347. fejezet – csak erős idegezetűeknek

Közzétéve december 9, 2009 Szerző: lucia

A Muci meg van arról győződve, hogy ő már olyan felnőttféle. A nagyfiúkkal akar játszani, igazi számítógépen számítógépezni, és igazi szerszámokkal igazából megszerelni a dolgokat (a csúcs az volt, amikor a szájában egy keresztbeálló cédével, egyik kezében egy nagy csavarral, a másikban pedig egy csavarkulccsal piszkálta elmélyülten a radiátort). Továbbá úgy gondolja, hogy ő már tud egyedül enni. Én nagyon szeretem őt, ezért néha hagyom egyedül enni, de be kell valljam, hogy ez az egy olyan helyzet van, amikor még az én elfogult anyai tekintetem szerint sem a legvonzóbb oldalát mutatja a Muci, és a legszívesebben a kertben etetném, hogy utána egy slaggal tisztíthassam le őt és a környezetét, pedig ő még nem is olyan vészes. Mindenesetre nagyon, nagyon várom már, hogy mittudomén, szalámiskenyeret adhassak neki vacsorára, vagy ilyesmi.

Szóval az anyaság sötét oldala (amikor nem videózok,nincs ilyen csend, mert általában énekelek valamit a dednek, hogy eltereljem a figyelmemet a szörnyű valóságról, illetve egy pszichológus biztos képes lenne ebből valami rejtett bosszúmotívumot is kihozni, de ettől a blog olvasóit inkább megkíméltem, meg magamat is attól, hogy helyettem mindenki a Mucit sajnálja):

47 thoughts on “347. fejezet – csak erős idegezetűeknek”

Chipie - december 9, 2009 23:48 szerint:

nekem nem jön be a videó, annyira rémséges, hogy még a jutyúb is letiltotta? 🙂

Hozzászólás ↓
- lucia - december 9, 2009 23:51 szerint:
  
  Chipie, villámkezű vagy 🙂 most töltöttem fel, és ilyenkor processzálja még a tubus egy darabig.
  
  Hozzászólás ↓
- ettely - december 10, 2009 00:38 szerint:
  
  nem is értem, hogy amikor lecsap puszta kézzel az üvegre, miután elejtette a kanalat, miért szakad meg hirtelen a videó:)
  
  Hozzászólás ↓
- jikka - december 10, 2009 01:38 szerint:
  
  Viszont rendkívül jószívű gyerek, mindent megkínál az étellel, határozottan pozitív jellemvonás
  
  Hozzászólás ↓
- csilla - december 10, 2009 03:01 szerint:
  
  Különösen ennivaló, mikor 40-45 táján az üveget célozván már a száját nyitogatja 🙂 Persze amúgy is! 😉
  
  Hozzászólás ↓
- Chipie - december 10, 2009 06:43 szerint:
  
  ja, hogy pont akkor kattintottam, aha.
  Nagyon édes, ez a legjobb korszak, az experimentális, határozottan látszik az arcán, hogy ő most tudományos kísérletet végez, a püré lecsöppenési statisztikáit veti egybe a kanál repülési ívével, és közben magában elemzi az etetőszék koppanási frekvenciájának amplitúdóját. Tuti. 😀 Úgyhogy fogd úgy fel, hogy a jövő Nobel-díjas atomfizikusa bontogatja éppen szárnyait, let him fly. 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- hawah - december 10, 2009 07:23 szerint:
  
  Jóvanna, azahülyekanál ha fordítva van mindig a kézben, mit is lehet tenni, szegényéheződed, még mindig türelmes és nem csap szét fröcskölve az ellenszegülő tárgyak között.
  
  Hozzászólás ↓
- sudve - december 10, 2009 09:22 szerint:
  
  Nagyon nagy spíler, hogy ebbe a relatíve keskeny szájú üvegbe egyből betalál a kanállal, tök ügyes. 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- :) - december 10, 2009 10:12 szerint:
  
  Környezettudatos és anyagtakarékos…
  
  Hozzászólás ↓
- ashlynn - december 10, 2009 10:20 szerint:
  
  Node, hol itt a probléma? A kaját korrektül a kis szájába helyezi, az meg default, hogy minden, ami 18 hónapos kezekbe kerül, muszáj, hogy – a száj után – a földön végezze, hiszen meg kell nézni, hogyan plattyan/csattan/koppan/pattan a padlón. 😉
  
  Hozzászólás ↓
- chili - december 10, 2009 10:25 szerint:
  
  Hát én nem tudom, biztos velem van a baj, de nekem Őmucisága minden körülmények között vonzó 😉
  
  Hozzászólás ↓
- snort - december 10, 2009 11:47 szerint:
  
  Szia Lucia!
  
