg végig hozzám beszélt, és kísérletet sem tett arra, hogy a gyerek figyelmét magára vonja. A malac pontosan tudja pedig, hogy ha vele szemben vagyok, és azt kérdezgetem, hogy na hogy emeli a fejét a baba, akkor fejet kell emelni, és attól mindenki extázisba esik körülötte, és simán kinyomta magát ma egyenes lábúvá a doki után, amikor ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy beleharapjon a nyakamba táplálkozás céljából, de ha csak úgy fogják és elkezdik macerálni, akkor fogalma sincs, hogy mi van. Ja, és alapértelmezésben mindig arra fordul, amerre és vagyok, kivéve, ha a zsiráf vagy a fiúm is jelen van, csak hogy tudjam, hol a helyem a rangsorban.

A bal oldaláról meg annyit, hogy a zsiráfot is bal kézzel szerezte meg, szóval azt kijelenteni egy perc után, hogy nem képes a bal oldalát használni, szerintem egy kicsit erős túlzás. És ha valaki egyszerűen nem hajlandó öt perc erejéig kizárólag egy kisgyerekre összpontosítani (vagy napi nettó egy órán keresztül, ahogy a rendelési időből kiszámoltam), akkor inkább ne menjen gyerekorvosnak, de nekem meg ne kelljen összepakolni a gyereket és oda-vissza utaztatni csak azért, hogy hülyeségeket hallgassak róla (ettől függetlenül a malac tényleg gyenge egy kicsit, meg főleg lusta, de nem féloldalas, és egy ilyen gyerekorvostól én nem fogom megtudni, mit kell vele tornázni, szóval nem tetszik ez az egész).

A védőnő viszont aranyos volt, köszönt a malacnak, játszott is vele meg minden, jól elvoltak.

Reklámok

19 thoughts on “143. fejezet – a körzeti orvosnál

  1. Ne is foglalkozz vele, szerintem egynaposan se brokkoli már egy gyerek sem, és én is gyűlöltem, amikor vissza kellett vinnem m Pmpöllért hathetes kontorllra, mert őt is hypotónnak találták, és pucérra kellett vetkőztetnem, és a köcsög orvos se szó se beszéd egy centire belenyomta a hüvelykujját a kutacsába, majdnem sikítoztam, majd elkezdte lengetni meg lóbálni, és amikor már ordítva téptem volna ki sszegény bőgő kölyköt a kezéből, na akkor az én kisfiam telibe pisálta a jó doktort, nyaktól sliccig, és akkor már röhögtem, s a doki rém dühös volt, mintha direkt pisilte volna le a gyerek hat hetesen, majd mindenféle rémképet felvázolt, hogy nem fejlődik, sorvadt izmú, tolószékes lesz ha nem tornáztatom napi 11x 20 percet, én sírtam, aztán rájöttem, hogy hülye fasz a doki, nem kell vele foglalkozni. A gyerek 11 hónaposan járt, még röhögtünk is, hogy de jó hogy hypotón, mi lett volna ha nem az…
    Az itteni gyerekorvos viszont egy tündérpasi, minden megnézésnél először 5 percig gyönyörködik a gyerekben, és látszik, hogy hiába látott már kb 9000 majdnem ugyanilyet, még mindig rájuk csodálkozik, hogy milyen szépek.
    Szóval ne érdekeljen, persze hogy ja jobbra állsz tőle, akkor baloldali paralízist fognak azonnal ordítani a körzetik :-)) A dévényesre hallgass. És Malac nagyon ügyes, hadonászni pl tök jól tud.

    • Az ilyen gyerekorvost kell lecserélni, mondjuk egy brokkolira. 😀 Az tuti barátságosabb.
      Szerintem amúgy a gyerekorvos-kérdés az ugyanannyira bizalmi dolog, mint a nőgyógyász. Mindkettőnél fontos, hogy kinek a kezébe kerülsz te ill. a gyerek. Szóval ne a Malacot cseréld le 🙂 még véletlenül sem.

