Mucolda egyelőre hősiesen viseli az óvodát, én kevésbé, de én nem is az a korcsoport vagyok.
Az első két napon csak szülős beszoktatás volt, hétfőtől meg élesben megy már ez a dolog. Hálistennek az óvónénik és a dadus nagyon aranyosnak tűnnek, meg nincs haladó angol és lovaspóló, mint program, hanem csak játszanak, illetve nem túl katonás az egész (ez a Mucit egy kicsit kiborította, konkrétan az, hogy rendetlenség van, még itthon is mondta, hogy rendet fog majd jakni az óvodában). A legjobban meg a kisvécé és a kismosdó tetszett neki, de ez érthető.
A második napon már ott lehetett hagyni őket másfél órára, mondjuk Mucolda eleve nem értette, hogy miért ülök ott, amikor megbeszéltük, hogy az óvodában nem lesz anya és az óvónéninek kell szólni, ha pisilni kell. Őszintén szólva én sem értettem, de biztos nekem is be kell szoknom, úgyhogy egy darabig ültem az egyik fenekemről a másikra, azután nekiláttam egy picit zugdolgozni, mire az óvónéni kedvesen feddő, Schaffer Erzsébet-i stílusban rám szólt, hogy rakjam már el, mert a gyermek ugye azért fontosabb (mondjuk az óvónéni nem tudja, hogy itthon is az a modus operandink a közös programokon kívül, hogy én dolgozom, Mucolda meg szól, ha puszi kell, vagy meg kell néznem, ahogy az autó ki- és beáll a garázsból), úgyhogy innentől igyekeztem a gyermeket nyomon követni a tekintetemmel, aki valamivel később odajött, és szólt, hogy most már vagy menjünk haza, vagy menjek el.
Szerencsére nemsokára elmehettem, és amikor visszaértem, a csoport nagy része bömbölt az anyukája karjaiban, Muci meg (egy nagy mosoly után, mert azért szeret) rám vetett egy Pokol Angyalaisan blazírt pillantást a tricikliről, tájékoztatott, hogy tud lábbal pedálozni rajta, majd felbőgette a motort és elhúzott vele. Szerencsére, mint kiderült, csak a garázsba állt be, utána meg odajött, hogy na, medünk?
Mondjuk azzal azért tisztában vagyok, hogy ennyire ezért nem egyszerű, mert még csak megfigyelő üzemállapotban van az oviban (pókerarccal, szótlanul méri fel a helyzetet), és a végleges véleményalkotáshoz kell még neki pár nap, de legalább nem borult ki rögtön, és úgy nyilatkozott, hogy hajlandó óvodába járni. Féltem egy kicsit attól, hogy mi lesz, ha verekedés lesz, vagy ilyesmi, mert azt nem érti, de annyi volt, hogy elmesélte, hogy az egyik kisfiú azt mondta neki, hogy menjen innen, és odacsapott, és megkérdezte, hogy ezt miért csinálta, de megbeszéltük, hogy ez rosszalkodás és nem szabad ilyet, és Muci láthatóan nem zaklatta fel magát a dolgon (továbbá ilyenkor pont jól jön egy Schaffer Erzsébet-stílusú óvónéni, aki remélhetőleg mindenki megelégedésére feloldja a problémát, megbánás, megbocsátás, galambok a verebek mellé).
A szobatisztaságra viszont rágörcsölt a Mucolda, pedig annyira nem veszik brutálszigorúan, szerintem én tehetek róla, mert hogy mindig mondtam neki, hogy az oviban a vécébe kell intézni a dolgokat, meg csak az járhat oviba, aki nem pisil be, azt mindenesetre közölte velem, hogy nem hajlandó az oviban kakilni, továbbá már az éjszakai pelenkába sem akar belepisilni.
Nekem csak két gondom van az egésszel, az egyik, hogy pisilés után nem törölnek (oké, ez biztos metroszexuális dolog, de itthon akkor is törlés van, ott meg nincs kint vécépapír), a másik, hogy az udvar helyett egyelőre egy nagy teraszra mennek ki, nehogy eltűnjenek, és ez érthető ugyan, de Mucinak unalmas. Na majd meglátjuk.
Na, csakhogy valami kisszínes is legyen (remélem, ezt még nem írtam meg), Mucus belevágott a Miért-korszakába, és a múltkor, amikor mostam a hajam, megint rákezdte. Elmagyaráztam neki, csukott szemmel, a fülemben némi samponnal, hogy azért mosom, mert piszkos, mire mindenáron tudni akarta, hogy de miért piszkos. Amikor úgy érzékelte, hogy elzárkózom a nyílt válaszadás elől, sorban végigvette, hogy de mitől lehet piszkos, és amikor odaért, hogy azéjt piszkosz, mejt bajackot ettéj? (ő azzal disznózta össze magát legutóbb), akkor eluntam, és rávágtam, hogy igen. Erre mély döbbenettel és értetlenséggel visszakérdezett, hogy és a fejedje tetted a bajackot???
Na, ilyen ez mostanában.
kicsi malac 
Nem bírom tovább Mucedli nélkül.
