a balatonról pedig nagyon röviden

Szóval volt olyan is, hogy a főhadiszállásról éppen Balatonendrédre vagy hova ugrottunk át, de útközben megálltunk Zamárdiban, hogy strandoljunk egyet (Muci imád strandolni, csak a víz ne érjen hozzá), mert a többiek még nem értek oda, nekünk viszont bolha volt a seggünkben.

muci.balcsi.77

Szóval én ledobáltam magamról a ruhákat, és próbáltam különböző eszközökkel rávenni, hogy jöjjön be velem a vízbe, de csak annyit engedett, hogy a nyakamba csimpaszkodva (nekem) térdig bevihettem, ruhában, mert akkor nem ejtem bele véletlenül.

Utána ültünk a parton és merengtünk, és egyszer csak közölte velem, hogy a kutyák, meg általában az állatok olyanok, mint az ember, mire én azt feleltem, hogy aha, mert az elmúlt huszonnégy órában megettem huszonnégy macaront (egyenetlenül elosztva), majd azzal folytatta, hogy a vonat is olyan, mint az ember, mert a kerekek a lábai, az ütközője a szája, a lefrektorai [sic] pedig a szemei, amire én azt feleltem, hogy igen, nyuszikám, ezt nevezik antropomorfizmusnak, ő pedig ellentmondást nem tűrően közölte velem, hogy anya, ezt nem antropófizmusnak nevezik, hanem úgy, hogy “olyan, mint az ember”.

muci.balcsi.71

Ezt követően egy kicsit odébb sétáltunk, és egy másik parton is ültünk és merengtünk egyet, közben Mucus azt mondta, hogy olyan, mintha a vitorlásokon nem is lenne ember, de ez csak patikai rossz (de miért nem érted, anya? Patikai rossz, tudod!), és csak nagy nehezen sikerült kihámoznom, hogy az optikai csalódásra gondol.

Ekkor némi vita után beálltam a sorba hekkért (én utálom a halat), meg hogy lefojtsam a macaronokat egy kis sajtos-tejfölös lángossal, és hát az volt, hogy megkaptuk a hekket, Muci evett belőle egy falást, majd nagyon szomorúan nézett, és azt mondta, hogy anya, én ezt nem szeretem, és ez nagyon rossz, mert olyan szép ez a halacska, és olyan szívesen megenném, de nem ízlik!, úgyhogy mindketten bámultuk egy kicsit búsan a hekket (tényleg szép volt), utána elfeleztük a lángost (komolyan, ez az anyai lét egyik átka, hogy mindenből csak felet ehetek, és egy felet mindenből meg kell ennem, ha nem akarom kidobni), a hekket meg megette a Fiú, Akinek Ismerem az Apját.

muci.balcsi.78

Mert miközben a sorban álltunk, hívtak a többiek, hogy megjöttek, csak még vásárolnak. Ezt követően folytattuk le a következő párbeszédet:

büféscsaj: Elnézést, hogy várni kell, de éppen volt egy huszonöt palacsintás rendelésünk.
én: mphhfff ööö semmi baj.
Muci [kicsit mentegetőző, de egyértelműsítő hangnemben]: Hát, nekem nem baj, de anya nagyon türelmetlen szokott lenni, ha várakozni kell, úgyhogy szerintem az lenne mindenkinek a tök jó, ha mi kapnánk meg először az ételt.

A többiek meg azok voltak, hogy Tarhonyakártevő, Grafitember, aki férfias dolgokat csinált, és nem ütött meg rajzolt le akkor sem, amikor kiderült, hogy otthon felejtettem a fűkasza nyelét (viszont volt nálam rengeteg benzin), Birtokoseset Piszke, aki magasan viselkedett, a fiú, aki megkérdezte, hogy ismerem-e az apját, és mit tesz isten, kiderült, hogy ismerem (borzasztó, hogy már felnőtt fiúk apját ismerem), a sárkányos lány, és végül Mr. Piszke is megjelent, aki egy az egyben a nagybátyám fiatalabb korában, de viselkedésre is, viszont ez a Muci blogja, úgyhogy tessék, ő főleg ilyeneket csinált:

muci.balcsi.76

És természetesen csak egy fél kakaóscsigát evett (a kakaóscsiga méretétől függetlenül), viszont Grafit mintha nem csupán a kényszer hatására fogyasztotta volna el a másik felét, na ezért kellene emberekkel kommunában élnem.

Reklámok

11 thoughts on “a balatonról pedig nagyon röviden

  1. Vasárnap délelőtt 10 órakor volt szerencsém élőben találkozni a Mucival, aki ez időben a nagymamájával a játszótéren homokozott. :-))) Nagyon szép kisfiú, ezúton is gratulálok hozzá! (Majdnem mondtam neki, hogy jé, hát én ismerlek téged az internetről, de aztán inkább nem akartam zavarba hozni.)

    • hát vitatkozni szoktunk, de az más (ilyen elméleti viták), meg olyan van, hogy a Muci életében csalódás történik (mittomén, programváltozás), de olyankor meg lehet vigasztalni, amúgy asszem, nem szoktunk, bár múltkor magyaráztam, hogy hogyan marad a sínen a vonat kereke, ő meg azt mondta, hogy szerinte nem úgy, majd hozzátette, hogy “de szerintem erről ne beszélgessünk tovább, mert ebből veszekedés lesz”, mire megkérdeztem, hogy miért, szoktunk-e mi veszekedni, amire azt válaszolta, hogy “nem, de ezen lehet, hogy fogunk”.

      ja, meg van olyan, hogy rádörrenek, mert fáradt vagyok, amikor kiönt valamit, vagy ilyesmi, olyankor nagyon csendben marad, aztán pár perc múlva megpuszilom, és együtt rendet rakunk, vagy ilyesmi.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s