116. fejezet – family reunion

Hétvégén itt volt Zénél egyébként a tizenegy éves nővére, aki hazatért a szokásos nyári nagymamázásból. Nagyon várta már a találkozást, vagyis ez eufémizmus, amikor terhes voltam, már akkor mindig köszönt a hasamnak, meg amikor egyszer érte mentem az iskolába, akkor be is mutatta a barátnőjének (lejött a két gyerek, köszönnék, bemutatkoznék, de a lányok a hasamat bámulják mereven, a mienk aztán megilletődve rá is mutatott, és közölte a barátnővel, hogy "ott van benne", úgyhogy próbáltam előnyös pózban állni, aztán valamikor köszöntek nekem is), illetve az anyukája, aki a terhesség/kórházazás alatt rendszeresen hívogatott, hogy mi van már, mesélte, hogy a nagylány folyamatosan az öccséről beszél mindenkinek, akivel a boltban vagy a strandon találkoznak, és kikéri magának, ha valaki azt mondja, hogy a gyerek a féltestvére, mert szerinte az egész az ő testvére.

Szóval egy kicsit tartottunk attól, hogy mielőtt meglátják majd egymást, le kell önteni a nagyot egy vödör jeges vízzel, nehogy szívrohamot kapjon.

Aztán most vasárnap átjöttek (az anyukája megkért, hadd jöjjön át ő is babázni egy picit), a gyerek körülbelül azt ismételgette, hogy "nagyon aranyos, nagyon aranyos", illetve folyamatosan a kicsi félméteres körzetében maradt, úgyhogy egy idő után inkább az apjukra bíztam őket (nehéz úgy dolgozni, ha közben folyamatosan áhítatosan bámul valaki). Kíváncsi vagyok, mikor kezdenek el üvöltve veszekedni, Zé már most benne lenne, hogy hörögjenek egy kicsit egymással, de ez nem személyes dolog nála, ő mindenkivel ilyen.

Reklámok

5 thoughts on “116. fejezet – family reunion

    • Mi is “féltestvérek” vagyunk, a nővéremmel is, meg a húgommal is, de olyanok vagyunk, mint az édestestvérek. Üvöltözésről meg szó sincs, remélem, Zé meg a tesója közt is ilyen jó kapcsolat lesz. Ahogy elnézem, nem lesz itt gond 🙂

    • Én elkövettem azt a hibát, hogy a két bratyót(7 és 9 évesek) bevittem a PIC-re mikor G még inkubátorban volt. Szegények annyira megilletődtek a sok icipici babától. Közölték is, hogy azonnal vegyük ki a gyereket a dobozból és vigyük haza. Azóta már teljes az idill, csak néha jut eszükbe, hogy ha nem lenne foguk, talán ők is szophatnának:)

    • De jo Nektek! Persze, ok nincsenek osszezarva minden nap, es egy 11 evesnek azert mar sokmindent meg lehet magyarazni. Nalunk zajlik az elet. A nagylany 3 eves, amugy is problemas idoszak, hat meg egy kistestver befurakodasaval… Az a legjobb, mikor ketten egyszerre kezdenek uvolteni, en meg egyedul vagyok veluk. Persze akkor meg mindenem mosolyaog, amikor imadjak egymast. 🙂

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s