A Balatonon elrejtettünk egy gyermeket.

(Mivel más álmánál és más betegségénél már csak a más nyaralása az unalmasabb, ezért sok képpel, kevés szöveggel).

A nyuszinak azzal kezdődött a nyaralásának velem töltött része, hogy eszeveszetten dolgoztam két napig vendégségből vendégségbe mentünk, két vendégség között pedig igyekeztem azokat a kívánságokat teljesíteni, hogy ana, éjjünk oda hamaj, de ne menjünk dojszan (az út során történt némi bevezetés a fizika alaptörvényeibe is).

Így néz ki a Muci vendégségben, miközben türelmetlenül várja éppen, hogy összerakják az ajándékba kapott autóját:

Az élet csupa megpróbáltatás, de ami nem öl meg, az erősebbé tesz.

Mivel fotogén kutyákkal is közös térbe került, megpróbáltunk klasszikusan cuki kutyás-kisgyerekes képeket készíteni, lehetőleg smink, vékonyabb kötelek és ragasztó használata nélkül. Az első képen az látszik, hogyan reagál a Muci, ha semmi kedve mosolyogni, de fagyi van beígérve cserébe (asszem, nem állok fél lábon az oscarjára várva), a második némileg spontánabb:

 

De a kemény munka meghozza gyümölcsét, a jutalom nem marad el, Jack Sparrow szerepében Apjaneve Vulkán Turul, barátainak csak Muci:

 

A következő napon már robogtunk is le a Balatonra, amelyet (mármint a konkrét tavat) azóta is Dunaként emleget Mucolda, ha hirtelen kell beszélni róla. A Balaton egyébként tök jó, kivéve, hogy iszak van az alján, amelybe nem meri beletenni a lábát (ez genetikus lehet, én is gumipapuccsal megyek be, lábi védelem nélkül bármi megtörténhet, és így a cápákat is könnyebb orrba rúgni), ezért gumicsónakkal tartom a víz színén. Bár a gumicsónak kapitánya megígérte, hogy jövőre, amikor már nagy öt éves lesz, bele fogja merni tenni a lábát az iszakba, gyanítom, hogy inkább megtanul úszni.

 

(Khmm, kéretik figyelni a Blue Steelt).

Csónakázás közben, a lágyan csobogó hullámok, a hajladozó nádszálak és a biztonságban kivédett iszak lágy ölén sikerült tisztáznunk néhány félreértésünket, például amikor a Muci sikoltozni kezdett nekem, hogy toljam gyorsabban, mejt ejszajad a tyúk, akkor értettem meg, hogy amikor reggel mutattam neki, hogy nézd, hattyúk, miért felelte zavartan, hogy de ana, ezek cak ketten vannak, megszámojtam.

A strand másik nagy boldogságforrása számunkra (kivéve engem) a homok, amely végtelenféle szórakozási lehetőséget kínál, rengeteg mindent tele lehet vele szórni. Miután tisztáztuk, hogy a homok énnekem nem akkora nagy barátom, sikerült átterelnem az érdeklődést a homok és a víz találkozása felé, na nem iszak formájában, hanem ún. homokvár keretében, ezzel több órányi nyugodt olvasásidőt biztosítva magamnak.

 

Amúgy a gyerekkel nyaralásban az a rossz, hogy reggel nem lehet fetrengeni, hanem nyomás a strandra vagy kompozni, és ha fagyi vagy lángosvevés van, akkor mindig kettőt kell venni. A jó pedig az, hogy az ember nem fetrengi el az időt, hanem tényleg lemegy a strandra, és ha fagyiról vagy lángosról van szól, akkor egy helyett rögtön legalább másfél jut.

Ami a kompozást illeti, beugrottunk Piszkéékhez is, ahol a británt sajnos csak távolról tekinthettük meg, viszont átmentünk a Szembejuliékhoz, akiknél volt igazi disznó, hetescsibe és valódi tyúk (mennyiségmegjelölés nélkül), továbbá répa a földből, és mindez együtt nagyon felvilágosító hatással volt a gyermekre, bár egy kicsit átesett a ló túloldalára, és most meg van győződve arról, hogy a perec is a földben nő.

Én abban a tekintetben világosodtam fel, hogy Muci szereti a citromot úgy magában (simán mentette a komposztból), egyébként meg Piszkéék lakhelye minden vélt vagy valós hiányossága ellenére egyszerűen gyönyörű telkestül-mindenestül, tele van romantikus és/vagy rejtélyes apró részletekkel, csak sajnos fotózni elfelejtettem. Továbbá tök jó, hogy az ember elmegy a világ végére, ahol már gazdabolt és tejivó sincs, és ott is fordításokról és kiadókról beszélgetünk.

Izé, az odaút meg ilyen volt:

A kompon is meg kellett beszélni a dolgokat, hogy hogy van ez az egész, és úgy érzem, hogy Muci előtt, aki számára a karrierlehetőségek csúcsának eddig a kukásautós emberség számított, új távlatok nyíltak a révkapitány szakma látótérbe kerülésével.

Visszatérve a Balaton felén közelebb eső partjára, immár simán beírhatjuk kedvenc elfoglaltságaink közé a hosszú séták a parton itemet:

Meg úgy általában minden nagyon szép és jó, de most sürgetnek, hogy siessünk már homokkal beszórni valamit.