314. fejezet – two against the world

Na mától kezdve hivatalosan is egyedülanyuka vagyok, nagyon csúnya dolgok derültek ki (3 éve csalva vagyok két különböző nővel, és távolról sem jogosnak vélhető indokkal), innentől kezdve csak azért kérek mindenkit a nagyon negatív megjegyzések visszatartásától, mert ez a gyerek blogja, és nem szeretném, ha később csúnya dolgokat kellene neki olvasnia az apjáról, éppen elég bajt csináltak már neki a szülei (kivéve engem).

Ami a fontos: szeretném rendezni a gyerek családi állapotát, gyerektartás+láthatás kérdéseit, kihez menjek? Igazából minden közös megegyezéssel menne, és mindkét részről több, mint ami a papíron van, de én már csak a papírban bízom ezek után. Javaslat?

(És engem most nagyon nem kell sajnálni, van a Closer című film, aminek a végén van az a jelenet, hogy a csaj, aki évek óta kepesztett a pasiért, feláll egy mondat után azzal, hogy I don't love you any more, és megy az utcán, és mosolyog, na, az a csaj én vagyok, és tényleg szemernyi kétségem nincs már semmi felől).

Reklámok

182 thoughts on “314. fejezet – two against the world

  1. Ha ez igy van, akkor jobb lesz Nektek kettesben
    (egyelore).
    Muci pocakba koltozese ota olvalak, sajnalom, h nem ismerjuk egymast, Mucit en is szivesen elgardiroznam, jol kijonnenek az ugyanilyen nyugis, ugyanigy mukodo 11 honapos lanyommal 🙂
    Annyian olvasnak, biztosan tud valaki ajanlani egy jo ugyvedet… 😦

    • Ööö, mindig is érdekelt, hogy minek van a felső menüben a 2,3,4,5 pont. Nem lehet eltüntetni onnan?

      (Ez volt Mászógép kellően empatikus, teljesen beleérző, vajszívű megnyilvánulása a poszttal kapcsolatban.)
      (Egyébként kitartás, most jön el az az idő, amikor MINDEN szeretetedet Mucira zúdíthatod. Csak élje túl:))

    • szia,

      a lényeg, olvaslak ezer éve, nagyon bírlak, ismeretlenül is, és most együttérzek
      röviden:
      azt hiszem tudok segíteni, ügyvéd vagyok, és sok ilyet csináltam már, félre ne értsd ez nem reklám, ha gondolod, írok papírt, és természetesen ingyen
      ( egy egyezséget kell ügyvédnek ellenjegyeznie, amiben minden szabályozva van, most nem sorolom, egyszer el kell menni bíróságra, ahol ezt jóváhagyja a bíróság) ha gondolod írj és TÉNYLEG NAGYON SZÍVESEN!!!!!!!!

    • ááá, anyám, mintha lenne jogos indok…. azért jó, hogy a Muci izgalmatos kis lénye segít kibekkelni, amíg fáj, bár az ilyen kiderülések jelentősen tudják csökkenteni a kibekkelendő időt 😦

    • Hát, ha azt mondod, hogy nem kell sajnálni, akkor nem sajnállak. 😉 Csak éppen nem értem.

      De nem ez az egyedüli dolog a világban, amit nem értek.

    • azert engedd meg, hogy sajnaljalak kicsit, mert eleg durva dolognak tartom a fiu reszerol a fentebb leirtakat. ugy latszik nagyon naiv voltam, hogy nemreg azt hittem, hogy talan nem is olyan sulyos a helyzet.
      a megrokonyodestol hirtelen nem is tudok mit mondani.
      de annak nagyon orulok, hogy ilyen belevalo no, es anyuka vagy [bar ez mindig is latszott], Mucinak nem is lehetne jobb edesanyja, buszke lesz Rad! :]

    • Kedves Lucia!
      Nőtársaim nevében büszke vagyok rád!
      Csak azt kívánom: bár minden megcsalt, elhanyagolt, vagy akár “csak” boldogtalan nőnek lenne mersze lelépni, hátra sem nézve!!

      (ha van erőd, érdekelne, hogy látod most a múltat retrospektíve)

    • Veromamája: hát pont azért van erőm, mert a múltat most úgy látom retrospektíve, hogy semmi nem volt igaz abból, amit én szépnek és különlegesnek gondoltam. nem egy (egykor vagy most) működő kapcsolatot hagyok el (vagy ér véget), hanem egy hatalmas nagy tévedést. és nem kell többé félnem attól, hogy mikor hazudnak nekem itthon, vagy mikor van ok nélküli szemétkedés egyik percről a másikra. továbbá itt van a gyerek, aki tényleg egy csodagyerek 🙂

    • Kedves Lucia, én még sosem kommenteltem itt, de a kezdet kezdete óta olvaslak és én most annyira kiakadtam hogy bőgök…. elnézést a rinyáért csak annyira “szeretlek” Titeket, hogy ez nekem fájt. viszont a hozzáállásodnak nagyon örülök, és a helyzet ennél meg már csak jobb lesz. Most megnéztem a KopaszMuci képeket és mindjárt fel is vidultam:) I ❤ Muci!!:)

    • Hát sajnos (vagy szerencsére) segíteni, ötletet adni nem tudok, de kívánok egy nagy adag erőt, még nagyobb adag türelmet (hogy mondjuk bosszúból ne engedd Mucihoz az expasid), meg egy titkos milliomost, aki megtámogat anyagilag… Nagyon drukkolok én is Nektek, hogy ép ésszel és lélekkel túl legyetek mindannyian rajta, minél hamarabb!

    • Lucia, nem sajnállak, mert tudom, h erős vagy. a pasidat sajnálom, aki nem képes családban élni, és ráadásul ezt felvállalni sem. szar lehet neki.
      (az első felét /némileg és remélem, nem örökre hmmm…/ tudom is, a másodikat szerencsére nem).
      ha bármit tudok tenni érted (a jogi ügyleteken kívül, mert az passz), de akárcsak van kedved meginni egy valamit valahol, írj.
      :*

    • Szia Lucia!
      Aki volt már az tudja ,hogy egyedülanyukának nem rossz, és úgyis csak átmeneti állapot!!!
      Akikel ezután öszehoz a sors azok klasszisokkal jobbak lesznek!Ne félj a Muci majd tudja ki a jó neketek:)
      Ha győr könyékén van dolgod a MUCIt bármikor ,bármennyi időre szívesen vállaljuk!természetesen ingyen,teljes ellátással:):)
      Hivatali dolgokra én is az ügyvédet javasoltam volna,de ez már sinen van!

    • Hát ezt nagyon rosszulesett olvasnom, azt hittem, átmeneti a baj. De ettől tényleg jobb megszabadulni. Kitartás, később tényleg jobb lesz. Csak magadra is figyelj, tényleg próbáld meg néha Mucit másra hagyni és kikapcsolódni.

    • Lucia, a felesleges bébiszittereket átpasszolhatnád nekem, bár attól tartok, ha én beírnám, hogy valaki vigyázzon a lányomra, előbb fegyverviselési engedélyt váltanának ki a jelentkezők. 🙂

    • +1 Muci-vigyázó, igaz, Debrecenből, de akár 24 órában (bár nem hiszem, hogy lesz akkora szerencsém, hogy nekem adod).
      Előre, csak előre, Lucia, a legnagyobb veszély, ami most fenyeget, ha hátranézel. Bocs a tanácsért. Tarts ki.

    • Szerintem azt Judit is ellenrettentö példaként irta, én legalábbis azt olvastam ki belöle.

      Lucia, ugyan semmi közöm hozzá, de hogyhogy nem a másik blogba irod ezeket? Amúgy csatlakozom minden elöttem szóló erösitö és támogató kommenthez: nagyon klassz csaj vagy, túl leszel rajta és találni fogsz egy hozzád méltó társat.

