341. fejezet – hónapforduló

Akkor gyorsan, bár kicsit megkésve egy hóforduló. Muci 3-án 17 hónapos lett (korrigáltan 14, de ki számolja), decemberben már másfél éves lesz.

Fizikai paraméterek: a 74-es cuccait most már egyértelműen kinőtte hosszra, de nem kicsit, megmérni viszont lehetetlen (szeptemberben 77 volt, szerintem most olyan 80 körül lehet, észrevétlenül elhagyta a születési hossza (37) dupláját). Kilóra viszont még mindig csak kilenc, borzalom ruhát találni neki, mert, bár a kerek pofija miatt nem feltűnő, de nagyon vékony. Széltében a féléves kori cuccai jók rá, hosszában viszont kilóg a dereka meg a bokája mindenből, majd ha lesz időm, varrok neki pár menő darabot (vagy ha megnyerjük a lottót, veszek neki egy varrónőt).

Evés: reggelire fél liter tápszerrel indít, ebéd két deci valami húsos kajából (a krumplin kívül mindent megeszik, leturmixolva) plusz másfél deci tápszer, uzsonna két deci joghurt és/vagy gyümölcs, plusz másfél deci tápszer, vacsora legalább két és fél deci tápszer, ráadásul napközben korlátlanul nassolhat kekszet, kenyeret, darabos gyümölcsöt (a szőlőt imádja), én nem értem, miért nem hízik. Mondjuk nekem így is megfelel. Ja, egyébként vicces volt, ma kivégeztem a szeme láttára egy zacskó gumicukrot, utána megkapta a zacskót, nagyon örült, és vagy félóráig azt imitálta, hogy eszik valamit a zacskóból, mint én.

Alvás:
éjszaka továbbra is megszakítás nélkül 12 óra (kifogtam a lottófőnyereményt), nappal délelőtt olyan másfél, délután igény szerint nullától három óráig egy vagy két menetben, de tegnap például csak enni kelt fel egy-egy órákra, nem tudom, mi volt, ma már normális. Az alvás menete továbbra is az, hogy Muci be az ágyba, szájába a cumi, kezébe a rongyocskája (textilpelus), hősugárzó bekapcsol, anya távozik. A jelenlétemben egyszerűen sehol és semmilyen körülmények között nem hajlandó elaludni.

Fogak: asszem, nyolc és fél, de Cápapiranha Muci szájába benyúlni veszélyes és szgorúan tilos.

Beszéd: ez szép lassan egyre jobb, tanítgatom ügyesen. Most éppen a lámpa van a soron, amire kiskorában (hehe) mindig azt mondtam neki, hogy hú, lámpa, és Muci ebből annyit jegyzett meg, hogy húúú. Tegnap még ott tartottunk, hogy lám, meg bampa, de valószínűleg direkt szivat, mert ma reggel, miközben kiemeltem az ágyacskájából, rámutatott a lámpára, és tisztán kimondta, hogy lámpa. Amikor viszont megörültem, hogy tudja, és idiótán mutogattam neki, hogy igen, lámpa, akkor közölte velem (lekezelően), hogy húúú. Új szó még az ija, ami azt jelenti, hogy szia, mindig ezzel köszöntöm alvás után (szia, Mucikám), ezért mostanában ha felébred, és ki akar jönni, akkor felszólító hangon kiabálja nekem, hogy í-ja! Í-ja!. Ilyenkor meg kell zabálni. Az igen meg az az ő tájszólásában ige.