A barackosat ismertem, más forrástól:))amikor Bogi elmesélte, na akkor is sikítottam:)))ráadásul Mamánál mesélte, a kisszobában, mig Muci aludt a másikban,és próbáltam hogy halkan röhögjek,de nem sikerült:)és láttam magam előtt a kis arcát meg amilyen pofit vág:)
@molly: akkor szeretném tisztázni, hogy minden ellenkező híresztelés ellenére nem tettem a fejemre a barackot 🙂
DE lucia, akkor miért piszkos a hajad?:)))Bogival a múltkor de miért esik az eső és miért leszünk vizesek kérdéskörbe bonyolódtak:)))
ez tényleg. beszoktatás: a gyerek megszokja, hogy ott ülsz, majd amikor vége a beszoktatásnak, egy hónapig üvölt, hogy most akkor miért nem ülsz ott.
egyik gyerekemnél sem értettem ezt a módszert…
Szerintem ez a vécépapír hiány csak véletlen. Mit tudom én, elfogyott nyáron a tartalék, és még nem hoztak a szülők újat, vagy nem morzsolták még le a kukoricákat, így még nincs szabad csutka a célra :D. De tényleg, mi van akkor, ha valamelyik gyerek hajlandó ott kakilni? Megnyomja a vészcsengőt?
@exmanka: kakihoz mindegyiknek van nedves törlőkendője, de vécépapír tényleg nem volt kirakva (már vittünk újat, arra tippeltem, hogy azért, hogy ne játsszanak vele).
A berlini oviban közölték, hogy hat hét(!) a beszoktatás, ezt nagy keservesen sikerült lealkudni kettőre, de kaptam érte rendesen. Persze ezalatt sem ültem végig ott, de ennyibe telt, amíg elértük, hogy a maximális időt töltse ott a gyerek…
Szia Lucia! Azt szeretném kérdezni, hogy Muci nappalra már teljesen szobatiszta? Mert nekünk azt mondták, hogy ne is álmodjunk addig az oviról, amíg legalább nappal nem megbízhatóan szobatiszta. Hasonló korú a kisfiam, mint Muci, és néha még előfordul egy-egy baleset.
@Andi: teljesen, eddig az oviban sem volt baleset, de itt azért tolerálnak egy-egy bepisit.
A kiscsoportos Muciról nem akadna egy fotó?
Tudod, lehet akár olyan szocreál, a dolgozó anya gyermeke az óvodában buzgó tanulással, jókedvű játékkal tölti a napjait, amíg a szülő szorgalmasan dolgozik…
itt (uk) pl egyaltalan nincs beszoktatas. Bevittem a kolkot elso nap, ahol beultettek a korbe a tobbi koze,s kozoltek velem, hogy ok ugy talaljak sokkal jobb ha anyuka rogton elmegy. en mint vmi robot kitamolyogtam, majd egesz delelott megallithatatlanul zokogtam, hogy nem vagyok normalis, ott hagyom a gyereket 4 orara egy vad idegen helyen, jaj milyen szar anya vagyok, a kolyok most hogy ki lehet, hogy en igy elarultam. a gyermek pedig vigyorogva jott ki a megadott idopontban, teljesen ertetlenul allva azelott hogy en milyen zaklatott voltam.
Szerintem pont azok a gyerekek nem sírnak az oviban, akik otthon biztonsagot kaptak. Nem abból lesz önálló gyerek/felnőtt, aki sokat van egyedül vagy másokkal, hanem fordítva.
@Anonimus: ezzel maximálisan egyetértek! a tapasztalat legalábbis igazolni látszik ezt.
Az én ovimban is volt beszoktatás, de semmire nem emlékszek hogy mi volt. De én 6 éves koromban elkerültem a Vakok Általlános Iskolába és kolis lettem. Rettenetes volt. 6 évesen kolisnak lenni, az senkinek nem kívánom.
Lucia, nagyon jó a blogod, élvezem olvasni!
@Verica: köszi! 🙂
@Anonimus: Remelem az allitas ellenkezöje nem feltetlenül igaz…. ugyanis az enyem sirt.
Masreszt akkor a gyerekek több, mint a fele nem erzi biztonsagban magat otthon, amit nem hiszek.
@mynona: hát a gyerekeknek különböző okok nélkül is lehet ilyen félelmük, azért egy picinek pár óra sok ahhoz, hogy végig meg legyen róla győződve, hogy anya visszajön, meg van, amelyik a változásokat sem tűri jól (Mucolda két reggel sírt bemenetelkor a héten, utána meg nem akart hazajönni :))
Újabb hírek Muciról? léccilécci! 🙂
Igen, igen, követeljük az új beszámolót óvodás, munkahelyes boldogulásotokról.
Bizony, bizony, ezt mondja néktek, helyesbítek, Luciának a blogolvasó kollektíva.:)
Kész, kilépett a nagybetűs Életbe, vége a gyerekblognak…??
Annyira eltűntél… mindkét blogodról. Baj van? Vagy csak már ennyi meló mellé nem fér bele a blogolás?
Lucia, kérdésem lenne hozzád. Egyszer amikor olvastam a blogodat, és rákattintottam hogy régebbiek, s utána pár nap múlva megint feljöttem ide, ugyanott maradt, ahol abbahagytam, nem a legújabb bejegyzéseknél. Akkor rákattintottam hogy újabbak, elolvastam és bezártam az oldalt. Most megint feljöttem, és ismét a 399. vagy hanyadik fejezet volt előttem. Ez másnak is így van, vagy csak az én gépemben van a hiba?
A zorcsi.hu-t a nap végén szoktam megnézni egy mosolyért,felüdülésért. Hát nincs!! kezdenek elvonási tüneteim lenni! Legalább havonta egyszer! Kérem!
szilvakata
Én már ott tartok, hogy a kóros mucihiány folyományaként ma Mucival, sőt Luciával álmodtam! Most akkor mi van, csak nincs valami baj, de tényleg?