    • Mivel ez tényleg a Muci blogja, ezért csak annyit mondanék, hogy IGAZÁN büszke lehetsz magadra, hogy így csinálod végig ezt az egészet!!!
      Ha szükséged van rá, én a családtámogatási dolgokban tudok neked segíteni.

    • Vigyázz magadra és Mucira, valószínűleg azért lett ilyen anyás, mert érezte már maga körül a bizonytalanságot. Ha már az apja nem biztos pontja, neked sziklaszilárdan annak kell lenned. Nem, mintha eddig nem lettél volna az, csak azért írom, hogy ha rajtad akar lógni, akkor hagyd, nehogy még jobban sérüljön. Tudom, munka, meg a te lelked is megsínylette ezt az egészet… Az azért jó, hogy a fiúd a lányával tartja a kapcsolatot, ergo gondolom Mucit is imádja.

    • 3 éve??????????????? 3??????????? Jajjjj!!!! És jajjjjajjjj. Én azért magam előtt látom az összetört, sérült lelked, azt, aki ezekután senki emberfiában nem fog megbízni! Vigyázz Magatokra nagyon! A sajnálat nagyon rossz szó arra, amit érzek!

    • Szia!
      Egy pár hónapja kezdtelek el olvasni,és nagyon tetszik ahogy és amiket írsz,így ismeretlenül is.
      Nem vagyok még felnőtt..,de csodálom,hogy ilyen könnyen tudod venni ,azt ami most történt,és ahogy a gyerkőccel aki imádni való ennyit tudsz foglalkozni,munka és blog írás mellett.Sok ERŐT,ENERGIÁT kívánok.

    • Kedves Lucia!
      Szeretnék adni egy kéretlen tanácsot (amikkel már biztos tele van a padlás, de ez saját tapasztalat és hátha jó lesz még valamire): olyan ügyvédet keress, aki az ügy gyors és nyugtató lezárását célozza meg és nem a hosszú taktikázást, aminek a végén esetleg tényleg el is éri amit te szeretnél. Érdemes néha veszni hagyni nélkülözhető dogokat (főleg az anyagiak közül), a gyors zárás és a lelki nyugalom érdekében.
      És biztosan nagyon-nagyon erős vagy, de egy beszélgetés egy pszihológussal talán jót tesz, hogy az ember túllendüljön egy-két dolgon.
      A gyereknek kell egy nyugodt anyuka minden nap és jobb egy odafigyelő apuka hétvégenként, mint egy feszültségtől szikrázó család. Tudom.
      Az erő legyen veled! – hogy csillogtathassam filmes tudásom.
      G

    • Nos, kedves Muci (blogbirtokos)!
      A vagány fiúk mindig talpraesettek, tájékozottak,és gondoskodnak az anyukájukról, mega betevő pelenkáról, ha épp kell, úgyhogy ragadd meg anyát, battyogjatok be a kerületi önkormányzatba mindenféle jövedelemigazolással, születési anyakönyvi kovonattal, és ha anyu fizetése 2 fővel osztva 570.000 Ft alatt van, kérjetek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt, lakásfenntartási támogatást, esetleg rendkvüli gyermekvédelmi kedvezményt (egy évben 4*, 30.000.- van éves keretnek). A rendszeres gyermekvédelmi most némi kis összeget jelent, óviban suliban grátisz hozzáférést a menzához, plusz suliban a könyvekhez. Ha a családi pótlékot eddig esetleg nem egyedülálló szülő egy gyermek kategóriában kaptátok (13.700,-Ft/hó) akkor kéne egy levél ceglédi államkincstár családügyi osztájának, hogy megváltozott a szitu, egy gyermekként egyedül neveled anyudat. 🙂
      ÉS ha apu véletlen majd rendszeresen elfelejtene gondoskodni rólad, létezik olyan, hogy gyermektartásdíj megelőlegezése.
      Ha pedig valami ügyvédi segítség kéne esetleg, és a fenti felajánlás nem jönne össz, a kerületi családsegítő elméletileg kell, hogy tudjon ajánlani ingyenes jogsegélyt, ha pedig nem, akkor szerezz egy 17.kerületi tartózkodásinak mondható címet, és nálunk a családsegítőben van. (Ott dolgozom, uh. meleg szívvel ajánlom a jogászainkat, profik. )

      Hírtelen ennyi jutott eszembe, amivel Muci nagyfiú meg tudja oldani, hogy könyebb legyen a napja anyuájának.
      Remélem segítettem.

    • Sajnálom:(Nem lesz könnyű.Biztos, hogy nem tudjátok megbeszélni?Végleges a dolog?Mivel Muci az apját is szereti, próbáljátok meg úgy intézni a dolgokat, hogy a jó kapcsolat megmaradjon, és továbbra se hiányolja a papát, biztos nehéz lesz megszervezni, de eddig sem volt könnyű semmi.Igaz?Mondhatnánk azt is, hogy minden kezdet nehéz, hát még a folytatás….

    • Komolyan mondom (valószínűleg lemaradtam valamiről),de azt hittem, hogy csak viccelsz. Netes kukkolóként olyan szépnek tűnt a kapcsolatotok, hogy azt hittem, csak az emelt szintű családi pótlékért váltok, papíron… Sajnálom, ha nem. De fel a fejjel! Amikor ott álltam elhagyva és megalázva, el sem tudtam képzelni, hogy 8 év múlva boldogan tartok a kezembe egy újabb kölköt. Én ugyan csak ügyész vagyok, de ha mégis kellene, tudok segíteni, csak szólj!

    • Helyes, mindent lepapírozni, hogy soha többé ne kelljen a fiúval vitatkozni, csak a papírt lobogtatni, ha valami nem tetszik neki.
      Hu, hát azóta nem bízom benne, mióta annak idején “Kiderültek Dolgok” róla. Még jó, hogy Muci nem hagyta magát, és jött.
      Egyébként nézd a jó oldalát, ha túl leszel ezen az egészen, felszabadul egy csomó időd és energiád, amit valami érdemesebbre fordíthatsz majd.

    • Azert ez nagyon klassz dolog, h “ismeretlen ismerosok” tudnak es akarnak segiteni olyanokon, akiket “csak” virtuaisan ismernek, mar megerte az internet 🙂

    • Fú, egy ideje már gyanítottam, hogy te vagy (voltál) a másik fele (harmada?) az egyik ismerősömnek…. de nagyon sajnálom. Szóval én csak annyit mondanék, saját tapasztalatból (meg egyébként is), hogy én a helyedben egyáltalán nem ragaszkodnék a papíros dolgokhoz. Kicsit lenyugodnak a kedélyek és szerintem el lehet ezt rendezni szóbeli megegyezés alapján is….

    • …a hintaszék halkan nyikorgott ahogy beleereszkedett. A ritmikus ringás lenyugtatta kicsit, a poharában a jegek összekoccantak ahogy letette a kis asztalra maga mellé. A kezére nézett, már kezdett rászáradni a vér. Vigyorgott:
      -Talán a következő kapcsolatom jobban sikerül…

      Erőt meg mindent, a Closert megnézem mert, a Mucit meg a Téged szeretünk, a többi néma csend…
      *felháborodva és indulatfojtogatottan*

    • Szia Lucia!
      huhhh, hát nagyon sajnálom, ami történt. Bár tudom, hogy nagyon erős vagy, de azért nem lehet könnyű megemészteni azt ami veled történt. Kicsit próbálj valahova eltűnni /ismerősökhöz elmenni, távol lenni a valóságtól/, nagyon sokat segít lelkileg! ölelés ismeretlenül, és ha úgy érzed, hogy Mucid kezd kifogyni az ötletekből, hogy hogyan csavarja őszbe a hajtincseidet, akkor szeretettel várjuk egy kis felvigyázással egybekötött kiképzésen Kispesten!
      Üdv. M