  Gyönyörűen eszik a kissrác. Most képzeld el ezt a produkciót azzal a kiegészítéssel, hogy egy gramm kaja sem kerül a gyerek szájába… nálunk ez volt a napi ügymenet. Nagyon ügyes a Muci, tudja mit csinál, tényleg tud egyedül enni.
  
  Hozzászólás ↓
- iditta - december 10, 2009 12:08 szerint:
  
  hááát, megmondod őszintén, nálunk ilyen nincsen…pedig van műanyag alátét az etetőszéke alatt, de ez nekem már nem fér bele a haddpróbálkozzonagyerek-szemléletbe. utoljára nyáron, a kerben engedtem hasonlókat, azóta csak szilárd (értsd kézzel vagy villával fogyasztható) ételeket ehet egyedül. kegyetlen vagyok?
  
  Hozzászólás ↓
- vttm - december 10, 2009 14:13 szerint:
  
  Hiányolom a befejezést, az lett volna ám kihívás, kézzel enni az üvegből! 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- linda - december 10, 2009 14:47 szerint:
  
  tök jól eszik, mindenki így kezdte….adj neki nagyobb tányért, abból könnyebb lesz kikanalaznia, szebben fog menni az evés, de totál jó úton halad:-)
  
  Hozzászólás ↓
- r- - december 10, 2009 15:04 szerint:
  
  te egy durva korlatozo vagy, 21-nel latszik, hogy a veletlenul kezere kerulo etelt vissza akarja tenni az uvegbe, az mar a kaja hibaja, h ettol nem lesz kevesebb a gyereken
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 10, 2009 16:20 szerint:
  
  Ashlynn, Snort: igazából az zavar, hogy nem tudom így úgy elvinni a csapig, hogy ne kenne össze engem és mindent, illetve takarítani is segít 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 10, 2009 16:21 szerint:
  
  VTTM: azt úgy szokta, mint a majom a sivatagi showban, hogy beleszorul a kis ökle, akkor lóbálni kezdi, és elszabadul a pokol.
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 10, 2009 16:22 szerint:
  
  Linda: a nagyobb tányérból először marékkal kiapkolja a pépeket a tálcára, és utána kezd el kanalazni 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 10, 2009 16:22 szerint:
  
  R-: “véletlenül”, mi? 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- freemam - december 10, 2009 19:51 szerint:
  
  Enyém lány 20 hós. Én nem vagyok alkalmas ember/anya arra, hogy megtanítsam enni a gyermeket. Idittához hasonlóan idegrohamot kapok az ilyen “mindent összekenek és majd megtanulok enni” jellegű dolgoktól! Szóval tudd meg, hős vagy, nagyra nőttél a szememben! :):):):):):):)
  
  Hozzászólás ↓
- brokkoli - december 10, 2009 19:53 szerint:
  
  tárgyállandóságon túl van, most nézi, hogy pépállandóság is van-e. kiegészítést ír a fejlődéslélektan könyvhöz. cole-cole-muci szerkesztésű lesz a következő kiadás 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 10, 2009 20:18 szerint:
  
  Freemam, Iditta: fejlődéslélektani tanulmányaimból arra emlékszem, hogy ilyen mozgásos képességeknél ha a gyerekeket nem hagyták csinálni valamit, viszont abban az életkorban, amikor már tudniuk kellett, hirtelen mégis hagyták, akkor simán behozták a kiskoruk óta gyakorló kortársaikat (asszem az albán csecsemők voltak az egyik példa, akiket fél éves korukig bölcsőbe kötözve tartanak/tartottak, de körülöttük forgott a családi élet, úgyhogy az agyuk stimulálva volt, és amikor kivették őket, akkor pár nap alatt megtanultak kúszni-mászni), na simán lehet, hogy a kanalazással is ez a helyzet, és a ti gyereketek (majdnem) rögtön tud majd szépen enni 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- brokkoli - december 10, 2009 20:33 szerint:
  
  meg az is eszembe jutott, hogy ha a muci nem irtózik az ilyen trutyis pépes cuccoktól és pl kézzel is szereti jól beledolgozni mindenbe, akkor tuti nem lesz neurogén tanulási zavara 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 10, 2009 20:35 szerint:
  
  Brokkoli, mi az összefüggés?
  