    • Az a baj, hogy onnantol kezdve, hogy a gyerek koraszulott volt, minden hulye aki az utatokba kerul csak a hibat fogja keresni benne, es paraztatni fog. Hal istennek, ugy latom te elegge helyukon kezeled a dolgokat. Erdemes azzal a gyerek neurologussal tartani a kapcsolatot, aki mar a korhazban is latta a kisfiad, o biztos ert hozza (latott mar ilyet), meg tudja mondani van-e egyaltalan valami poblema, es ha igen milyen gyogytornaval lehet segiteni rajta. A korzeti gyerekorvos meg maradjon a torokgyulladasnal..

    • az van, hogy egy-másfél év múlva remélhetőleg költözünk, és remélhetőleg Telkiben normális a gyerekorvos (vagy hordjuk majd a magánkórházba legvégső esetben), addig kibírjuk, a körzetihez úgyis csak oltani kell vinni a malacot. a neurológusa a kórházi főorvosnő, és eddig S. B. is ott volt minden vizsgálatán, ő pedig olyan, hogy még a gyomorszondáért is bocsánatot kér a gyerektől, szóval szerintem a kórházi neurológián nem fog sérülni a kis lelke 🙂 amúgy meg megyünk dévényre 18-án, ott majd alaposan megnézik, a kórházban meg nem utaltak be gyógytornára, és novemberre várnak csak vissza neurológiára, szóval akkora nagy baj szerintem nem lehet.

    • Amikor a lányomat fülével, heti háromszor, a füles dokihoz kellett hordani,- aki persze esténként rendelte be a magánrendelésére – az akkor két éves fiam is mindig menni akart a “dottor bácsihoz”, mert szegényke azt gondolta, hogy az milyen jó buli lehet, ha az apja meg a tesója ilyen sűrűn járkálnak hozzá. Szóval elment velük ő is. A jó dottore arca felderült, amikor meglátta, hogy nemcsak lányunk van, hanem fiunk is, és közölte, hogy kislány már szépen gyógyul, de itt ez a fiú, ennek rendellenes orrmandulája van, amit ki kell venni, és két nap múlva várja őt a gyerekklinikán,és megcsinálja a műtétet, mert ha nem, akkor 14 éves korára süket, majd pedig később impotens lesz. Amikor halálra válva a gyerekek apja ezt előadta nekem, én csak annyit kérdeztem nagyon szűkszavúan, hogy él még a jó dottore kedves édesanyja? Mert ha igen, akkor meg kéne, hogy látogassa…
      Na, egy szó mint száz, egy vasárnap délelőtti séta alkalmával a gyereket felkészítettem, hogy most besétálunk a fül orr gégészeti klinika ügyeletére, és ott semmi sem fog vele történni, csak egy kedves doki megvizsgálja, és belenéz a fején minden lyukba.
      Besétáltunk, kinéztem a falitáblán, hogy ki az ügyeletes, és kértem, hogy szóljanak neki. Jött is a fiatal doki, és kértem, hogy vizsgálja meg a gyereket, és állapítsa meg, hogy gyereknek jelenleg milyen fül- orr- gégészeti státusza van. Értetlenül nézett a doki, de megtette.
      Mondta, semmi különös, kicsit határozottabbak a mandulái, de most ősszel náthás időszak van, ez indokolt. És hogy nem, nem hinné, hogy ki kéne venni az orrmanduláit.
      Megkapta a vizsgálatért a paraszolvenciát, és elmondtam neki, hogy miért kértem a vizsgálatot.Erre megnézte még egyszer az orrmandulákat, és határozottan mondta, hogy semmi rendellenesség nem indokolja a műtétet. Én megnyugodtam, hogy egy tök ismeretlen doki, lelkiismeretes vizsgálat után nem találta indokoltnak a másik dottore “műtétes pénzszerzési” akcióját.
      Ja, és a fiú nem lett süket. (Bizonyos hírek szerint: se impotens.:) A jövő hónap elején lesz 18.

      Don Malac urat pedig dögönyözd meg a nevemben:-))

    • sajna de, lusta. egy csomó mindent tud, pl. rajtakaptam már, hogy ha nem vagyok ott, hason is emelgeti a fejét, úgy keres, és ugye elkapta a nagy zsiráfot is a fényképezőgép hatására (a kamera valamiért mindig felvillanyozza), máskor viszont csak simogatja, szóval tud ilyesmit, de nem csinálja ezeket rendszeresen, ezért nem erősödnek az illetékes izmai, és nem léphet tovább a következő lépcsőfokra. ha kiviszem sétálni, elalszik, hasra fordítva öt percen belül elalszik, játszószőnyegen elalszik, egyedül akkor hajlandó erőfeszítéseket tenni, ha éhes, akkor viszont akár fél órán keresztül is, ebből látszik, hogy ügyesebb annál, amilyennek tűnik, de azt meg nem akarom, hogy a mozgás kellemetlen dolgokkal kapcsolódjon neki.