Finommozgás: rém ügyes, most már egy ideje tudja, hogy ha az egyik helyen kapcsolgat valamit, akkor lehet, hogy valahol máshol történik valami (billentyűzet, gyerekjátékok), ezeket kifigyeli, és tényleg ügyesen megjegyzi. Gyakorlatilag semmilyen más gyerekjáték nem érdekli, csak amiben kapcsolgatni lehet valamit, vagy összerakni-szétszedni lehet valamit (vagy ékszer). Előszedtem neki a nővére babalegóját, a koncepció világos előtte, de a derékszöggel még bajban van, ezért nem mndig sikerül két darabot összeraknia. Viszont vannak ilyen kis fémdobozkáim, amikre rá lehet nyomni a tetejét, az csont nélkül megy. Ja, meg pakol utánam a konyhában, ha valamit elveszek valahonnan, lehetőleg visszarakja, a szekrényajtókat becsukja, a legaranyosabb, amikor leverem a konyharuhát a tűzhely fogójáról, akkor mérgelődve, "már megint nekem kell ezt" arccal visszatömködi rá, pedig alig éri fel. Ja, és megtanulta levenni a kardigánját, ami advanced gyakorlat, cipzár le, utána karok ki, ezzel el szokott szórakozni egy negyedórát.

Nagymozgás: már belenyugodtam, hogy soha nem fog kapaszkodás nélkül járni (a dévényes szerint majd decemberben, de én már nem hiszek ebben), mert semmi késztetése, kapaszkodva viszont nagyon ügyes, forog is, meg minden. És egy csomószor csak a hasával támaszkodik valaminek, mert kell mind a két keze a gépeléshez meg a rosszalkodáshoz, illetve egy mnősített esetben konkrétan azt láttam, hogy egy ujjal támaszkodik a falnak, miközben a fejét vakarja. Ezenkívül megtanult úgy menni, hogy tolja maga előtt az etetőszékét. Továbbá simán guggol és feláll belőle, ha le kell hajolnia valamiért, és próbálgat térden járni, az már megy.

Intézményesítés: hát ez egyelőre nem lesz, ami azért vicces, mert emlékszem, hogy terhesen számolgattam, mikor lehet a legkorábban beadni valami bölcsibe, mert ugye én nem fogom otthon bírni vele. Hát egyelőre köszönöm, bírom, és pillanatnylag egyrészt elképzelhetetlennek találom, hogy bárhova is beadjam, amíg nem jár stabilan, másrészt meg nagyon gyanús, hogy a gyerek rám ütött. Ami nem baj, csak én bizonyos szempontból furcsa gyerek voltam (18 éves koromban diagnosztizáltak nálam egy enyhe Aspergert, azért csak enyhét, mert az elvont dolgokat tudom értelmezni, a többi passzolt, de ez igazából csak egy szó, lehet, hogy simán csak különc voltam), egyrészt nem szerettem a többi gyereket, részben féltem tőlük, részben meg unalmasnak találtam őket, és nem tudtam velük játszani. Az oviban meg mindig odatereltek hozzájuk, hogy játsszak velük, és igen hamar meg kellett tanulnom imitálni, hogy a többi gyerekkel játszom, amikor igazából egyedül, ha azt akartam, hogy békén hagyjanak. Másrészt én igen válogatós gyerek voltam, de ez eufémizmus, nagyon komplex szabályrendszerem volt arra, hogy miket nem szabad megenni (fehér ételek, gomba, hagyma, hal, pépes ételek, ismert ételek a megszokottól eltérő elrendezésben, mittudomén), és ha mégis rákényszerítettek, hogy ezeket megegyem, akkor egész délután hánytam. Na és a Mucin is látom pont ezeket a dolgokat, amiken lehet enyhíteni, ha nem drasztikus módszereket használ az ember, de egy bölcsiben/óvodában nem biztos, hogy az én Világközepe Mucim igényei körül fognak forogni a dolgok. És amíg nem vagyok rákényszerülve, hogy olyan intézménybe adjam, ahol én ezek miatt a dolgok miatt elég rosszul éreztem magam, addig elvagyunk mi itthon. De lassan azért már el fogom vinni komolyabb gyerekprogramokra, hátha megszereti (vagy legalább megszokja) a más gyerekeket.