  Hozzászólás ↓
- gabi79 - december 10, 2009 21:07 szerint:
  
  Szerintem is ügyes gyerek a Muci. Lánykám 14 hónapos, ő most kezdett el kanalazni, de vannak hasonlók.
  Csak egy kérdés: miért nem adhatsz neki szalámis kenyeret vacsorára? Nálunk már 3-4 hónapja mennek a katonák (jó nem gyulai kolbász), de sonka simán mehet. Fogak számától nem függ.
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 10, 2009 21:12 szerint:
  
  Gabi, szilárdból egy falatnál többet nem eszik, egyet is csak akkor, ha frissen sütött kifliről vagy ilyesmiről van szó (na jó, a mandarint azt tolja befelé), ráadásul 1-2 hete nagyon jönnek a hátsó fogai, azóta a legkisebb egyben maradt répadarabot is kitolja a nyelvével.
  
  Hozzászólás ↓
- nakavi - december 10, 2009 21:39 szerint:
  
  Csak csendben mondom, szalámiskenyérrel is tudnak disznóságokat csinálni ám:) Bár kétségtelenül kevesebb a takarítani való:) Amúgy meg tényleg nagyon ügyes ez a legényke:)És az, hogy énekelsz neki, jó… talán fejlesztőpedagógián mondta a tanárunk, hogy még akkor is jó, ha nem a legjobb a hangunk, szóval hajrá:)
  
  Hozzászólás ↓
- brokkoli - december 10, 2009 22:25 szerint:
  
  a neurogén tanulási zavar egyik jele az, ha a gyerek kivan a fura állagú dolgoktól, pépek, ujjfesték, pocsolyában tapicskolás, homok, trutyik. kajában is nagyon válogatósak, csak szilárd dolgok, már egész pici kortól. meg nem bírják, ha maszat van rajtuk, körülöttük. persze ilyen jelekre nem nagyon szoktak figyelni. szép tiszta a gyerek, oszt örül mindenki, hogy nem az a hobbija, hogy gumicsizmában dagonyáz. koszos és koszolós gyerek a jó gyerek 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 10, 2009 22:27 szerint:
  
  Brokkoli, de érdekes, ezt nem is tudtam 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- parapet - december 10, 2009 23:24 szerint:
  
  Én csak azt szeretném kérdezni, hogy a Mucin ilyen belebújós előke köpeny van? És ha igen, hol lehet kapni? Az én 17 hónaposom is egyedül akar enni, viszont semmit sem tehetek a nyakába.
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 10, 2009 23:31 szerint:
  
  Parapet, IKEA, 2 db egy ezres: http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/10121520
  
  amíg nem volt, addig tescós zacskóra vágtam a fejének meg a kezének lyukat, de ez profibb 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- parapet - december 10, 2009 23:34 szerint:
  
  Nagyon köszi, a ruhák nevében is. 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- xxxxx - december 11, 2009 10:24 szerint:
  
  ezt meg tudom erősíteni, a villával így voltunk. egész nyáron villára szurkálva adtam a szájába a kis kockákra vágott körtét/szilvát/barackot mígnem egyszer kivette azt a kezemből és onnantól kezdve csak a tálat kellett stabilan tartani, hogy intézhesse maga a villáraszúrás-szájhozemelés műveletét, gyakorlatilag mellékvágányok nélkül. úgyhogy bízom benne, hogy nem okozok maradandó sérülést a pépes adagolásával. ha már tudja hogy kell, úgyis fog szólni 🙂 (arról nem is beszélve, h a fogmizériánk miatt most semmi keményet nem adhatok a kezébe, de ez már egy másik történet)
  
  Hozzászólás ↓
- nyina - december 11, 2009 10:33 szerint:
  
  brokkoli, részképesség-zavarral felnőtt korban lehet valamit kezdeni, azon kívül, hogy véres verejtékkel kínlódik ki magából az ember mindent, amit meg kell tanulni? anyukám gyerekkora óta ilyen, amit leírsz és nagyon nehezen tanul, pedig nagyon okos. kezdjen el kézzel festeni és pocsolyákban turkálni? vagy van vmi megoldás?
  
