54. fejezet – mint egy igazi gyerek

zoard004

Hát az van, hogy nem lenne belőlem túl jó haditudósító. Az volt ugyanis, hogy amikor este bementem a gyerekhez, hálistennek éppen kifelé nézősre volt fektetve, és nyitogatta a kis szemét, úgyhogy mondtam neki, hogy Zoárd, én vagyok az anyád, ő meg erre határozottan rám fókuszált (ez még olyan három másodperces projekt nála), majd odanyúlt az oxigénes csőért (hivatalos nevén tubus), és elkezdte kirángatni az orrából, mint aki azt válaszolja, jól van anya, ezt még kiveszem, és mehetünk. Az én mínusz (legalább) kéthónapos gyermekem. Én meg ahelyett, hogy lekameráztam volna, hívtam a nővért, hogy csináljon valamit, a nővér bebugyolálta a jobb karját (ezt még egyszer eljátszottuk, mert öt percen belül szabadult az elszánt razbojnyik), én pedig megbeszéltem vele, hogy holnap úgyis kiveszi a csövet doktornő. És akkor játszottunk, fél kézzel fogdostam, másikkal a fiúmnak fotóztam Zoárd ötezer pofácskáját, komoly műsort lenyomott ugyanis, ami ahhoz képest, hogy reggel még a nyálbuborék volt a legnagyobb kunsztja, nagyon komoly fejlődés (bár én már reggel is nagyon büszke voltam rá). Eképzelhető, hogy nem is egy agysebész lesz belőle, hanem rögtön kettő.

zoard005

Reklámok

12 thoughts on “54. fejezet – mint egy igazi gyerek

    • Első, és még egyszer gratulálunk hozzá, és ahogy elnézem, már az orvosok sem tudnak mit tenni, kra normális gyerek lesz belőle, feltéve, ha Pratchettből csak 10 éves kora után mesélsz neki.

    • Lucia, szerintem lassan itt lenne az ideje, hogy a fiatalember megnősüljön, és ne élősködjön tovább a te nyakadon (emlődön). Addig is befoghatnád, hogy segítsen fordítani. Pl a Dexter Dögös Dedje testhezálló lenne neki, hogy kitanulja a szakmát, utána még mindig elmehet agysebésznek (vagy kettőnek), ha a fordítás nem fogára való. És ha már most ennyi tejet iszik (eszik?) akkor gyanítható, hogy nem is sziklamászó lesz belőle, hanem egyszerűen elharapja, megrágja és apró kavicsok formájában kiköpdösi a sziklát, amit az apja – naiv módon – meg akar mászatni vele…

    • hát lélegzetfennakadva olvastalak mostanáig, de a lenti képen olyan huncut a Dani arca, hogy gratula, és sok erőt, boldogságot, türelmet nektek hozzá:-)

    • kitört belőlem a rózsaszín vadállat, de aaaaaaaanyiiiiraaaa szééééép és ééééédes!
      és abszolúte nem látszik rajta az a mínusz két hónap, nagyon kis egybebaba kinézete van.

    • Csapjátok még hozzá az anyakönyvébe a Zoárd nevet is – annyira jó lenne egy kis változatosság a sok Hunor-Zalán-Örs-Csanád között. Persze azok is aranyosak, sértődés ne essék! :-)))

    • úgy látom nem csak belőlem hozzák ki ezek a képek az ősállat nőstényt. annyira édes…. ezeken a képeken jobban bőgök, mint amikor szültél.
      minden nagyon sok jót minhármotoknak!!!!

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s