Programok: kezdtünk mindketten penészvirágos benyomást kelteni, úgyhogy az utóbbi két hétben ha nem esett, minden nap kimentünk 1-2 órára, leginkább babakocsival, mert azért sár van, abba ne kússzon inkább a Don. Így néha lázad, hogy ki akar szállni, de leginkább csak röhincsél a fáknak, meg kurjongat az embereknek, illetve vau-vauzik a kutyáknak. Viszont a színünk máris szebb. Otthon meg jön-megy, rendezkedik, nézeget kifelé a franciaablakokon, énekelget velem, kipakol-visszapakol, kölesgolyót kunyerál, megszereli a megszerelnivalókat, rengeteg dolga van. Mostanában hetente többször pár órás bejárós munkám is akad sajnos vagy szerencsére, olyankor szitter vigyáz rá, ketten járnak hozzá, kórházi dolgozók egyébként, túlaggódós-e vagyok (igazából azért pont ők, mert őket ismerem a PIC-es időszakból), mindkettőjükkel jól kijön, enni is hajlandó tőlük.

A többi móka és kacagás.

Reklámok

32 thoughts on “341. fejezet – hónapforduló

  1. Szupergyerek ez e te Mucifülűd!! 🙂 Tök ügyes, mennyi mindent tud már 🙂
    Aspergerben nem vagyok képben, de az mindentől függetlenül szuper, ha a munkás megengedi, h otthonlégy vele!

    • “A többi móka és kacagás” – lehet, hogy rosszul vagyok összerakva, de ezt elég szívfacsargatós befejezésnek érzem. Ami az intézményesítést illeti, kíméletes megoldást jelenthet, ha esetleg próbálsz félnapos (akár csak heti egy-két alkalmas) megoldást keresni, annyi idő alatt nincs esélye, hogy erőszakos etetés áldozatává váljon, viszont talán nem kap kiütést a többi gyerektől ilyen töménységben, neked meg lenne egy kis kiszámítható és felhasználható időd. Mi ezzel a megoldással éltünk óvoda előtt, és nagyon jól bevált.

    • Kalpafa, nem, semmi szívfacsargatás, tényleg szinte egész nap hülyéskedünk meg röhincsélünk itthon, a Muci nagy bohóc, és imádja, ha nevetek, meg viszont. én is valószínűleg félnapossal vagy játszóházzal indítok majd, csak egyelőre nagyon nem szereti a többi gyereket, először ezt kéne megoldani valahogy.

    • Ashlynn: ha gyereket lát túl közel, akkor a nyakamba csimpaszkodik, és lehetőleg még az arcát is eldugja. ha ilyenkor lerakom, akkor engem markolászik, és sír. ugyanakkor egyrészt érdeklik a gyerekek, mindig mutatja képeken, hogy baba, meg figyeli őket, másrészt meg volt már olyan baba, akitől nem félt, szóval ez vegyes, de nagy mennyiségben most még nagyon tart tőlük.

    • Ettől függetlenül nem hiszem, hogy Aspergeres lenne, mert akkor a felnőttektől duplán félne, de legalábbis ugyanannyira, mint a gyerekektől. És ahogy olvaslak, ez nincs így, egészen szereti a felnőtt társaságot. Szerintem inkább csak a szokatlanság lehet a háttérben. Az enyémek is ezt csinálták (nincsenek intézményesítve, és más gyerekekkel is évente kb. kétszer találkoznak), de ahogy elkezdtünk városi játszóterekre járkálni, pár alkalom után feloldódtak. Igaz, még a kisebb is nagyobb, mint Muci.

    • Meow: az Aspergereseknél nem is a félelem van, hanem hogy nem tudnak a korcsoportjukba beilleszkedni, ettől függetlenül én is reménykedem, hogy csak a szokatlanság, illetve az se biztos, hogy én Aspergeres voltam/vagyok, szóval majd meglátjuk 🙂

    • Zsófi szinte ugyanez, igaz, egy hónappal idősebb.Volt egy időszaka, nem is olyan régen, hogy ha valaki a játszótéren barátkozni akart vele, ugyanezeket produkálta, sőt még sírt is.Elmúlt:).Viszont én is azt érzem, hogy igy marad járásilag, sőt négy fognál nem lesz több neki:).A nap 90%-ában mi is nevetünk, viccelünk, szóval a bölcsis témában, egyetértek veled:).Elküldenéd e-mailban a szitterek számát?És azt, hogy mikor érnek rá, vagy valami bővebb infót velük kapcsolatban.Köszi

    • Talán tényleg csak nincs gyerekekhez szokva a Don, mert amúgy meg annyira egy vigyori, nyílt kisfiúnak látszik, aki minden helyzetben feltalálja magát, és még rendet is rak, hogy majdcsak lerendezi a haverkodást is a pajtikkal.

