117. fejezet – főként az evésről (miről másról)

…a Kedves kicsi cápa című, fiktív cápáról szóló elbeszélő költemény valószínűleg a költő gyermekéről szól, akihez fürdetés közben írta a verset. ehelyütt csupán az életrajzi utalásokat emelném ki: a "nem ér le a lába / nem azért, mert béna" sorpár miatt is gyanús, hogy a kistermetű csecsemőről van szó (figyeljük meg, hogy emeli ki a leírás tárgyilagos jellegét a költő a második sorral, amellyel elhárít minden olyan konnotációt, miszerint rejtve vagy nyíltan a vers alanyát hibáztatná a vázolt körülményekért). Az "anyukája bálna" sorban megbúvó önirónia a játékos, könnyed vonalat erősíti, mielőtt elkövetkezne a lírai csúcspont, vagyis hogy "volt ma patikába'". Ez első olvasatra egy ártatlan kiegészítés, amivel a költemény színterét nemcsak a kádon, de a házon kívülre is kiterjeszti, és mintegy az ellentétes élethelyzetek szembeállításával képez keretet (ld. "itt ugrál a kádba'" az elején), ugyanakkor azt az időszakot és a körülményeket ismerve gyaníthatjuk, hogy többrétegű, mély tragikum búvik meg a sorban. Egyrészt a gyermekét entejével táplálni képtelen anya jajszava ez, akinek tápszerért kell mennie, másrészt abból, hogy a "cápa" is volt a patikában, egyenesen következik az apa távolléte, mint súlyosbító körülmény. És ha ismeretesek előttünk a század elejének körülményei, amikor tápszert nehezebb volt beszerezni, mint internetet, felsejlik előttünk a hosszú zarándokút a nyári hőségben, gyógyszertárból gyógyszertárba, melynek során a kétségbeesett anya táplálékot keres a gyermekének, aki ott van vele. Ennek a szituációnak az élét próbálta elvenni, mintegy profanizálni azt az alkotó a rövidke, már-már vidám hangnemű verssorral.

A kötet másik kiemelkedő darabja a Malac című vers, amely sajátos, egyedi szerkezetű, ugyanis minden sora a "malac" szóra végződik. […]

Szóval nem akarom, hogy a gyerek agyából kelkáposzta legyen, úgyhogy amikor ébren van, akkor folyamatosan vagy fürdetem, vagy masszírozom, vagy versben beszélek hozzá (mármint a konkrét versek nekem méltóságomon alul állnak, szóval megpróbálok csak ritmusban passzoló sorokat mondani neki egymás után, amik vagy rímelnek vagy nem), ennek következményeképpen a gyerek első szava valószínűleg az lesz, hogy malac.

És tegnapelőtt este vettem észre, hogy kevés a tápszer, ráadásul jött a hülye nemzeti ünnep, erről is le lehetne már szokni, és egyik ügyeletes patikában sem volt, amit felhívtam. Úgy tűnik, deficitgazdaságban élünk, a gyenge csecsemők hulljanak el, maradjanak csak az élerevalók, biztos bonyolult technológia kukoricadarát összekeverni a tejporral, illetve hozzákutyulni némi kis romlottkaja-aromát, vagy hogyan is készül a táp. Mindenesetre ma is végigjártunk három gyógyszertárat (a fiúm hegyet mász, vagy mi, már kiment a fejemből, hogy svájcban vagy ausztriában, de reggel kaptam tőle egy mms-t egy tehén orrának fényképével, úgyhogy elégedetten nyugtáztam, hogy valóban vagy svájcban vagy ausztriában vannak), a harmadikban viszont két dobozzal is maradt (de most már nem).

