Bár a Muci alapvetően tényleg egy angyalszerű csodagyerek sok tekintetben, de azt nem hagyja, hogy az akut problémamegoldó képességeim gyakorlat híján esetleg berozsdásodjanak.
A ma reggeli alaphelyzet az volt, hogy egyrészt tegnap késő estig sütöttünk-főztünk a mr.a-val, szaladt és tocsogott a konyha, ami egyben a nappali is, másrészt hajnalban ébren depresszióztam, úgyhogy sikeresen elaludtam. Ez idáig egyértelműen az én saram. Mivel vendégeket vártam, volt kábé másfél órám arra, hogy emberi, egyben vendégbaba számára biztonságos környezetet teremtsek, amiből egyenesen következik, hogy Muci, amint lementünk, levadászott egy rossz helyre rakott sörösüveget, és egy mozdulattal összetörte a padlón, majd tapicskolni kezdett a sörben. Oké, gyorsan abbahagytam a tápszeradagolást, a gyereket fél lábbal távoltartottam (az egyetlen biztonságos helyre, az ágyába ugye nem rakhattam sörösen), miközben összetakarítottam (később még talált egy szopogatnivaló szilánkot, de résen voltam).
Eközben elfelejtettem ugyan, hány kanálnál tartottam a tápszernél, de saccra befejeztem, a Muci szájába nyomtam, majd szélsebesen nekiláttam rendet rakni a konyhában. Mucika eközben lerámolta a krumplikat és a konzerveket a polcról, ami oké, azt hamar rendberakom, és addig is elfoglalja magát, majd kikapcsolta az asztali gépet, nagyjából ez is oké. Utána viszont kirohant a fürdőszobába, és mire utánamentem, már szétdobálta a tamponjaimat, és a szájában egy szárnyasbetéttel ejtette éppen a vécébe a tusfürdőmet. Megjelentemkor büszkén, fülig érő vigyorral közöltevelem, hogy nem-nem, mert ő már ilyen nagy és ügyes, hogy tudja, hogy a vécé nem-nem. Oké, ez nem hiányzott, de megoldottam.
Felmosáskor meghempergett a vizes padlón, következett a második átöltözés, de ezután szerencsére relatív nyugi volt a vendégek érkezéséig (ami kábé öt perc múlva következett be). Ebben a pillanatban a Don úgy döntött, hogy ő most bekakál, de nem gyengén, hanem hogy a ruhájára is jusson. Itt volt három választásom, vagy kimegyek a kapuhoz a szaros gyerekkel a kezemben (nem), vagy berakom az ágyába a szaros gyereket (nem), vagy szélsebesen átöltöztetem, és berakom az ágyába, amíg kimegyek (igen). Természetesen az én önálló, nagy babám a pelenka levétele után úgy érezte, hogy most muszáj hozzám bújnia, hogy megvigasztaljon, úgyhogy én is öltözhettem át. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, a nap többi részét nagyjából végigaludta.
És ez a kevésbé vidám része, hogy kijött rajta a hétfői oltás (erre figyelmeztetett is a doki, hogy így lesz), és most bágyadt és bújós, úgyhogy ma annyit engedtem rosszalkodni, amennyihez csak volt ereje, remélem, pár nap alatt helyrejön.
kicsi malac 
james bonddal nem történik ennyi egy másfél órás filmben. igaz Mucinak több ideje volt…
esélyed sincs így felgyorsulni…meg kell szokni
es mondd csak, viszonyod van mr.a-val? 😀
GrA, köszönöm, hogy lehetőséget adsz ennek tisztázására, miszerint nincs 🙂
Ugye megmondtam, hogy jön még kutyára kamion? 😀 Jó szórakozást. 🙂 Ja, és hajrá Dani, csak így tovább. 😀 (Tegnap H. fn. olyan szinten kedves volt, hogy tisztára csodálkoztam…)
Namost, így sör-víz-kakkanat után és csak két szülői kéz (+ némi láb) lévén, megfontolandó a kiságy cserélhető nejlonbéléssel való ellátása, hogy a vész elhárításáig szívbaj nélkül lehessen belerakni a Mucit. 😉
Minden részvétem mellett…visítva röhögök…:-))) Bocsiii…
Örülj, hogy a pelenkalevételnél csak megszeretgetni akart kakisan és nem megereszteni még egy sugarat immár pelenka nélkül. Mondjuk magára, rád, a szőnyegre és a díványra..
