A ma reggelem úgy kezdődött, hogy hajnalban négy óra alvás után véletlenül a frissen lefőtt kávéba dobtam a taurinos pezsgőtablettát, némi gondolkodás után megittam (tejszínhabot végül nem nyomtam rá), elmentem dolgozni, majd fél tizenegykor már a tizenkettedik kerületben bolyongtam a Muciékat keresve, akik ovistul síbemutatót tartottak, és belebotlottam egy másik anyukába, aki azzal kezdte, hogy mindjárt feminista lesz, mert hajnalig dolgozott reggeli leadás miatt, és ezen a műsoron az anyáknak “kötelező” a megjelenés, mert az apukák dolgoznak. Nem mondom, hogy nem éreztem át az álláspontját, de végül is, inkább dolgozzanak, mint igyanak.

Meg egyébként is, igazából tök jó, hogy elvitték őket ingyenért ötször síelni, meg ötször korcsolyát tanulni (a tanfolyamszervezők beetetős programja, de az óvónéniknek kell ácsorogniuk közben a hidegben), és újabb pluszpontot szereztek azzal, hogy amikor kicsit túl lényegre törően odaszóltam a gyereknek, hogy amíg a csoportképet csináljuk, vegye már le a sapkát, mert úgy néz ki benne, mint egy kukabúvár, akkor a kedvenc óvónénink (most egy fiatalos, agilis, szerető nagymamát képzeljünk el a jó értelembe vett Schaffer Erzsébetbe oltva) hosszan rám nézett, és én már vártam az udvariasan dorgáló szavakat* azokban a témakörökben, hogy (a) nem kellene a gyermekem egészségét veszélyeztetnem egy fotográfia kedvéért, (b) próbáljuk meg nem megtörni a gyermek lelkét  külsejére tett negatív megjegyzésekkel**, de ő csak annyit mondott, hogy “magának egy kislányt kellett volna szülnie inkább, nem?”.

(Mondjuk ezek után természetesen a kislányok is le akarták venni a sapkát, pedig csak az én kölykömnek nem állt jól).

Amúgy maga a síelés így néz ki, hát, mit mondjak, idén nem volt hó,de nem baj, megoldjuk:

(Az a fehér rács ilyen műanyag szőrös izé, vizesen nagyon csúszik).

Úgy érzem, némiképp túlzás lenne azt mondanom, hogy Muci megtanult síelni, bár műanyag, szőrös izén le tud jutni síléccel a lábán, esés nélkül, ha nem lejt túlságosan. Esni csak akkor esik, ha sílécen egy helyben állva beszélget, de ez nem baj, mert papírunk van arról, hogy nem tud egyszerre két dologra figyelni:

Ezt a kis hiányosságát többek között azzal próbáljuk orvosolni, hogy miközben gördeszkára fektetve tologatjuk úgy, hogy egyenes karokkal emel a magasba egy labdát, szavalnia kell. Ez remélhetőleg segíteni fog abban, hogy ő ne a kávéba dobálja majd a pezsgőtablettákat.

Más részképességeivel nincs baj (legalábbis az apja beszámolója szerint hétvégén a Lego kiállításon odasétált egy 3 x 1,5 méteres csatajelenethez, és felhívta az alkotó figyelmét arra, hogy az a legodarabka a sarokban rosszul van rakva), de nagyon örültünk, hogy az óvóda némi célzatos megjegyzések után hajlandó volt papírt adni arról, hogy Mucinak nem javasolják az iskolába menést. Mivel a kiemelkedő intelligenciájáról szintén van papírunk, szerintem egyszerűen meg akarják tartani őt maguknak, de ezt a tervet mindhárman teljes mértékben helyeseljük, remélem, jövőre ingyen lovaspóló-oktatás is lesz.

* Ne felejtsük el, hogy egy olyan világban élünk, ahol az egekbe csapnak az indulatok attól, hogy úrisssten, egy anya másfél évesen heti 2-3 napra bölcsibe akarja adni a gyermekét (idegenek közé, ahol szekálni fogják, tapossák, karmolják, ütik, bedarálják), pusztán azért, hogy közben felelőtlenül pihengethessen a munkahelyén (ebben az esetben a magánpraxisban). És pénzt keressen vele (minekazilyennekférj). 2014., Magyarország felsőfokú végzettséggel rendelkező női kommentelői.

** Muci amúgy viccesnek tartja, ha kukabúvárhoz hasonlítom, és teljes mértékben támogatja abbéli törekvéseimet, hogy lehetőleg csinos fényképeket készítsek róla.