Holnap igyekszem rendes posztot írni, képekkel meg minden, fejben már több megvan, csak időt adna valaki. De most ezt muszáj, ma a gyerekképű mutogatott a piros, pöttyös labdájára, és azt mondogatta, hogy köszikebatár, amit én nem értettem, majd végül odahozta a vakondos képeskönyvét, és abban megmutatta a hétpettyes köszikebatárt, akkor leesett.
(És csomó aranyosság van még, amikor megkapja a napi egy db szent túrórudiját, és azt gügyögi neki, hogy tessík, muszika, tutu, majd megpuszilja, és csak utána eszi meg, vagy amikor egyszer csak idejön hozzám, mondván, hogy piszkos a keze, és tényleg az volt, és pontosan úgy tartja, mint amivel engem szoktak szivatni, hogy nem bírom elviselni, ha piszkos a kezem, és olyankor tenyérrel felfelé tartom, vigyázva, hogy hozzá ne érjek semmihez. Na, ezt Muci nem láthatta tőlem, mert itthon meg tudom mosni, máshol vele nem koszolom, de benne van a genetikájában a mozdulat).
kicsi malac 
És még mennyi ilyen verbális aranyosság lesz! Most egy bűbájos kor kezdődik Mucinál, élvezd ki, és minket se hagyjál ki belőle!
ez a gyerek zseni,de én csak egy alig elfogódott olvasó vagyok…
szerintem mongolul mondta
tanítsd meg mucit gépírni és akkor diktálhatod a posztokat, meg a fordítást, meg mindent és sokkal hatékonyabb leszel (:
“benne van a genetikájában a mozdulat”- ez nagyon tetszik.Nekem van egy olyan szokásom,hogy ha kenyeret/pogácsát vagy bármi morzsás dolgot eszem,a morzsákat folyamatosan szedem le az ujjaimról úgy, hogy összedörzsölöm őket. Kíváncsi vagyok, hogy ezt örökli-e majd. Mert más ilyen szokásom szerintem nincsen 🙂 De az is lehet, hogy nem a genetika a döntő, csak látja, hogy ezt-azt csinál a szülő,és akaratlanul is megtanulja. 🙂
Az előzőhöz:persze az én gyerekemre gondoltam, nem a Mucira, az furcsa lenne, ha a morzsázásomat mindennemű személyes ismeretség nélkül lekoppintaná 🙂
@Gazdatest: ez eleve lejött 🙂