    • Crear: ha az embert így átb…ák, akkor hajlamos felvenni egy sötét szemüveget, aztán azt is elrontani, amit nem lenne muszáj… Nem ismeremn Luciát személyesen, de gondolom, hogy nem a bosszúálló, fúrialelkű, elhagyott nő tipikus példája, csak ahhoz kívántam lelkierőt, hogy picit se legyen az (bármennyire is megérdemelné az exfiú, mert az valóban elképesztő, hogy 3 évig volt ilyen aljas…)
      Na szóval hajrá Muci és Lucia, ahhoz képest, hogy az elején miken mentetek át, ezt már “kacagva” legyőzitek! 🙂

    • Rollercoaster, sajna nem az a jellemző, hogy az elmenős apukák továbbra is úgy gondolnák, hogy a gyermek érzelmi és anyagi ellátása közös feladat. A szóbeli megállapodás pedig nem ér semmit, hiszen hogy bízzon az ember valaki olyanban, akiről épp az imént derült ki, hogy évekig átverte?
      (Nálunk sok évvel ezelőtt apuka megígérte, hogy a megbeszélt összegen kívül, amit együtt számoltunk ki, a gyógyszerköltség felét fizeti, nos, mire a bírónőhöz eljutottunk, ez az ő tudatában úgy módosult, hogy havi 2.500,- forintot érzett reálisnak fizetni gyerektartásra, gyerekenként, és kész. 🙂 Táborba, iskolába, nagyobb költségbe nem száll bele, a gyermek fogászati kezelését /nyári láthatáson kiesett a tömés, és elvitték megcsináltatni gyorsan/ le akarta vonni a gyerektartás összegéből, merthogy azt ő fizette ki. Az nem zavarja, hogy viszont minden költséget a gyerekekkel én állok, cipőt, ruhát, gyógyszert, nyaralást. Szülinapra (egy hónapos késéssel) és karácsonyra kapnak tőle ajándékot. Ennyi.)
      Szóval, vannak ilyen apukák is.
      Mindenképpen tisztább helyzet a papír, hiszen úgy mindkét fél jogai és kötelességei le vannak írva, mindkettőnek biztonságot jelent.
      Szigorúan szerintem.

    • Viv: Hadd védjem meg Rollert, mert sokat foglalkoztam a témával. Szóval a legtöbb baj abból ered, hogy ilyenkor a nők (ideértve Luciát is talán) nem úgy fogják fel a dolgot, hogy “megcsaltak engem”, hanem úgy, hogy “megcsaltak minket”, pedig nem erről van szó. Az simán előfordul (sőt), hogy egy pasi máshol (is) keresi a boldogságot,nem érzi annyira kötöttnek a kapcsolatot, mint a másik fél, de ehhez nem sok köze van egy gyereknek, mert ezek párkapcsolati dolgok. Attól, hogy valaki pasinak nem válik be még apának lehet remek csak sokszor ezzel mérgezik meg a dolgot a nők, hogy a gyereket is úgy állítják be, mint sértett, megcsalt felet és egy idő után ez valóban rátelepszik az apa-gyerek kapcsolatra. Nem tudom, de kicsit azt érzem, hogy Luciáéknál is ez van –> nem volt “szerződésem” a gyerek apjával, ezért megszegte a szabályokat –> biztos a gyerekkel kapcsolatban is ezt fogja tenni. Szerintem ez hibás gondolkodás és nagyon megmérgezheti a gyerek és a szülők további kapcsolatát, külön-külön és együtt is. Nagyon nehéz nem bosszúangyalának lenni ilyenkor, de csak az a megoldás, ha az ember berendezkedik egy másféle kapcsolatra. Most már nem csaj-pasi vagyunk, hanem apuci-anyuci, de ezt persze tök nehéz megtenni, ha az ember évekig jóhiszeműen az előzőt feltételezte. Úgyhogy szerintem ilyenkor nem tanácsos egyből papírokat lobogtatni, hanem meg kell próbálni egymással lerendezni a dolgot és nem is az anyagi dolgokat, legyen az másodlagos, hanem azt, hogy oké, a gyereknek apára is szüksége van, egy apának is ugyanúgy szüksége van a gyerekére, úgyhogy akkor tisztázzuk,hogy mikor van veled és mikor van velem. A nővéreméknek ezt sikerült 2 éve tök jól elrendezniük, egy ideig nyilván nem bírták annyira egymást az ex-szel, jobbára csak “gyereket cseréltek”, de aztán lecsillapodtak az indulatok és rájöttek, hogy semmi okuk nincs már arra, hogy “utálják” egymást, mert ugye a szerelmi szál már nem volt benne a történetben, alapvetően meg nyilván jófejnek tartották a másikat, különben nem lettek volna együtt 5 évig. Szóval most van anyaidő meg apaidő meg egy jó ideje van közös is. Egy gyereknek fontos, hogy tudja, hogy mindkét félre együtt és külön-külön is számíthat, mint gyerek.

    • kedves Rádler Peti, akkor most nézz át a másik blogba az új posztért.
      az a probléma, hogy ha azzal átcseszik az ember fejét, hogy., akkor feltételezhető egészen kis hibaszázalékkal, hogy másban is át fogják. itt nem arról van szó, hogy jhaj, eltűnt a szerelem, hanem.
      és ahol ilyen gyökér módra történik a dolog az egyik fél részéről, ott igenis nem csak a csaj van megcsalva, hanem az egész kapcsolat, amiben van egy gyerek is.

    • Papírozás: több okból muszáj papírozni. egyrészt a gyerek apja eddig csak a jó dolgokat kapta a gyerekből, nem volt semmi kötelessége vele szemben, én láttam el egyedül (na jó, heti egyszer vagy kétszer a szájába nyomta a cumit, vagy berakta az ágyába, de ennyi, szó szerint), ő meg hetente többször szórakozni járt, utazgatott, és egy fél napra nem volt hajlandó átvenni a Mucit, hogy én addig a munkaügyeimet elintézhessem. most szeretném, ha a jogok és kötelességek legalább papíron le lennének szögezve.

      Másrészt a gyerek apja simán lehazudik bármilyen dolgot azzal, hogy ő nem (így) emlékszik, vagy akármi. ha van egy papír a kezemben, attól még nem fog feltétlenül teljesíteni belőle semmit, de legalább ezeket a felesleges köröket nem kell megtenni. és én eddig baromi nagyvonalú voltam, gyakorlatilag mindent megadtam neki, nem támaszkodtam rá anyagiakban sem, annak ellenére, hogy minimálgyeden vagyok itthon a gyerekkel, de ezt azért kapta, mert úgy gondoltam, hogy a szerelmemről/gyerekem apjáról/a családomról van szó. mostantól már csak a gyerekem apja, és nem azt akarom, hogy a luxuskiadásaimat támogassa, hanem csak konkrétan a lakhatást, részben (ami felett még van egy csomó gyerekkel kapcsolatos költség, mint az mindenki előtt ismeretes). Nem bosszút szeretnék állni, hanem azt akarom, hogy legalább egy minimális részt vállaljon a gyerekkel kapcsolatos feladatokból és kötelességekből, és ezt leírva szeretném látni.

      arról, hogy gyakorlatban is korlátoznám a láthatást, szó nincs.

    • másikblog alapján kiegészíteném a dolgot egy olyannal, hogy: A szivara végével meggyújtotta a férfi által aláírt papírokat, beledobta a kandallóba és a felparázsolva megsemmisülő betűk cirkalmát nézve, hátradőlve-ringatózva nyugtázta: -Ezekre sem lesz szükség…
      Valahogy tudtam, de reméltem, hogy nem ez a minimálköltségvetéses dolog lesz és ha már elmondta a dolgot, meg ígérgetett, legalább a cavintont nem felejti el bevenni… 😛 Az a baj, hogy ezt az egészet nem most, hanem 4-5 év múlva fogja piszkosul bánni, de akkor már nagyon késő lesz, nagyonnagyon. Deméjóezazegésznekik (pasiknak) én akkor sem értem…

    • Egy FÉL napra nem vette át a saját kisfiát???? Lehazudik bármit, hogy ő nem így emlékszik? nem akarok trágárkodni, de az jönne. Ennél csak jobb apák meg társak vannak, kevesebbel nem szabad beérni. Alap, hogy egy fiatal apa imádja a kisgyerekét és csinál mindent, amit tud. Faterom 30 éve is így nevelt minket.