De Muci jó fej, nem állít téged a képességeidet meghaladó feladatok elé, ameddig eleget nem trenírozott, hogy azt is megoldd..:P
Imádni való Muci,zabálni való Muci,bepisilősen röhögtetös Muci,kakás szerencsét hozó Muci……
Azt hiszem, a te mosolyod nem volt annyira őszinte a történések alatt, mint a miénk most.:)
Bágyatag még a gyermek, vagy jobban van?
Nagyon jó úton halad ez a gyermek a tapasztalabővítés felé! Ajánlom még neki a kakis pelenka szemétből elcsenését, kicsomagolását és a benne talált anyaggal való elmélyült játékot, valamint a popsikenőccsel való kontaktust, mondjuk úgy a teljes fedetlenül lévő bőrfelületre (arcostul, nyelvestül, fülestül, lábastul, stb.stb.) való egyenletesen vastag rétegben való felkenést.
Még szerencse, hogy nem tudja elolvasni. :-))))
Jobbulást az oltás után!
Hát ez kész!!! A “szájában egy szárnyasbetéttel ejtette éppen a vécébe a tusfürdőmet” résznél sírva röhögtem! Különösen, mivel Barci is nagy WC búvár, meg is beszéltük a nővérével, hogy biztos ő a kakimanó. Blankának soha eszébe nem jutott semmit a WC-be rakni, abba esetleg belenyúlni, stb., pedig pakolt ő is rendesen. Barci ellenben hobbiszinten űzi a WC-ben való tapicskolást, abba különböző tárgyak ejtését, miközben a nővére kakil (!) (jaj, anya, Barci bedobta az orrszívót a WC-be, stb.). Hát hiába, miket nem tudnak ezek az egy év körüliek!
Huhh, hát olvasva tényleg nagyon vicces, benne lenni már nyilván nem annyira… de Muci akkor is egy drágaság!
Ezt csak azzal lehetne űberelni, ha még fotózni is tudtál volna………
Jöhetsz az én cégemhez dolgozni, a problémamegoldó képesség minálunk kincseket ér!
Mucit imádom! Továbbra is távol tartom tőle Nóra lányomat, mert ott akkor aztán tégla utánuk épen nem maradna! 😀
A mi – meglepő módon Muci-rajongó – családunkban szállóigévé vált a rosszallóan, fejcsóválva mondott Ajjaj galigali ajjaj 🙂
Minden ok arrafelé?
csak mert egy hete nem írtál,se ide,se oda…
Nem tudom, miért ez a nagy ellenállás a járóka, esetleg elkerített szobasarok irányában. Pontosabban tudom, mert hát ugye emberi jogok, free Muci. DE. Sztem a sörösüvegszilánk meg a fürdõszobai vegyszerarzenál se tesz jót egy gyereknek. (Na, most jól leköpöm magam, hogy iderondítok a sok lelkendbe.)
Csilla: kétszintes a ház, ezen belül minden helyiség tele lenne egy járókával, ill. minden helyiségben szoktunk lenni napközben, hurcolni meg nem tudnám az eszközt. A hálószoba és a gyerekszoba biztonságos, ott vagyunk a legtöbbet. ha lokalizálni akarom a gyereket, a kiságyába ugyanúgy be tudom rakni, mint egy járókába, de nem szereti. amúgy meg abban hiszek, hogy felügyelet alatt hadd próbáljon meg mindent, és ha 163-adszor is elmondom neki, hogy nem szabad, akkor talán megjegyzi, és nagyobb biztonságban van, mintha sose mondom, hogy nem szabad, mert mindig el van zárva mindentől. és a fürdőszobában nincsenek vegyszerek, a tampontól nem lesz baja 🙂
Lehet, hogy mire 163-adjára elmondod neki a nemszabadot, addigra már lesz annyi esze, hogy harmadjára is megérti. Na de nem okoskodok-butáskodok, úgyis úgy csinálod, ahogy a legjobb 🙂 Egyébként én egyszer egy kis virágot tunkoltam az orromba (kisebb volt mint egy tampon), és ezzel hoztam szegény anyukámra a frászt.
izé….. kopp-koppppp!
Minden okés?
Na, jó! Értem én, hogy nem könnyű egy egyedülanyuka élete… na, de a MIÉNK???!!!! Az smafu?!
Súlyos elvonásban vagyunk!!!
/Ez a MUCIT AKARUNK nevű szervezet első felhívása demonstrációra! :o)))/
Na heló! Nálunk is ez a műsor vécéstül, kukástul, szóról-szóra 🙂 Őrülten vicces – főleg, ahogy te interpretálod:D
Meg nálunk még az van, hogy, ha valami eltűnik (telefon, kulcs, fél papucs) egyből a konyhai szemetesben keressük. és általában ott is van.