A gyerekzoárd leginkább alszik, de ebben nagy tehetséget mutat, már az oldalán is megy neki:
(Megnéztem, a kézfeje az ujjak tövénél olyan széles, mint egy gyufásdoboz. Mármint amilyen széles egy gyufásdoboz, nem amilyen hosszú.)
Amúgy rendszeresen ellenőrzöm, hogy könyv szerint mennyit kellene ennie, csak hogy konfliktusmentes maradjon az esetleges csevegésünk a védőnővel, ugyanis Zoárd úgy eszik, mint egy kismadár (súlyának a kétszeresét naponta). Na jó, annyit talán nem, de valamelyik nap például kilencszáz grammot lenyomott, ami akkor a súlyának nagyjából az egyharmada volt (mindenki számolja ki magának), és a védőnő már attól is majdnem agyvérzést kapott, hogy hízik, ettől teljesen kiakadna. Amúgy kajaügyben ő a főnök, ha nem kap eleget (szerinte, nem a doboz szerint), akkor hörög, nyögdécsel, kesereg, amíg ki nem pótolom, a múltkor így két menetben lenyomott összesen két decit, kicsit féltem, hogy az arcomba robban.
Ez az evés dolgot amúgy is nagyon komolyan veszi, a múltkor, amikor békésen kevergettem a tápszert odalent, egyszer csak nagy röhögést, illetve állatias hangokat hallok fentről, és kiderült, hogy Zé eldöntötte, hogy ő márpedig most azonnal enni fog. Úgyhogy hasonfekvésből megtámadta az alatta fekvő apját, és újból és újból nekicsapódott arccal hörögve, hogy ő márpedig szopni fog belőle, ha törik, ha szakad (ilyenként egyébként borzasztó ijesztő zombicápa lesz belőle). Aztán hálistennek megoldottam a kérdést, még mielőtt kinőtt volna a foga, de vigyáznunk kell.
kicsi malac 
több ismerősöm van, akik kaja ügyben a védőnőnek azt mondták, amit az hallani szeretett volna 🙂 ne parázz ezen, a kicsi úgysem eszik többet, mint amennyi kell neki, de kevesebbet sem fog 🙂
nekem szerencsére nagyon jó fej védőnőm van, ő azt vallja, hogy ha egyszer egy gyereken látszik, hogy szépen fejlődik és egészséges, akkor se a nagyobb gyarapodás, se a kevesebb nem gond. a lányom volt, hogy kétszeresét hízta a tankönyv szerinti átlagnak, aztán utána 2-3-4 hétig semmi. esetleg nőtt egy-két centit közben. szóval ahogy mi felnőttek se vagyunk egyformák, a gyerekek se azok, akármit is szeretne a védőnőd 🙂
Bakker, es kiskifli-nagykifliben alszik a zsiraffal?
Ezt maga intezte, vagy ehhez meg kell a joindulatu anyai segitseg? 🙂
Annyira édes,ahogy alszik! Nem mellesleg grat a három kilóhoz. Hajrá Zorcsi!
Vállalom a véleményemet: nem szeretem a gyerekeket. Nem is azért olvasom a blogot, hanem a stílusod miatt.
De ez a kép még engem is megfogott.
A.: a zsiráf nagyon ragaszkodó állat, mindig mindenkit ölelget 🙂
birge: van ez így, én is leginkább csak a sajátomat szeretem 🙂
Nagyon édes, gyönyörű baba!!! 🙂
Erről nem tudok nyilatkozni, sajátom nincs, és a közeljövőben nem is tervezek, de egye fene hiszek neked:)
Ha jol eszik, legalabb nem marad tokmag. 🙂 Most mar egeszen horcsogpofi, ahogy illik egy ekkora gyerekhez. Csak igy tovabb!
Grat. a 3 kg-hoz 🙂 A kisebb súlyú babák többet esznek – merthogy gyorsabban gyarapodnak mint az átlagos súllyal születettek. Aztán ez majd visszalassul 🙂
Én se szerettem a gyerekeket, sőt, irtóztam tőlük, most meg már egész jól elvagyok velük 🙂
Zorcsi az egyik legszebb bloggyerek, akit valaha láttam!