    • lüszi, nem ismerlek szemelyesesn sem teged, sem a mucit, de egy biztos aspergeresek meg csak veletlenül sem vagytok/ illetve inkabb vagy. mondja a szakirodalom, hogy kicsit mindenki az nyomokban, de szerintem meg ez is durva.
      de ha az lennel, nem lennel kepes blogot irni, es kulturaltan regalalni a kommentekre.

      batorkodom ezt allitani amiatt, mert masfel evet foglalkoztam becs mellett egy aspergeres kamaszlannyal, es rajta keresztül megismertem egy olyan intezetet ahol csak csodabogarak (gazdag) csodabogarak tanulnak. es igy persze erdekelt a tema, es olvasgattam meg minden, tapasztalataim szerint a legszembeötlöbb tulajdonsaguk, hogy nem tudnak adekvatan viselkedni, es ettöl rendkivül furanak es bizarrnak tünnek. hiaba a magas vagy atlagos intelligencia. en a blogod alapjan nem tartalak extrem fura lanynak, teljesen jol vagod a dolgokat.

    • Hű, én is erre kaptam fel a fejem, a nővérek szittelnek? Vagy a műtősfiúk? 😛

      A nemalvás meg a front miatt van, gondolom; a világ összes koraszülött gyereke rumlizott szerintem az elmúlt pár éjjel, legalábbis ezt szugerálom magamnak..:P

    • utánaolvasva az asperger szindrómának (ill. volt egy ilyen tanítványom) tuti nem vagy az. sztem csak a “remek” gyerekkor és a többször tapasztalt szülői brutalitás (amiről többször érintőlegesen írtál) felelős a gyermekkori beilleszkedési problémáknak. és a szüleidnek (vagy akár neked) nyilván könnyebb volt azt mondani, h valami olyan problémád volt, amiről kvázi senki nem tehet, mint belátni, h ők a hibásak a defenzív viselkedésedért.
      muci egyszerűen tipikus 1 éves kisfiú. majd 3-4 évesen haverkodik.

    • ez az alvás dolog pont így van nálunk is, ha ott vagyok vele, 7 nap és 7 éjjel ébren virrasztunk, de ha kimegyek akkor kicsit elmummog és jólvan 🙂

    • Eszter
      a rumli nálunk is megvolt.A korababák még érzékenyebbek a frontra? Már kezdtem felháborodni’ h. 14 hósan ne fogjunk már mindent az időjárásra, vagy akkor mégis?
      Muci annyira édes lehet ahogy pakol utánad! 🙂 És olyan kis angyali képeket vág mindíg h. bármi nemű rosszalkodást nehéz feltételezni Róla!

    • Ezen a hajszálvékony-langaléta babakoron mi is átestünk. És egyszercsak rájöttünk, (na jó, súgott a dokinéni is egy kicsit) hogy túl sok a tápszer, tele van a pocak vele, és ezért nem eszik mást… csak próbálkozunk hasztalanul. Úgyhogy a tápszer mennyiségét fokozatosan csökkentettük, azóta eszik a gyerök rendesen (általában), és néhány hurka is képződött… Ne vedd tanácsnak, csak egyszerű tapasztalat, gondoltam megosztom.

      Bölcsi-ügyben éppen most tudnék mesélni. Hétfőn kezdett beszokni, és pont a szokásos viselkedés ellenkezőjét produkálja: akkor sír, mikor el kell jönni (nem akkor, amikor otthagyom). Na jó, lekopogom. Amúgy meg nem minden babától menekül Muci sikítva, tanusíthatom :-).

