343. fejezet – áll

Most tényleg mínuszban van az időm, de azt muszáj beírni ide, hogy a Muci ma több másodpercig állt kapaszkodás nélkül.

Az úgy volt, hogy a konyhapadlón ülve vettem le a cipőmet munkából hazajőve, eközben a Don, aki örült, hogy lát, megpróbált bemászni az ölembe, de némi édelgés után kiraktam (állva esélyem nincs cipőzni, akkor szorosan belecsimpaszkodik valamelyik lábamba, és mindig félek, hogy megrúgom), mire elkezdte a szokásos játékát játszani, hogy kapaszkodva körbejár. Egyszer csak érzem, hogy nem kapaszkodik belém senki, odanéztem, hogy elvitték-e az ufók, de a Muci bizony ott állt továbbra is kapaszkodás nélkül, fülig érő, álszerény mosollyal, majd pár másodperccel később seggre készült esni, de elkaptam. Ezt azóta többször eljátszottuk.

A másik mai első dolog a cukorka volt, ugyanis a Muci szemfülesen lopott tőlem egy jelly beant (Írországból küldte egy Mucirajongó fellow anyuka, azzal, hogy ilyen hamar teljesüljön minden kívánságom, ezúton is köszönet érte), én meg nagyon nem szívesen veszek ki megszerzett kajafélét a szájából,illetve el is szaladt, szóval látszott rajta, hogy áldozatokra is képes az ügyben, megféltem, hogy a harc hevében fog félrenyelni, úgyhogy hagytam, hogy elfogyassza, közben meg meredt tekintettel követtem mindenfelé (a fulladásveszély miatt, nem a cukormérgezéstől féltem). Utána meg megmosta a fogát, ez egyébként elképesztő, hogy egyszer mutattam neki, hogy kell, és azóta tudja, csinálja, ha a kezébe adom a fogkeféjét.

De mást is tökre tanul, például kijelenthetem, hogy folyékonyan megtanult japánul ebből a videósorozatból. Az ilyen nonverbális dolgokat amúgy is imádja, ugye a nem-et (mint az életbenmaradáshoz feltétlenül szükséges szókincset) leszámítva a kutyaugatást tanulta meg először, illetve a fordított sorozataimból is azonnal elsajátította, hogy wow, nem beszélve a húú-ról (jaj, de szép), az óóó-ról (ez bizony leesett), és az ühümről (ühüm), amiket tőlem vett át. Illetve agnus szempillantás alatt megtanította sziszegni (cserébe nyakig nyálas lett párszor, azt magától tette hozzá a Muci a produkcióhoz), én meg megtanítottam, hogy a zokni az kígyó, úgyhogy mostanában mindig sziszeg és nevet, amikor meglátja a saját zoknis lábát. Bezzeg a lámpa még mindig inkább bámpa.

A nyelvi képességein túlmenően is nagyon jól összerakja a Don a dolgokat, ha hazajövünk sétából, akkor több-kevesebb sikerrel megpróbálja levenni a kabátját és a cipőjét (illetve egyszer amikor sétaidőben még pakolásztam valamit, akkor odahozta a fele bakancsomat, jelzésértékűen), de abban is segít, amikor én öltöztetem, nyújtja a megfelelő végtagját mindig. Meg azt is tudja, hogy ha sötétedés után járkálunk a lakásban, akkor a lámpákat le és fel kell kapcsolgatni, és ez az ő kötelessége, aminek lelkesen eleget is tesz (az a dolog trükkje, hogy olyankor kell gyorsan arrébbmenni vele a kapcsolótól, amikor az éppen megfelelő pozícióban van).

A többiről meg majd holnap.

Reklámok

13 thoughts on “343. fejezet – áll

  1. Nem hiába Lucia, öregszenek a gyerekek:)) Csak ismételni tudom önmagam, hogy nem sokára kijárja az iskolát és hazahoz egy feleséget!!:))))))
    Élvezzük ki ezeket az időket! Puszi nektek:)

    • Dejódejó, tegnap este jártam itt, és homorú voltam, mert semmi, most meg van itt írás, és micsoda jó hírek 🙂 Gratulálok ahhoz, hogy immár saját lábára állt a fiad 🙂 nagyon ügyes és imádnivaló 🙂 ha kicsit tovább bírja, esetleg dokumentálod majd fotóval? Olyan aranyos lehet, úgy tudnak örülni minden ilyennek ők még 😀 meg hát még mi, az anyjuk hogy örülünk :DD

    • Haha, elkapod, amikor fenékre esne? Hiszen az még csak nem is fáj, másrészt lesz ebből még pár ezer. Szóval ez azért vicces, merthogy múltkor azt írtad h mennyire férfiasan fogod nevelni, h ha beüti a térdét, hát tűrje, merthát férfi lesz. Ehhez képest… Szerintem te sokkal lágyszívübb vagy, mint gondolod:))))

    • Orson, ha ugyanarról beszélünk, akkor általában nem, viszont pont most hívtak, hogy jövő pénteken Mikulás-ünnepség lesz, és szeretettel várják a Mucit is, konkrét időpontot majd később tudnak mondani, ha ráértek és dobsz egy mailt, akkor amint megtudom, megírom 🙂

    • Szórp: én nagyon lágyszívű vagyok, de főleg az van, hogy minden új mozgásforma elején (fekvőtámasz, térdelés) olyanokat zuhan a gyerek a konyhakövön, hogy a feje is koppan, és ezt állásból nem akarom végignézni 🙂 szőnyeg sajnos (takarítás szempontjából szerencsére) sehol nincs.

    • Sulemia, a válasz mindkét kérdésre igen (és ami a másodikat illeti, annyira nem hisztizik, hogy vagy kötődési zavara van, és nem tudja, hogy én vagyok az anyja, vagy annyira jó a szülő-gyermek kapcsolatunk, hogy biztonságban érzi magát mással is, nem tudom, szeretnék az utóbbiban hinni:))

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s