  Hozzászólás ↓
- hamasbarack - december 11, 2009 16:57 szerint:
  
  Lucia, nincs fotó a Tescos zacskós Muciról?Ez kész….
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 11, 2009 17:05 szerint:
  
  Hamvasbarack: még márciusban raktam fel: https://zorcsi.hu/files/zoard126.jpg
  
  Hozzászólás ↓
- hamvasbarack - december 11, 2009 17:10 szerint:
  
  Köszönöm,remek fotó!!!! A továbbiakban nem gyúrok környezettudatos életmódra, begyűjtöm a zacskókat a hiperben, elteszem a ( februárban születendő ) gyereknek.Üdv.:Barack
  
  Hozzászólás ↓
- sulemia - december 13, 2009 07:37 szerint:
  
  Nagyon édes a zacskós Muci!
  Én is korlátoztam a gyerekeimet a gyakorlásban, mégis megtanulták (amíg ilyen szétkenősdivel próbálkoztak, együtt fogtuk a kanalat vagy ő kente, én meg lapátoltam be a szájába.)
  
  Hozzászólás ↓
- sfp - december 14, 2009 12:31 szerint:
  
  Brokkoli, Miben jelentkezik a neurogen tanulasi zavar? (bocs Lucia hogy itt vitatjuk meg) Az en lanyom pont olyan volt ahogy leirtad, viszont ma mar heteves s az atlagtol semmi elterot nem vettunk eszre nala.
  
  Hozzászólás ↓
- aarkus - december 16, 2009 14:32 szerint:
  
  Próbáltad már, hogy kaja után együtt takarítotok fel, “jaj, jaj,piszkos lett a padló, segíts feltörölni, jó?” típusú sopánkodások közepette? Hatásos módszer, legközelebb fele olyan érdeklődéssel lapátolják szét az ételt.
  
  Hozzászólás ↓
- mynona - december 16, 2009 22:28 szerint:
  
  Aarkus, én még ilyen gyereket nem is láttam… :O Talán nagyobbaknál hathat a dolog… Enyém biztos erre a felszólításra még több kaját szórt volna a padlóra, merthogy a padlókenés még nagyobb játék. 😀
  
  Hozzászólás ↓
- lucia - december 16, 2009 23:33 szerint:
  
  Mynona, nem akartam mondani, de ez nálunk is így van, nincs nagyobb móka, mint amikor anya sopánkodik, az megunhatatlan, mindig ki kell provokálni valamivel 🙂
  
  Hozzászólás ↓
- freemam - december 17, 2009 11:27 szerint:
  
  Te figyi!
  Nem vettél Mucinak is derékmelegítőt?
  Hátha írnál megint Róla……..
  
  Jobbhíján kénytelen vagyok beérni azzal, hogy sokszor megnézem Mucit enni! Vagy dumálni…..
  
  Hozzászólás ↓
- iditta - december 17, 2009 12:31 szerint:
  
  mynona, lucia, ellentábor vagyok: nálunk a gyerek MINDEN evés után összesöpri az etetőszéke alatti területet a kissöprűvel, rá (na jó, kvázi rá) a lapátra és kiönti a kukába, hangos “kuka!” felkiáltások közepette. És ezt akkor is megteszi, ha épp kanalasat ebédeltünk és egy árva morzsa sincs a földön. Mindez úgy alakult ki, hogy mindenféle sopánkodás nélkül én mindig összesöpörtem alatta, mielőtt kivettem volna az etetőszékből és elmondtam, hogy a morzsát összeszedjük, hogy ne hordjuk szét a lakásban. átment az üzenet, ajánlom a próbáját Nektek is!
  
  Hozzászólás ↓
- mynona - december 20, 2009 21:31 szerint:
  
  Iditta 😀 😀 😀
  Nálunk ez is van/volt :), mi már négyésfélévesek vagyunk (Muciról olvasva nosztalgiázok).
  Igen, Lucia, ezután tényleg ez jön, a KUKA és a TAKARÍTÁS, mint a világ legjobb játéka!
  Iditta, nálatok is azért gondolom nem véletlenül kerülnek a padlóra a morzsák :), valamit muszáj söpörni!
  Nálunk már kérem hozott anno a Jézuska takarítókocsit (mint ami a takarítónőknek van, saját ablakpucolója van, és konyhai pulttisztítószere (némi ecet és víz- hogy hasznom is legyen belőle 😀 ), szóval azt hiszem, lassan beajánlhatom PI takarítóbrigádjába…
  
  Hozzászólás ↓
- mynona - december 20, 2009 21:33 szerint:
  
  Csak kérdezem, hogy dec.9. óta semmi említésre méltó nem történt Mucival??? Képtelenség… 🙂
  
  Hozzászólás ↓