    • ha megnyugtat, nem vagy tulaggodos, a pici babak melle sztem amugy is jobb, ha egeszsegugyi ismeretu ember gondozza, foleg, ha elozmenyek is vannak, nalunk 10 hotol volt szitter, mert bar otthon dolgoztam foleg, de neha el kellett menni, meg neha otthon kellett alvasidon kivul is dolgozni, es az elso szitter valasztasanak fo szempontja az volt, h azon kivul, hogy csusszonmasszon vele a foldon, azonkivul felismerjen egy elszurkulo csecsemot vagy egy szurrelalis felugro lazat kezelni tudjon (mondjuk az enyem 10 hosan tudott olyat, persze valojaban nem pont akkor, amikor az ember elmegy egy megbeszelesre, de jobb a bekesseg)

    • Hát igen, gondolom, az ápolónők fizuja kb semmire sem elég.. Megkockáztatom, ebből a szempontból járhatna hozzátok a főorvosasszony is..

      L, nekem a PIC-esek és a gyermekorvos is azt mondta, hogy a korababák nagy része elég durván frontérzékeny..

      Az enyémke tényleg durván az, igaz, még csak 5 és fél hónapos, de ha front van, akkor ő extra nyűgös, nem alszik, esetenként fullad..
      Nem tudom, egy 14 hónapos ki kell-e nője már, vagy egyáltalán kinövik-e, mert hiszen én nem vagyok kora, mégis migrénem van ilyenkor, pedig azért lényegesen stabilabban működöm huszonévesen, mint ezek a picik..

    • En Norim (idorebaba) 14 hos mult, es ugyanezt a nagymozgast nyomja, mint Muci, szorol szora ugy, ahogy leirtad. A terden jaras igen vicces tud lenni 🙂
      Elobb-utobb csak elindulak ok is!
      Ja igen, en is turmixolok meg, nalunk is darabos kaja megy, de mennyiseg meg nem jon ossze belole.
      Viszont Muci 3szor annyit eszik, mint a lanyom, de a csaj viszont mar 80 cm es 11 kilo, erdekes 🙂

    • Lucia, ha van még szabad kapacitásuk ezeknek a szuper bébiszittyóknak, írd meg nekem légyszi ide az elérhetőségüket: iditta14kukacgmail…köszi szépen!

    • A koragyerekem 15 hónaposan kezdett el járni. Aggódtam, hogy késő. Aztán tanácsadáson azt mondta egy anyuka, hogy milyen jó, hogy az én gyerekem már jár, mert az övé már 14 hónapos és még nem. Nem volt koraszülött. Amíg a doki nem aggódik, addig senkinek sem kell. (Szerintem.)

    • …annyira kíváncsi vaygok, hogy melyik nővérkék vigyáznak a gyermekre! jövő hétre szerveződik egy pic-es játszóházazás, nincs kedved bedobni a Dont a közösbe? tesztelhetnéd a szociális készségét.

    • Hűű, most látom csak, hogy az én fiam, meg Muci egy napon születtek, vagyishát pont egy év van köztük, igaz, a nyuszifülű két héttel tovább bírta a pocakban, mint a Don..

      Az, nekem is kifúrja az oldalam, hogy melyik nővérek szittelnek..:P

    • Az én Gáborom most 17 hónapos és csak 2 hete tett meg először önállóan 2-3 lépést. Azóta is kábé ennyi a napi adagja, ő is térdenállva közlekedik, vagy négykézláb, vagy legalább 1 ujjal kapaszkodva 🙂 Ha megfeledkezik magáról, mert valami annyiranagyon érdekli, na akkor hajlandó elindulni csak úgy a vakvilágba.
      Turmixolás: bizony, ha azt akarom, hogy mennyiséget egyen, én még mindig pürésítek. Szerencsére ez már csak a főzelékekre vonatkozik, 3 napja szendvicset vacsorázik, mint a nagyok. Meg kellett érnie rá, van ilyen. Hogy mikor fog rántott húst enni? Hááát, talán majd általánosban, ha így haladunk 😀

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s