    • Lucia, ha az ex eddig nem érezte magát Apának, akkor papírozással sem tudod rávenni, hogy legalább alapjaiban azzá váljon. Minimálra jelenti be magát, trükközni fog a gyerktartással, stbstb nem adok ötleteket… Szóval ha már most itt tartotok, akkor később még szarabb lesz. 😦
      És ez most lehet, hogy nagyon hülye tanács, de inkább az Egyedülálló Anya Életedre koncentrálj, hogy meg tudjatok állni saját lábon, nélküle.

    • Rádler Peti, felőlem azt védsz, akit akarsz, nem hiszem, hogy támadtam volna bárkit is.
      Rollert sem, bár nekem kicsit furcsa, hogy ismeri a többismeretlenes egyenlet nem kedvelt tagjait is, és kommentel itt. 🙂
      Egyszerűen csak leírtam, hogy nálunk mi történt. Sok-sok éve. Nem vagyok bosszúálló típus, ha az lennék, már rég bérgyilkossal járnék. 🙂
      Az ártatlanság vélelme pedig nem minden esetben jár, és ez itt nem az. Nem az a lényeg, hogy apuka többször félreszexelt, persze, rosszul esik, de jelenleg nem ez a fontos. A továbbiakat kell korrekten megbeszélni. Mindkét félnek.
      Biztonság kell a gyereknek, márpedig ehhez igenis hivatalos papír kell, hogy Muci jó édes apukája hajlandó normális gyermektartást fizetni, minden páros hétvégén élni a láthatási jogával, százalékos vagy pedig fix összeggel támogatni a gyermek anyukáját, későbbiekben pedig az óvoda, iskola, egyéb költségeit.
      Színtiszta racionalitás. Semmi több.
      És a személyes véleményem az, hogy ha valaki menni akar, menjen, de a hátrahagyottakkal az a minimum, hogy nagyvonalú, és nem játssza el pl. a minimálbéres és nulla vagyonos szerepet, mert nagyon színvonalon aluli dolognak tartom, hogy ha ennyire kicsinyes a lelépő fél.
      Ő ugyanis elmegy, és él tovább, mintha mi sem történt volna, van szabadideje, van hétvégéje, lényegesen egyszerűbb a helyzete, mint az egyedülálló anyukáknak, akiknek néha egy sima utazást is szívességkérésekből kell megoldani.

    • Ashlynn: az apai nagymama fel van háborodva, ő nagyon szeret engem is, a Mucit is, de természetesen a saját fiát is, úgyhogy őt szeretném a vitás dolgokból minél inkább kihagyni, egyszerűen csak örülök, hogy a Mucinak van egy ilyen rendes nagyanyja.

    • Lucia, Te döntesz, de a privát email-ben írtak szerint RAGASZKODNI KELL a papírhoz, ez mindenki érdeke.
      A jogi eljárás egyáltalán nem vészes, egyetlen megállapodást kell készíteni, és hogy az végrehajtható is legyen, egy ízben meg kell jelenni a bíróságon, hogy a nevezett fórum is jóváhagyja azt, ettől lesz végrehajtaható. Nincs olyan köcsög ügyvéd, eki ebben időt húzna, és nincs is min időt húzni, mivel nekem eddig úgy tűnt, hogy lesz megegyezés. Vagy azóta módosult a dolog? Kerületi ingyen jogszegélyről annyit, hogy magam is csainálom, azzal egy hiba van, bíróságon nem járhat el. Ezt Muskátlinak írtam.
      Lucia, üzenj privátban, ha gondolod, hogy miként alakulnak a dolgok – mármint jogilag.

    • Tőlem csak ennyi telik. 🙂
      Nem tudok rajongani írásban sem egy olyan pasiért, aki több szempillafestéket használ, mint én, és akit egy kopasz varázsló simán kinyírt egy temetőben. Bár innen indult a karrierje vámpírként.:)

    • Hmmm… Eddig bírtam, hogy ne ragadjak “tollat”.

      Nagyon gáz ez az egész… Becsatlakozom a gyermekfelvigyázók körébe, Bp., 22. kerület, nagy udvar, hátha ez nyom valamit a latban. Amúgy Encsit tudom ajánlani, a legjobb. 🙂

      A szüleim gyerekkoromban elváltak, sajnos már elég nagy voltam ahhoz, hogy tudjam miről van szó. Felnőtt fejjel, immáron saját pici gyerekkel írnék pár sort…

      Azt gondolom, hogy a papír fontos dolog, és persze jó dolog a megegyezés, meg a szép szavak, de az ember gyerekét valamiből fel kell nevelni. Rengeteg költség van, amit egy egyedülálló anyuka, ha a gyerekével is foglalkozni akar, egész egyszerűen nem tud előteremteni, mert nincs mikor (meg különben is). Minél nagyobb lesz Muci, annál többe fog kerülni. És ha a fiú MAGÁTÓL már most sem vállal részt a költségekből/kötelességekből/feladatokból, később még ennyire sem fog, annál is inkább hiszen ő tovább fog lépni,lesz új saját élete. Igenis kell egy papír, amire az ember lánya hivatkozni tud és be lehet vasalni.

      Persze lehet trükközni, de az én apukám ezzel nem trükközött semmit. Pedig ő sem egy királyfi.

      Ami szerintem fontos, és ami nálunk a mai napig probléma… Ezt most nem azért írom, merthogy azt gondolom, hogy ilyen lennél, sőt, csak megemlítenék egyetlen fontos mondatot.

      Szerintem nem szabad a gyereket az apja ellen nevelni, ha az apja látni akarja, vigye. Ha nem fog törődni Mucival, akkor Muci arra szépen jól rájön majd magától. A gyerekek pontosan tudják ki törődik velük, én is tudtam, tudom még ma is.

      Végül pedig, őszintén szólva, nagyon nem tartom fair játszmának, amit a fiú csinál/csinált. Lehet persze mentegetni, utalva néhány előző kommentre, de nem fair, nagyon nem az. Az ember, ha egy kapcsolatot már nem akar, ne így vessen véget neki. Persze nehezebb bevállalni, de akkor is. Mocsokság és gerinctelenség.

      Csatlakozva Vivhez, nekem is ez volt életem leghosszabb kommentje, inkább csendesen olvasgatok, mikor őméltóságos kicsi Dani alszik éppen, mert hosszas kínlódás után, így tartja úri kedve. 🙂

    • MÉG EGY megerősítés ahhoz, hogy nagyonis kell a “lepapírozás”. És ahogyan annak idején nekem több ügyvéd is tanácsolta – minél előbb!
      Én akkor nagyon nem értettem, hogy miért, és felettébb rosszindulatúnak gondoltam a feltételezésüket az exemről – akit ők egyébként addig sose láttak, én pedig több évtizedet éltem vele. (mint utóbb kiderült, vakon)
      Mivel apuka, a lelépése utáni első hetekben, felettébb gáláns ajánlatokkal halmozott el a gyerekünk jövőbeni támogatását illetően (utóbb látom, hogy feltehetően lelkifurdalásból, meg hogy mielőbb szabaduljon a helyzetből), én naivan azt gondoltam, hogy ebben megbízhatok. Tévedtem. Az ügyvédeknek tökéletesen igazuk lett.
      A kapcsolat köztetek ettől kezdve nem bizalom és nem érzelmek kérdése, hanem “szerződés”. (hogynemondjam “üzlet”)
      Valaki itt már felvetette, hogy a lányával kapcsolatos apai működése (erről itt túl mélyrehatót nem lehetett olvasni, de te közelről látod már egy pár éve, hogy azt hogyan csinálja) előrevetítheti, hogy ti kb. mire számíthattok majd.
      Egyszóval: papír, papír, papír…
      (és így se lesz könnyű!)

