144. fejezet – 4 hónaposan

Malac múlt héten volt négy hónapos, korrigált egy hónapos, vagyis már egész nagy gyerek. Öt kiló múlt, alig bírom hordozóstul. Tudja azt mondani, hogy gu, meg hogy eöe, ha fel akarja hívni magára a figyelmemet, akkor sikít (és pontosan tudja, hogy akkor kell csak sikítani, ha távolabb mentem tőle). Ha valami kell neki, akkor odanyúl, és ha eléri, akkor megfogja. Függőlegesen megtartja a fejét, csak néha billen le, hasonfekve felemeli, ha éhes, hogy meg tudja rágni maga alatt a pelenkát. Kézzel még nem támasztja fel magát. Ha felhúzom ülésbe, akkor az esetek felében emeli közben a fejét, 45 fokból már mindig. Ha az apja húzza fel, akkor néha – számomra rejtélyes okból – kitámasztja magát, és állásba húzatja a babát. Felismeri a számára fontos arcokat, vagyis azapjáét, a zsiráfét és az enyémet. Meg tudja fogni a babatornázóról lógó dolgokat. Szemkontaktust teremt, ha akar valamit, ha bizonytalan, vagy amikor eszik (ennek nagyon örülök, nagyon sokáig nem csinálta, már attól féltem, autista lesz).

Jelemét tekintve nemeslelkű, szellemes és bátor nyugis baba, egyetlen dolog zaklatja fel, mégpedig az éhség. Múlt héten beugrottunk S. B.-hez egy kis gyomorkenet-vételre, egyáltalán nem sírt, viszont nagyon sértődötten nézett utána (rendkívül kifejező az arca, és borzasztó kulturálatlan dolognak érezte, hogy kiveszik belőle azt a tápszert, amit már megevett). Sértődni úgy szokott, hogy összeszorítja a száját, és tüntetőleg másfelé néz, csak a szeme sarkából pislog az emberre, de szerencsére hamar felejt. Ha éjfélkor kap egy emberes adag kaját, és nincs front, akkor reggel 8-9-ig is elalszik. Nem hasfájós, naponta egyszer-kétszer kakil normális állagút, gyakorlatilag mindent megeszik, amit a szájába raknak (na jó, hagymás pacallal még nem próbálkoztunk, de bármilyen gyümölcsből bevág másfél-két decit egyszerre). Csak akkor sír, ha nem jön elég gyorsan a kaja, de rögtön abbahagyja, ha a szájába rakom a cumit. Részben kialakult már a szociális mosoly is nála, ha odamegyek hozzá, és rámosolygok, röviden visszamosolyog.

Az apjával nagyon szeretik egymást, de megvannak a határaik, a fiúm például nem hajlandó pelenkázni, Zorcsi meg nem hajlandó szólni neki, ha éhes (bár eddig csak pár órákra hagytam őket kettesben), de nagyon jókat játszanak együtt. Tornáznak, puszilgatják egymást, artikulálatlan hangokat adnak ki, és a közös jövőjüket tervezgetik. Van már közös performanszuk is, a felülés:

malac ül

(és igen, tisztában vagyunk vele, hogy még nincs itt az ideje, de a gyerek nagyon élvezi, hogy lát mindenfelé, és csak pár másodpercig csinálják naponta.)

Reklámok

17 thoughts on “144. fejezet – 4 hónaposan

  1. Jelent még valamit Neked, ha egy ismeretlen nick azt mondja, hogy gyönyörű ez a gyerek?
    Mert olyan bátortalan vagyok, de túlbuzgott bennem az érzelem.

    • hát, az mindig öröm, ha gyönyörűzik (ha kellő beleéléssel mondják, akkor közvetlenül utána még azt is megbocsátom, ha a tejem felől érdeklődnek), de valljuk azért meg, nem ez a legelőnyösebb fényképarca 🙂

    • Szia, Lucia, én is így ismeretlenül jegyzem meg, hogy igenis ennek a dednek minden arca egyformán nagggyon előnyös fényképarc! Csudagyönyörűséges gyerek! 🙂

    • itt ébredés után vagyunk. a Don csak kabátban hajlandó hosszabban aludni (illetve tegnap megvettem neki ennek a kabátnak a kezeslábas változatát is), és akinek ez nem tetszik, az beszélje meg vele, de utána ne csodálkozzon, ha plüss lófejet talál az ágyában.

    • Boldog hófordulót! Nagyon ügyes Don Malac, majd ne áruld el neki, hogy Apja fogta hátulról. Jót fog tenni az egójának. :-)))
      Az előző post-hoz: keress másik háziorvost. Az én babámnak tök erősek voltak az izmai, mert tornáztattam minden nap, de olyan lusta volt, mint a föld! 4 hónaposan külön azért kellett különböző kunsztokat csinálni vele, hogy legalább a felháborodásában mozogjon egy kicsit. :-))

    • Csak a vedononek es a gyerekorvosnak ne mond el, hogy ultetitek, mert azonnal ki akarnak majd vegezni. 🙂 minden okos, erdeklodo gyerek koveteli, hogy ulhessen – es abszolut igazuk van. amugy meg pasi, ebbol kifolyolag lusta, magatol csak jo keson lesz hajlando barmit is csinalni.

    • Szia!
      Eddig némán olvastalak,de most már hangosan is gratula nektek, olyan szép ez a Malac:)
      Egyébként pedig szeretem a stílusodat, a hülye becenevekről meg csak annyit, hogy nálunk Cunami névre hallgat a kisasszony. Ja és nem véletlenül:):)

    • Szia! tegnap találtam rá véletlenül erre a blogra. 2 nap alatt majdnem végigolvastam(leginkább munkaidőben, upsz) bevallom nem vagyok az a nagy gyerekpárti, gügyögős forma, de teljesen beleszerettem ebbe e csöppségbe 🙂 sok boldogságot!

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s