Beszélgetni meg nagyon sokat beszélgetünk a gyerekkel, evés előtt mindig felhívom a figyelmét például arra, hogy olyasvalakitől, akinek az élete egyik fő teljesítménye, hogy kettős tokát növesztett egy hét alatt, nem túl hiteles, amikor előadja a napok óta éhező, árva sovány gyereket, mire Zorcsi azt szokta nekem válaszolni a rendelkezésére álló eszközökkel, hogy anya, ha nem adsz kaját, kénytelen leszek a rugdalózómat megenni. Szopás közben úgy viselkedik, mint egy perverz tata, mély torokhangokat ad ki a mellemmel a szájában, és nagyokat vigyorog, közben időnként huncutul felsandít rám, kicsit lelkifurdalásom is szokott lenni, amiért nem tudom eleget szoptatni, de azután mindig eszembe jut, hogy a nap nagy részét meghitten egymáson fetrengve töltjük, fél méternél távolabb nem igazán kerülünk a másiktól, és akkor megnyugszom.

Ja, a masszírozás az borzasztó vicces, ez a védőnő egyetlen pozitív hozadéka, de aztán neten is megtaláltam. Zorcsi nagyon szereti, bár először egy kicsit meghökkent azon, hogy miért rakok rá olivaolajat (olyan görögsaláta-illata lesz tőle), meg mi ez a hülyeség egyáltalán, de aztán belejött, most már kéjesen hörög tőle. Ennivaló malac.

Reklámok

11 thoughts on “117. fejezet – főként az evésről (miről másról)

    • Ezzel a “mondd szépen, hogy …”-dumával egyébként teljesen jól ki lehet borítani a kicsiket. Amikor majd nyiladozik az értelme (már a mostaninál intenzívebben), hajolj felő pajkosan, és kezdd: “Mondd szépen, hogy baba”, “mondd szépen, hogy papa”, majd folytasd így: “mondd szépen, hogy rododendron”, végül: “mondd szépen, hogy dezoxiribonukleinsav”.
      Teljesen jól el tudnak gondolkodni ilyenkor. Az enyém például a mai napig mellőzi e két utóbbi szót, biztos sikerült frusztrálnom. Vagy ezek a témák csak ritkán kerülnek szóba a középső csoportban, nem tudom.

    • Nem bírom én ezt már rekeszizmokkal… Lucia, ha producer lennék, térden csúsznék előtted a blogod filmjogaiért. Nem tudnál annyit kérni, hogy ne adjam meg.

    • szívből egyetértek az előttem szólókkal, káprázatos a stílusod és gyönyörű a gyermek, ja és még csak magyarul folyik a kommunikáció vagy már angolul is?

    • Ó, hát olyan költőcskék, mint Kosztolányi is próbálkoztak olyan verssel, aminek minden sora a szeretett lény nevére végződik: “egy lágytojást se főz meg. Mária” (Röpima), de neked a poros nyomodba se érnek…

    • Melyik tápszert ilyen bazi nehéz beszerezni???
      Egyébiránt jöttök holnap? Leszerveztem a bébiszittyót a nagy mellé, naphosszat a kórházban esz a penész majd…

    • a beba HA startot, a harmadik gyógyszertárból hoztam el az utolsó kettőt, és a rendelésre is azt mondták, hogy “hiánycikk” van mellette feltüntetve. mondjuk van itthon egy kis maradék korás cucc, de attól zöldet kakál a gyerek, ettől meg sárgát, és az állítólag jobb.

      aha, megyünk, akkor majd találkozunk 🙂 előre rettegek amúgy a többórás várakozástól, nagyon remélem, legalább T. nem lesz műszakban.

    • Na de hun a költemény szépen sorba leírva???? Mert még a végén összecserélem a sorokat és így, a logikai sorrend megváltoztatásával mintegy a költő szándékát, drámaiságát félreérthető módon interpretálom!
      Egyébként érdekes, hogy nálunk is fürdés közben születnek hasonló, bár – természetesen silányabb – rigmusok: a minap kénytelen voltam gyermekem apjának útmutatást nyújtani a fürdőszobából a szemcseppre vonatkozóan, és mivel nem akartam kiabálni a konyháig, jó megoldásnak tűnt az éneklés: “g betűvel kezdődik, drága csillagom!”

    • Az én porontyom is azt kajál, a Vérhalom téri patikában szoktam beszerezni, de a Rózsakert bevásárlóközpontban is van… legalábbis még nem küldtek el… vagy ez nagyon messze van Neked?

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s