    • „nők (ideértve Luciát is talán) nem úgy fogják fel a dolgot, hogy “megcsaltak engem”, hanem úgy, hogy “megcsaltak minket”, pedig nem erről van szó. Az simán előfordul (sőt), hogy egy pasi máshol (is) keresi a boldogságot,nem érzi annyira kötöttnek a kapcsolatot, mint a másik fél, de ehhez nem sok köze van egy gyereknek, mert ezek párkapcsolati dolgok. Attól, hogy valaki pasinak nem válik be még apának lehet remek csak sokszor ezzel mérgezik meg a dolgot a nők, hogy a gyereket is úgy állítják be, mint sértett, megcsalt felet” [Rádler Peti]
      Én azt hiszem, hogy a „párkapcsolat” és a „gyerek” kérdéskört talán nem lehet ennyire kettéválasztani, ha van gyerek. Inkább egy harmadik fogalmat használnék, hogy „család”. És ha magam – előre megfontolt szándékkal és tartósan (bármilyen okból) – átverem a gyerekem másik szülőjét, akkor a gyerekemre sem voltam tekintettel, és a gyerekemnek is ártottam.
      (és akkor még csak az „elméleti”, érzelmi oldalát néztem a dolgoknak, és a rendszeres magukrahagyástól el is tekintettem, ami miatt –ebben az esetben – a szülői feladatok kissé egyoldalúan hárultak az egyik félre)
      Szóval, ebben a konkrét történetben nagyonis áll az, hogy „megcsaltak MINKET” (tehát Mucit éppúgy, mint Luciát).
      Attól, hogy két ember egy idő után felméri és megbeszéli, hogy – minden próbálkozásuk ellenére –nem annyira jó együtt, mint azt korábban képzelték, és különmennek, még valóban lehetnek jó szülők külön-külön (bár – ne áltassuk magunkat – a gyerek mindenképpen sérül egy ilyen helyzetben). De az átverés egy másik kategória. Itt nem a „nőiségében sértettségről” van szó, hanem a bizalomról. És az az egész családot érinti.

    • amatőr: jó, lehet, hogy túl jóhiszemű voltam az úrral szemben. viszont itt írsz a családról, ami szép meg jó, de mondjuk például én nem tudom, hogy a gyermek tervezett volt-e vagy például csak úgy összejött és akkor már örültünk neki. Ez a környezetemben levő gyermekek 70% igaz és hiába örül nekik később az ember, azért vannak olyan férfiak, akikben megmarad a tüske, ha egy ilyen fontos döntés nem rajtuk múlott és a tüske akkor is tüske marad, ha a betyárbecsület mást kívánna. Azért, ha nem nagyon rossz, akkor engem érdekelne, hogy mi volt a “távolról sem jogosnak vélhető indok”. Nem tudom, hogy egy olyan kapcsolatban, ami azon alapult (az egyik fél részéről legalábbis), hogy nem csaljuk meg egymást, mit lehet erre érvként felhozni… Hacsak nem a szokásos szar ffi duma, hogy “De hát én nem ígértem ilyet.”

    • Viv. Bocs, egy nullával véletlen többet nyomtam. 57.000 Budapest, 17. kerület.
      És a törvényben meghatározott összeg van. Az az egy félreütés a hiba. Nem kell rám förmedni, mert egyes önkormányzatok zsebrevágják a többit.

      (Bocs, hogy itt, de jogos önvédelem volt)

    • Rádler Peti: az indoklás az volt, hogy az utóbbi két-három hónapban este már fáradt voltam (mert mindkettőnkre én végeztem minden házimunkát + a gyerek + a saját kenyérkereső foglalkozásom), ami nem azt jelentette, hogy nem volt szex vagy beszélgetés, csak kevésnek találtatott. Amikor rákérdeztem, hogy de amíg jól mentek a dolgok, addig miért csalt meg majdnem három évig, akkor azt válaszolta, hogy azért, mert 1. az nem jelent semmit, 2. mindenki ezt csinálja.

    • A papíron lefektetés a legtisztább megoldás. EGyrészt, mindenki tudja, mi hogy merre hány méter. Senki nem várhat el többet a másiktól, mint amiben megegyeztek. Plusz, fontos, a gyerkőc érdekében is, mert így nem lehet vite, nyugodt, kiszámítható közegben nő fel. Nem leht pl. az, hogy apu elviszi pár hónapig, aztán meg egyáltalán nem. A láthatás a gyerek joga. CSak egy példát említendő, hogy ne mindig a pénz körül forogjon a dolog. Plusz, mondjuk a bölcsibe, suliba beíratásnál vagy bármiylen ügyintézésnél kérhetik igazolni a szülői felügyeleti jogot. Ahhoz pedig nem elég, hogy megegyeztünk az apjával/anyjával.
      És ki tudja, mit hoz még a jövő, ártani semmiképp nem árt, viszont egyenes és ferplé módja civilizáltan rendezni a dolgokat. Nem a srác ellen van, épp hogy őt is védi.

    • Lucia: Pazar. Mondjuk bennem ezek nem merültek fel érvként, azt hittem, hogy valami ilyen, ó, én nem gondoltam, hogy ilyen komoly a kapcsolatunk szöveg lesz. Ha már ennyire indiszkrét vagyok, akkor megkérdezhetem, hogy ez, hogy derült ki? Egyszer egyébként csúnya vagy nem csúnya dolog, de kirúgattam egy srácot a tutiból, mert ezt művelte kb a kisebbik húgommal, de az egy hosszú történet.

    • Rádler Peti: egy gyerek létrejöttéhez – emlékeim szerint – KÉT ember kell. Akár tervezett, akár nem. (a “döntés” meg, a közös ágynál volt – és ezt most nem a szó fizikai értelmében poénkodom – az eshetőséget bele kell kalkulálni).

    • Rádler Peti: hát én azt már a kapcsolatunk legelején, sőt, előtte tisztáztam vele, hogy megcsalás ne legyen, ha másik nő kell, szóljon, és hiszti nélkül lelépek, és eme állásfoglalásomat időről-időre megerősítettem. kiderülni úgy derültek ki a dolgok, hogy rajtam kívül _mindenki_ tudott róla a közös ismerőseink közül (gondolom, azt hitték, hogy én is, csak tűrök) és amikor gyanút fogtam, felhívtam pár embert, köztük az érdekelt feleket, és mindenki egyértelműen nyilatkozott, beleértve a vádlottat is. ja nem, a numera 1. először megpróbálta elhitetni velem, hogy nekik nem volt viszonyuk, csak a fiúm valamiért el akarta őt szakítani a pasijától (akitől egyébként a viszonyuk vége felé esett teherbe, és szerintem volt/van átfedés is a két engemmegcsalós csaj között is), és azért tett úgy, mintha viszonyuk lenne(??), ő ártatlan volt az egészben.

    • …arról nem beszélve, hogy ha jól emlékszem, a fiú volt az, aki semmit sem pánikolt, mikor “kiderült” a Muci, sőt, ő biztatta Luciát.
      Úristen, mekkora gyerek ez a fiú! Nem hinném, hogy valaha is érzett igazi felelősséget semmi iránt, talán soha nem is fog.

      Bocsánat. De nagyon elszomorít.

    • az szerintem baromira mindegy, hogy a gyerek tervezett volt-e vagy nem, én fél évvel a gyerek foganása előtt közöltem a fiúval, hogy 1. csak tablettával védekezem, és az nálam nem 100%, szokott néha lenni peteérésem, 2. ha teherbeesem, megtartom. ő meg abbahagyta a gumihasználatot, utólagos állítása szerint azért, mert gyereket akart, innentől kezdve a részéről tervezettnek tekintem.

