segítsüti megint

Bár a tavaszi, anyáknapi segítsütis akció nagyon sikeres volt, egyrészt bevételileg, másrészt nekem személyesen is, mivel megismerkedhettem általa két szimpatikus bloggerkollégával, akik a kék tortára licitáltak (illetve a gyermekem megdobálhatott duplóval pár gasztrobloggert, amire kevésbé vagyok büszke), ennek ellenére meglepő módon vannak még olyan koraszülöttek, akiknek – vagy az anyukájuknak – elkél a segítség. Ezért a Segítsüti Stáb tagjai ismét felöltötték szuperhős-jelmezüket, és nekivágtak, hogy rendet tegyenek az éjszakában fakanalat és nyújtófát ragadtak, jobban mondva egy teljesen új csapat tette ezt, mert a változatosság gyönyörködtet.

Nemisbéka arra kért minket, adjuk át a stafétát az utódunknak. Nekem, mint nem-gasztrobloggernek a szintén nem-gasztroblogger Myreille a protezsáltam, aki 50 db narancsos-mandulás linzerszívvel fogja megörvendeztetni a szerencsés nyertesét. A süteményekre itt lehet licitálni szeptember 20. éjfélig.

Az akció támogatottjairól itt lehet bővebben olvasni. A Segítsüti honlapján tételes elszámolás található az eddig befutott összegekről. A Segítsüti csapatának tagjai semmilyen anyagi kompenzációt nem kapnak a munkájukért (amiből pedig elég sokat befektetnek, és nem csak a honlap fenntartására és a licitek lebonyolítására, meg a sütikre gondolok, hanem a szervezésre, szállításra, kórházakkal való egyeztetésre, a gyártókkal való alkudozásra, stb), tehát a befolyt összegeket teljes egészében az adott kórházak koraszülött-osztályai kapják az általuk kért eszközök formájában.

360. fejezet – segítsüti

Idén abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Nemisbékától meghívást kaptam a Segítsüti 2010-es anyáknapjai akciójába, amellyel gasztrobloggerek (és izé, én) támogatják két kórház koraszülöttosztályát (ha már a koraszülöttipart sikerült egy saját művel támogatnom). Erre azért van szükség, mert, mint azt személyesen is megtapasztalhattam, ezeknek az osztályoknak arra is csak szűkösen van keretük, hogy a kisbékák életbentartásáról gondoskodjanak (amikor mi voltunk a Jánosban, hetekig két plusz gyereket is finanszírozott például a kórház a keretén felül, “zsebből”, mert akkoriban valamiért babaeső volt), és ezen felül még gyakran cserélt speciális pelenkákra, takarókra, ruhákra, államilag nem finanszírozott gyógyszerekre, miegyébre is szükség van ezeken a helyeken, amelyek nagy részét a szülők hordják be, viszont nem minden szülőnek van pénze arra, hogy a beutazáson kívül ezeket is kifizesse vagy utánajárjon, illetve vannak otthagyott gyerekek is. A kórházak az akcióból nem a pénzt kapják meg, hanem a tőlük kapott lista alapján vásárolnak be (és esetenként varrnak, satöbbi) nekik a Segítsüti szervezői.

(Itt említeném meg, hogy a nehéz, kényelmetlen körülmények, a létszámhiány, satöbbi ellenére konkrétan pénzt egyik orvos sem fogadott el tőlünk, amíg a gyerek a koraszülöttosztályon volt).

Az akció lényege, hogy a résztvevő gasztrobloggerek sütnek valamit, amire a reménybeli támogatók a Segítsüti oldalán licitálhatnak. A legmagasabb licit viszi a sütit, ami az adott bloggertől egy közösen egyeztetett időpontban vehet át a licitáló. A licit ma kezdődik, és három napig tart. Aki peren kívül szeretne megegyezni liciten kívül szeretné támogatni az akciót, az a honlapon feltüntetett számlaszámra utalhat majd kisebb-nagyobb összegeket.

Én stílszerűen a saját, különbejáratú koraszülöttem első születésnapi, bizarr megjelenésű, de tényleg finom tortájával szállnék be a játékba. A marcipán színe megegyezés tárgyát képezheti, hála a modern cukrászipar ételszínezék-remekeinek.

Narancsos csokoládétorta marcipánnal

Hozzávalók

a tésztához:

250 g vaj
1 dl frissen facsart narancslé
250 g étcsokoládé (legalább 70%-os) (vagy feleannyi, + 10 dkg liszt)
2 dl cukor
4 tojás
1 csomag sütőpor

a marcipánborításhoz:

kb. fél kg marcipán
300 g vaj
kb. 300 g porcukor

a díszítéshez:

kb. 50 g porcukros vaj (nekem maradt a marcipános részből)
kis kakaópor

Elkészítés

A vajat felolvasztom, és belekeverve az étcsokoládét is hagyom felolvadni. A tészta többi összetevőjét hozzákeverem, 175°C-os sütőben készre sütöm.

A borításban részvételt vállaló vajat már korábban kivettem a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen, amennyiben nem, akkor szomorkodom egy kicsit, és a puhulását várva kiteregetek, vagy valami. Utána ízlés szerint összekeverem porcukorral, és bekenem vele olyan fél centi vastagon a tortát, hogy az egyenletlenségeket elfedje, és világos színt kapjon a marcipán alá.

A marcipánt óvatosan megmelegítem a mikróban (tényleg csak olyan 10-20 másodpercig, hogy testmeleg, gyúrható legyen), majd porcukron nagyjából kör alakúra nyújtom, kicsit nagyobb átmérővel, mint a torta teteje, plusz a magassága. Amennyiben leragad és elszakad, óvatosan, gyerekbiztos kifejezésekkel szitkozódom, majd újrakezdem. Ha jó, akkor a vajkrémes tortára borítom, és időt és fáradságot nem kímélve a közepétől kezdve kinyomogatom a légbuborékokat (a széle szép lassan össze fog menni annyira, hogy rásimuljon, persze buboréktalanítani azt is kell). Ha maradt vajkrém, abba kakaóport keverek, és bájos mintákat nyomok vele a torta tetejére.