    • lehet, hogy nem a lusta a megfelelő szó. ilyen a temperamentuma, nem mozogni szeret, hanem nézelődni meg hallgatózni. és is ilyen voltam, nem rohangásztam, hanem szépen elmolyolgattam egy pokróc sarkában, de a malacnak a koraszülöttség miatt illene aktívabban teljesítenie, hogy ne törjön ki minket a frász (illetve hogy behozza a nagy hízás miatti lemaradást).

    • Tojjál a dokira! A nővérem babájára is rásütötték, hogy hipotón(8hóra született, lélegeztetőn volt), két hetes korától naponta 10-szer (tízszer!) kellett kínozniuk torna álnév alatt (olyan dolgokat csináltatni vele, amiket még nem tud, lásd mászás, ülés, fekvenyomás, hasprés…)A nővérem együtt picsogott a gyerekkel. Aztán elkezdtek dévényezni, és a kiccsaj röhögve kúszik-mászik, ül stb. Kicsit el van maradva, de úgyis behozza a lemaradást.
      Egyik gyerek se születik katonának, hogy betartsa a szakirodalom által előírt fejlődési normát…

    • A kismalacok eltérő ütemben fejlődnek, úgyhogy valószínűleg semmi baja. Simán lehet ilyen a temperamentuma. Van is egy ilyen szülői optimizmus, hogy ha egy picurral nem is 100%-os minden, jó eséllyel kinövi, elmúlik, és ez nem véletlen, mert ezerből 999 esetben tényleg kinövi.
      Ennek ellenére én a helyedben utána járnék, hogy pontosan mi lehet a kisebb aktivitás mögött. A körzeti doki lehet béna – tudok mesélni én is horror történeteket -, de ettől még kereshetsz egy másik dokit, aki szakszerűbb. Én a helyedben keresnék. Nekünk például, jó tapasztalataink vannak a Bethesdában dolgozó orvosokkal.

    • A korzetisnel csak majd akkor kell vigyazni, hogy nehogy beteg gyereknek (piros torok, pl) adja be a vedooltast, meg ilyenek – hajlamosak nem figyelni lenyeges aprosagokra. ha van a csaladban vagy ismerosok kozott ertelmesebb gyermekorvos, akkor erdemesebb csak ezert is atpartolni hozza. Szvsz

    • Lucia, az én majmom Telkiben született és voltak ott problémáim, de pont a gyerekorvos nagyon jófej volt. Egy ilyen nem méltó Zoárdhoz, kispadra vele!

    • Szia!
      Utálom, hogy az ifjú anyukákat állandóan paráztatják mindenért.
      Szerintem ne aggódj, igenis van olyan, hogy lusta, vagy kényelmes, kinek hogy tetszik. Én 16 hónaposan keztem járni, anyuék már ortopéd orvoshoz vittek, hogy miért nem vagyok hajlandó megmozdulni. Annyi volt, hogy elég kövér voltam, és így nem volt hozzá kedvem, mindig a papámnak passzoltak le, ő rázta meg vitte a seggemet. Aztán én lettem általánosban és gimiben a leggyorsabb sprinter, több futóversenyt is nyertem (szigorúan csak rövidtávon, a hosszú távokhoz a mai napig lusta vagyok). Tudom, hogy közhely, de minden gyerek a maga ütemében fejlődik, és a túlnyomó többség teljesen egészséges. Az felhőtlen, felszabadult örömtől és együttléttől fosztják meg az ilyen, minden empátiás készséget nélkülöző orvosok az anyukákat és a gyerekeket. Én megfogadtam, hogy megpróbálok nem izgulni mindenen, inkább örülök a kis klambónak (most 2 hónapos).
      Minden jót és sok örömöt nektek.

    • Van a hozzászólásban egy-két helyesírási hiba (tudom, hogy ez érzékeny pontod), sietnem kellett, felébredt a pistám. Szóval nézd el nekem.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s