    • Muskátli, elnézést, ha bántásnak vetted, nem annak szántam. Csak csodálkoztam, mert pár napja volt randim az önkormányzattal, és ott közölte az ügyintéző hölgy, hogy csökkentették az összeget errefelé. 🙂

    • Szia Lucia!
      papírozásra hadd ajánljak egy alternatív megoldást: mediáció. Konfliktuskezelés az érdekek mentén. semmi békítés, csak nem a bíróság határozza meg a feltételeket, hanem a két érintett. (emiatt jobban be is tartják) A folyamat végén ugyanúgy van egy megállapodás, amit mindketten aláírnak. Gyors, egyszerű. More info: http://www.legeartis.hu
      Mucivigyázási ajánlat továbbra is áll ha jól sejtem a jános kórház közeli lakhelyemmel elég nyerő pozícióban vagyok. 🙂 A múltkor megkíméltelek a közhelyektől, most íme néhány bölcsesség: minden rossz valami jónak a kezdete és az élet hosszú távon igazságos. Nagyon sok sikert és erőt kívánok az új életedhez. Ha pasid jelenleg éppen nincs is, nagyon sok egyéb “rajongód” van. Azért ez is valami!

    • Fú, hát ezt így őszintén sajnálom. Én soha sem voltam képes arra, hogy falazgassak másoknak, bármilyen fura is. De hidd el, lelkileg nem mindegy azért, hogy a) szeretnék egy gyereket b) ha becsúszik, az sem baj – legalábbis férfiaknál biztosan nem. De ez mindegy, végül is te nő vagy. Még annyit hadd kérdezzek meg, hogy ez egy sor veszekedés után fordult úgy, hogy akkor ő inkább kihátrálna a gyereknevelősdiből is? Mert ugye a harag a legrosszabb tanácsadó, hogy csatlakozzam a hercegnő bölcsességeihez….

    • Rádler Peti: nem hátrál ki a gyereknevelősdiből, sőt, az új helyzetben heti egy napot ő vigyáz a gyerekre mostantól, amíg dolgozom (megkértem erre, és beleegyezett). szereti a kölköt, csak a dolgok munkásabbik végét nem.

    • Rádler Peti: nagyon cuki vagy ezzel a másik szemszöggel, de konkrétan ebben a pillanatban mégis kit érdekelnek a fiatalember lelki csipkéi? felnőtt fejjel, előre megfontolt szándékkal részt vett egy emberi lény előállításában. innentől kezdve kötelességei vannak, anyagiak is meg érzelmiek is.
      ennyi.

    • Rádler Peti: persze, hogy nem mindegy! De azért éppen fel lehet nőni a feladathoz. Mint ahogy Lucia is felnőtt hozzá (és „vette az akadályokat”), bár nem pont így tervezte. És erre az a)-b) verzióra hivatkozni, amikor MÁR OTT VAN a gyerek, elég fura.
      Ezt lehet „tárgyalási alap”-nak tekinteni annak eldöntésében, hogy bújjunk-e ágyba vagy sem. Hogy ki-ki milyen kockázatot hajlandó felvállalni. De egy, már meglevő gyerek esetén – utólag – erre hivatkozni,… hát legalábbis nem „komilfó”.

    • amatőr: de pont ezt nem érted, ez nem hivatkozási alap, hanem egyszerűen érzés, azokat meg nehéz (lehetetlen) megváltoztatni. Mondjuk távol álljon tőlem, hogy egy ismeretlen, csalfa férfi agyába lássak dolgokat, csak megjegyeztem, hogy ez is lehet a háttérben. De akkor most nem értem teljesen: végül is akkor a gyerek vigyázás oké, csak pénzt nem akar adni? Egyébként még azt is gondolom, hogy amint elkezd beszélni egy gyerek, onnantól egész más lesz az apa-fiú kapcsolat. Egy gyerek tanonc az persze lehet cuki, de amíg nem lehet vele focizni, addig nincs sok érdekes benne egy pasi számára. Én például az első 3 évben az unokaöcséimmel nem sokat csináltam, azóta már járunk együtt hosszú hétvégén pecázni (7 és 9 évesek). Persze én nem az apjuk vagy, hanem inkább a férfi minta.

    • Nem akarok vészmadárkodni, de ha eddig nem akart a Mucival lenni, vigyázni rá, akkor ezután sem fog, hiába a nagy szavak. Nálunk is ment a duma, de éppen pont akkor nem ér rá/jön közbe valami, amikor együtt lehetne lenni a gyerekkel nekem segítve. (szt meg gondolom te se szeretnéd, hogy elvigye, aztán lepasszolja az aktuális nőnek).

    • Rádler Peti: Na, jól szembetalálkoztál itt egymagadban a sok anyaoroszlánnal! 🙂

      Igen, értem én, hogy “fiú-szemmel” egészen más a dolog, mind “nő-szemmel”, meg “anya-szemmel” nézve.
      És azért az érzéseinket is lehetséges valamelyest befolyásolni, attól függően, hogy hogyan tekintünk a helyzetre, meg a saját szerepünkre, felelősségünkre.

      Hogy egy teljesen nem idevágó példát hozzak hasonlatként: más-más érzéseket kelt bennem az a szituáció, hogy valaki fölöttem áll, és egy késsel hasba akar szúrni, attól függően, hogy én éppen egy sötét utcán kerülök-e ebbe a helyzetbe, vagy a műtőasztalon.

      És ha Muci-apuka nem “fiú szemszögből”, hanem férfiként, vagy apaként tekintene erre a szituációra, a “családjára”, akkor valószínűleg ő is másként ítélné meg a dolgot. Legalább már a második gyerekénél. (az elsőnél még tényleg nagyon fiatal lehetett, bár mentségnek az sem mentség – és nyilván az anyukák felelősségétől sem lehet eltekinteni, de ők láthatóan felvállalták a magukét)

    • miután rájöttél ezekre a dolgokra, ő rögtön az elválás mellett döntött, vagy te érzed úgy, hogy nem akarsz megbocsátani? csak kíváncsi vagyok, mert ugye nagyon sok kapcsolat tud folytatódni az után, hogy egy félrelépés napvilágra kerül. nem tudom helyes e vagy sem, csak eddig annyira elégedettnek tűntél mellette.

      (eddig 4 családról hittem azt, hogy tökéletes minta lehet. az elsőben később kiderült, hogy a gyermek bulémiás lett, a másodikban gruppenszexista, a harmadiknál az anyuka lett a házasság derekán leszbikus, most meg ti is szétmentek…valamit én nézhetek el 😦 )

    • Hát azért három évig átverni valakit, az nem “egy félrelépés”! A bizalom kényes jószág.

      Nekem – a blogot olvasva – korábban sem tűnt annyira kereknek minden, de én valószínűleg allergizálva vagyok erre. Túl érzékenyek az antennáim.

    • Hát 3 év és 1 gyerek után kiderül, hogy 2 emberrel parallel csalnak, akkor eb legyen, aki ezt bevállalja. Amúgy az előző gyermek anyjával is hasonló a történet? A képben forgó úr az a laza rocksztár fazon, aki 65 évesen azt mondja a 8. gyerekénél, hogy végre felnőttem az apasághoz?

      amatőr: áh, ez basic level. 2 nővérem és 2 húgom van 🙂

    • Sziasztok!
      Mindenki csak irja a saját dolgait, dehát ahány élet, annyi fajta sztori.Ez szomorú dolog, akkor is ha nincs gyerek, akkor meg pláne ha van egy ilyen pici baba, ilyen előélettel, és senki nem érezheti át azt, amit most Lucia érez,hiába a humorérzék,belül valami megtörik és már semmi nem lesz a régi.Gondolj az elmúlt nyárra/a koszos kórteremre, ahol a babákkal lehettünk/, és akkor minden pozitív irányba fordul:)Akkor is nagyon nehéz volt, és látod most mennyi minden történt veletek egy év alatt, az szinte hihetetlen, és nem is lehetünk elég hálásak, hogy így alakultak a dolgok.Tudod mire gondolok igaz?Kitartás!

