Bár a tavaszi, anyáknapi segítsütis akció nagyon sikeres volt, egyrészt bevételileg, másrészt nekem személyesen is, mivel megismerkedhettem általa két szimpatikus bloggerkollégával, akik a kék tortára licitáltak (illetve a gyermekem megdobálhatott duplóval pár gasztrobloggert, amire kevésbé vagyok büszke), ennek ellenére meglepő módon vannak még olyan koraszülöttek, akiknek – vagy az anyukájuknak – elkél a segítség. Ezért a Segítsüti Stáb tagjai ismét felöltötték szuperhős-jelmezüket, és nekivágtak, hogy rendet tegyenek az éjszakában fakanalat és nyújtófát ragadtak, jobban mondva egy teljesen új csapat tette ezt, mert a változatosság gyönyörködtet.
Nemisbéka arra kért minket, adjuk át a stafétát az utódunknak. Nekem, mint nem-gasztrobloggernek a szintén nem-gasztroblogger Myreille a protezsáltam, aki 50 db narancsos-mandulás linzerszívvel fogja megörvendeztetni a szerencsés nyertesét. A süteményekre itt lehet licitálni szeptember 20. éjfélig.
Az akció támogatottjairól itt lehet bővebben olvasni. A Segítsüti honlapján tételes elszámolás található az eddig befutott összegekről. A Segítsüti csapatának tagjai semmilyen anyagi kompenzációt nem kapnak a munkájukért (amiből pedig elég sokat befektetnek, és nem csak a honlap fenntartására és a licitek lebonyolítására, meg a sütikre gondolok, hanem a szervezésre, szállításra, kórházakkal való egyeztetésre, a gyártókkal való alkudozásra, stb), tehát a befolyt összegeket teljes egészében az adott kórházak koraszülött-osztályai kapják az általuk kért eszközök formájában.
Anyukám mikor meglátta a képen a Mucit azt mondta,h okos gyerek magas a homloka…
Mi a helyzet a bölcsivel? Kiváncsian várjuk a beszámolót…
Ez a blog miért néz ki ugyanúgy mint a tied?
http://hazfelujitas.freeblog.hu/
[Anonimus](#10889908): mert ez standard freeblogos sablon.
Oh, tényleg? Szomorú… azt hittem, te dizájnoltad. És jó volt elemezgetni a kép párhuzamát a tartalommal.
[Anonimus](#10890320): felmerült már bennem, hogy már csak babonából sem ezt kellett volna 🙂
Rajöttem, mi a gond a bloggal, mint műfajjal. Az egyik, hogy ha nem elejétől követem nyomon, akkor bármikor előreugorhatok az olvasásban, és vége az izgulásnak, szurkolásnak, lehet tudni, mi lett a végkifejlete egy-egy nehezebb/boldogabb időszaknak. Könyveknél nem szoktam előre elolvasni a végét, de blognál feljönnek a kulcsszavak, vagy a legfrissebb bejegyzés elárul mindent. A másik negatívum a könyvekkel (novellákkal, regényekkel) szemben, hogy nincs igazi happy end, feloldozás, a rosszak megbűnhődése stb.