    • egesz halkan mondom, mert NH hozzaerto, de lepapirozni bizony csak a minimumot lehet, vagyis barmi, ami a minimumnal tobb, es az apa nem teljesiti, a birosag se fogja rajta behajtani, es lepapirozni 2 dolgot lehet, anyanal van a gyerek elhelyezve, gyerek 3 eves kora utan kethetente az apanal, plusz unnepek fele stb, vagy kozos megegyezes, de ott _semmit_ se szamit a papir, ha jot akarsz lucia, akkor nem a kozos megegyezest kered, es remeled, h amugy hosszu tavon is egyuttmukodes marad, te is tobbet adsz a gyerekbol, apa is, az szuper, de papiron ez nem levedheto
      (a sok nem kell papiros megjegyzesre, luciaeknal hazassag nem volt, ma magyarorszagon a hazasaggon kivul szuletett gyerekek jogi helyzete a legzurosebb, ezert is muszaj a papir kulonmeneskor)

    • Az éhenhalásos postodról villant be nekem az a rész, amikor arról írtál, a fiúd lánya foltozott, lepukkant kabátban jár, otthon vacak gépe van, és Te vettél neki újakat. Ahogy nekem itt lejött, nem lehet csóró ember a volt fiúd, mégsem nagyon volt rajta, hogy segítse őt, nekem ez már akkor is furcsa volt. Ne számíts sok jóra ezek után. Légy résen!:)

    • Eorica: helyesbítenék, a leánynak az apja vett új gépet, a megállapodás szerinti gyerektartást is rendesen fizeti oda, meg minden. A ruhákat azért én vettem, mert a pasik nem tudnak ruhákat venni, anyagilag pedig nekem nagyjából mindegy volt. de azért résen vagyok.

    • totál ledöbbentem.
      mél ment!
      papírozás kell! (bár asszem én összetehetem a két kezemet ezek után!)

      Muskátli,
      az 57.000 az bruttó vagy nettó?

    • Valaki el tudja nekem magyarázni azt, hogy miért csinálja ezt egy csomó pasi így? Hogy nem fizet, hogy csak akkor segít anyagilag, amikor bíróság kötelezi rá, és akkor is csak szájat húzva, kihagyásosan vagy éppen sehogy? Ők nem emlékeznek arra, hogy milyen volt nekik gyereknek lenni? Nem emlékeznek arra, hogy az anyjuktól mi mindent kaptak? Mégha nem is mindent, amit szerettek volna, (mert ugye kevés a gazdag ember, vagy kevés a minden idejét mindig a gyerekére szánni tudó anya), szóval nem emlékeznek arra mi meló volt velük, hogy mennyibe került az ő felnevelésük még akkor is ha csak a nyolc általános iskoláig jutottak el? Ha meg tovább, akkor pedig pláne? Nem érzik át milyen lehet a saját gyereküknek ha ők nem segítenek? Nem emlékeznek arra, hogy milyen volt a hullafáradt anyjuk és hogy ebből ők mit szívtak? Nem érdekli őket, hogy a saját gyereküknek jobb legyen, és nem látják be hogy ehhez ők tudnak hozzá tenni?
      nem fogom fel, tényleg nem

    • Szia! mindenki le van döbbenve, akik csak hírből ismernek benneteket, azok is. teljesen. gondolom erről szól az összes fenti komment, most nem bogarásztam őket végig. Tudom, hogy nem túl találó ilyenkor erőltetni egy esküvői meghívást, de szerintem a kikapcsolódás miatt gyertek el, lesz schillbea – REMÉLEM – meg mindenféle mókás dolog 🙂
      (meghívó ment, ugye?)

    • nemsissi:

      sokféle oka lehet. Egészen biztosan vannak menthetetlen és vállalhatatlan magatartások, de nem feltétlenül csak az lehet a magyarázat, hogy az egyik napról a másikra “elszegényedő” pasik alapértelmezésben szemetek. Ritkán sikerül egy kapcsolatból (pláne a szerelem elmúltával, blablabla) úgy kiszállni, hogy a másik fél (a nő) ne kerüljön valamiféle gyanús ellenség szerepébe, akiről minden rossz elképzelhető, pl. hogy egészen biztosan méltánytalan követelésekkel áll majd elő, hogy bosszúból a bőrt is le akarja nyúzni az exéről, hogy – szintén bosszúból – el akarja lehetetleníteni, meg akarja keseríteni az exe hátralévő életét stb stb. Ezért aztán szinte magától értetődő reflex a gyanakvás, a rosszindulat feltételezése, amiből az következik, hogy sok pasi igyekszik a lehető legkevesebb számonkérhető kötelezettséget vállalni. Nem egy példát láttam, amikor a válással/szakítással járó feszültség és ellenséges hangulat elmúltával az apa részéről is előtérbe került az “ivadékgondozás ösztöne”. Igaz, sok esetben meg valóban arról van szó, hogy a pasi egy felelőtlen és lelkiismeretlen segg. Általában inkább közép- és hosszú, mint rövid távon szokott kiderülni, hogy apaként mennyit ér valaki.

    • Nem sokszor kommenteltem még ide, de most megteszem.
      Gyanús volt nekem ez a fickó mindig is egy kicsit. Állandóan hegyet mászik, te egyedül vagy a gyerekkel, de fordítva persze semmi?
      Azt mondják, hogy akit sajnálnak, az félig elveszett. Éppen ezért nem merem mondani, hogy sajnállak, hiszen talpon vagy, stramm és kitartó, és szupernő, meg minden. Csinálod.
      De akkor is borzasztó gáz, ami történt veletek.
      Remélem, mielőbb sikerül megoldást találni.
      Most hozhatnék hülye közhelyes példákat a saját életemből (elvált szülők egyke gyereke lévén), de nem teszem.
      Sok sikert kívánok nektek. =)
      És legyen papír.

      Ja, még annyit, hogy mondtam már egy pár embernek, hogy amit én láttam a világból eddig (20 múltam, ezért nem kell komolyan venni, mert tapasztalatlan gyerek vagyok), az alapján úgy gondolom, hogy egy nőnek csak annyi gyereket szabad vállalnia, amennyit egyedül is fel tud nevelni. Mert annyi ilyen szarság történik manapság. (Igen, az, hogy 3 évig csalnak, mert mindenki ezt csinálja és különben is mindegy – ne haragudj, de ez akkor is szarság szerintem.) És sosem tudhatod, hogy mikor következel te. Éppen ezért félek én a saját jövőmtől.

      Bocs, hogy hosszú és kusza.
      =) Fel a fejjel.

    • nemsissi, diogenesblues: nem beszelve arrol hogy valoszinuleg van a pasinak egy jelenlegi noje, akibe valoszinuleg felig-meddig szerelmes (enelkul jo esellyel nem lepett volna le, mert nem lett volna eleg motivacio, tekintve hogy eddig is csalta, hat csalta volna meg tovabb ugyanigy), es ez a no meg hulyere parazza magat azon, hogy megiscsak itt van a gyerek, itt van a csalad, es megprobalja nem az ex es a gyerek kozelebe engedni a pasit, amennyire csak tudja.

      sajnos a tapasztalataim szerint mindig az eroszakosabb (es egyben elviselhetetlenebb) fel nyer ezekben a harcokban, mint ahogy tapasztalataim szerint mindig az elnezo tipusu noket csaljak meg gyakran, azokat meg nem, akik hisztiznek minden kulon toltott perc miatt. ez valamifele magunk-ellensege lehet az evolucioban, nem tudom…

    • Nem olvastam a kommenteket, biztos sokan írták, amit fogok, nem baj. 1. Ez a closeres metafora nagyon ott van. 2. Lucia, te egy nagyon fasza csaj vagy.

    • lucia, te most ne figyelj ide. Mert úgyis tudod. 🙂

      Zsófianyu, persze, csak ha arra gondolok, amit tavaly nyáron lucia is végigkeccsölt a gyerek kapcsán, közben a pasi meg félrejárt, hát erősen hányhatnékom van. 😦

    • na, hivatalosan is befejeztem az észosztást, R-nek üzenem, h nem minden úgy van, ahogy leírta, azaz, h jogilag szinte semmi nem úgy van, azt lehet behajtani, vagyis behajttatni, amit valaki vállalt, hiszen a bíróság a felek megállapodását hagyja jóvá, szóval ha valaki nem a minimálbért vállata, hanem többet, akkor az az összeg lesz a végrehajtható
      persze ha a gyerek apján semmit nem lehet végrehajtani,mert se bejelentett melója, se ingatlana, se kocsija, stb, akkor tök mindegy, mit vállalt, hiszen ha nem fizet, akkor ennyi
      a jövőre nézve azonban mégsem mindegy, mert bármikor lehet mégiscsak végrahajtató vagyontárgy, vagy hivatalos munka…
      na, én ilyen jogi témákban nem kommentelek többet, drukkolok, és ha Lucia üzen, boldogan segítek
      az én vágyam tényleg csak az, h Mucinak jó legyen, és ebben az anyunál történő elhelyezésen túl sajnos az anyagiak is szerepet kapnak

    • Na még valami, bár talán ide már kicsit off: egy pasi sem tudna egy vele még kapcsolatban lévő nőt megcsalni, ha a harmadik félben lenne annyi tartás, hogy azt mondja: te addig ide nekem ezt nem dugod be, amíg otthon le nem rendezted a dolgokat. Azaz nem vesz részt a megcsalósdiban szeretőként. Mert nem óhajt(ja) egy másik nőt (és nem utolsósorban a saját nőiességét) ilyesmivel lealázni. Amikor rám (barát)nős pasik akarnak mászni, mindig a barátnőre, vagy feleségre gondolok és elküldöm az embert haza beszélgetni, mégha tetszik is. Teszem ezt azóta, mióta legelőször, tapasztalatlan huszonvalahány évesként belementem egy háromszögbe. azóta túlteng bennem a ‘sisterhood’ bármiféle farok és/vagy meghittség utáni vágynál.

    • Én is azt hittem, hogy csak viccelsz! Végigolvastam az összes kommentet, hogy nem-e derül ki közben a kész átverés…
      Hihetetlen ez az egész..
      De a Donnak még mindig jobb így (szerintem) mint ha kerek családban nő fel és a végére derül ki, hogy ez az egész csak egy légvár amibe felnőtt és élt20-on évig és utána hagyja el az apja hátra se nézve, én ezt 1éve küzdöttem végig gyerek oldalról és hát az összes emlékem ami az apámmal kapcsolatos ill a gyerekkorommal meghazudtolódott a szemét viselkedésétől (tudom apára nem mondunk ilyet),én azt mondom egy ember nem attól lesz apa, hogy gyereket csnált, arra a nagy többség képes, ezért még nem jár tiszelet és szeretet a gyerek részéről.

      Kíváom, hogy azért egy viszonylagosan jó kapcsolat maradjon fent a Muci és az apja között, így ő még mindig jelentősen kevesebbet sérül a dologban.

      Előtted pedig le a kalappal, nem is hinnéd mennyire vágyom rá,hogy az én anyám is ilyen jól viselje. (pont az ellentéted).

      Így bár én csak a fiatal felnőttként éldegélő gyerek szemszöge vagyok, éretlen zöldfülü, de kívánok rettentően sok sok erőt és minden jót Neked.

    • nemsissi: nananana! ne menjunk el olyan iranyba, hogy a harmadik fel a szemet, mert az hulyeseg, sot! ezt a hozzaallast mindig is utaltam. az a kiscsaj nem igert senkinek semmit, nem ismeri luciat, nincsenek vele szemben kotelezettsegei, es bar nem szep, amit tett, megsem neki kellett volna visszafogni magat ebben a szituacioban, mivel ez egyesegyedul az o dolga, hogy magara nezve bevallal-e egy ilyen kapcsolatot vagy sem. Ha nem tevedek, lucia is volt mar harmadik fel (valahol a blog elejen emlit egy olyat, hogy amikor csaladapat ragad el felesege es szereto gyermeke karjaibol), es bar valoszinuleg nem olelne most keblere a masik not, de szerintem van annyi esze hogy nem ot okolja a tortentekert.

    • ja es valami, amit meg senki sem emlitett, legfokeppen lucianak:

      az meg hulyeseg, hogy minden pasi ezt csinalja. ezt egesz egyszeruen nem szabad elhinned az exednek, mert nem igaz. elo peldakat tudok az olyan pasikra, akik komolyan veszik a parkapcsolatokat, es nem kefelnek felre fuvel-faval csak heccbol meg mert az o barati korukben ez a divat. szoval kitartas, lesz meg ilyened is. 🙂

    • Gra: mindkét kiscsaj ismer engem, az egyik például szervezett egy három hetes közös túrát a fiúmmal, a saját pasijával és velem, ami kvázi az ő nászútjuk volt, velem elég szemét módon bántak mindketten, gyakorlatilag végigbőgtem az utat. a másik kiscsajjal is voltak közös többnapos happeningek, én ott már terhesen istápolgattam őt, a leány meg ette a kaját, amit vittem, vidáman csicsergett, majd a gyermekem apjával a bokorban is gondolom elég vidám volt. és ezek csak a kiemelt események.

      ettől függetlenül ők valóban nem ígértek nekem hűséget, nem tartoztak nekem semmivel.

    • No, én is régóta olvaslak stikában és nagyon bírom a szövegedet meg a Mucit is. Úgylátszik ez a bejegyzés szóra bírja az ilyen kukkolókat is. Szóval, én is kissé hiányoltam vagy inkább keveselltem az apai szálat a történetben. Ha ez a helyzett jobb a tiszta lap. Kell a bátorság hozzá de benned megvan! Mondhatnám még hogy “mindenpasidisznó” de ez így persze nem igaz egy az egyben, viszont azt hiszem sokan sorolhatnák a tapasztalatokat… Neki még sok idő kellene hogy a felelős apaszerepbe igazán belenőjön, nem biztos hogy érdemes kivárni… Minden jókat Nektek!

    • Lucia, a három év, az baromi sok(k)! Ennyi ideig nincs az a pasi, aki szemfényveszteni tud, csak ha a nő hunyja a szemét.
      Nem bántani akarlak, nem is sajnállak, (azt ugyebár tilos :)) de együtt érzek. Pláne, hogy most éppen én is egy (ugyan jóval kisebb költségvetésű, de) Hatalmas Tévedés projektben utazom.
      Így utólag (persze, persze) már pontosan látom, hogy miben, mivel és mennyire hülyítettem magam.
      A papírozás mellett (ami szerintem is kell), ezt kell inkább jól feldolgozni, azaz hogy ne növessz páncélt, de ne is legyél többet vesztes! Menni fog! 🙂

    • Lucia, mint ősolvasód és rajongód, én is kilépek a kukkoló szerepből, de nem mondok okosakat, csak gondoltam, ha van épp 3 perced magadra, és esetleg szórakoztatna, hogyan dolgoz fel vki egy nagyvonalakban hasonló sztorit úgymond lírai módon, és próbálja humorosan, kukkants ide, hátha ettől is kicsit könnyebb lesz.(Ha nem bírod a stílust, akkor bocs, tévedtem.)
      http://zoldlific.freeblog.hu/
      Amúgy én is a teljes szabadságot biztosítók, majd nagyon pofáraesők táborát erősítem, de még mindig hiszek a normális párkapcsolatokban. Na nem az 50 évig meg nem csalósban, csak a mindig igazmondósban. Naiv -e vagyok?
      (Ha úgy érzed, a kommentemben szereplő link ciki, vagy reklámnak tűnik, ne publikáld a hozzászólásomat, csak az a lényeg, hogy téged megmosolyogtasson, ha egyáltalán.)

    • Gra: mondom akkor máshogy, hogy értsd mire gondoltam: egy kapcsolat két emberre tartozik. Kettőre. Attól kapcsolat. Tehát ha egy kapcsolatnak még nincsen vége, nem fair abban harmadikként “részt venni”. Saját magunkkal szemben sem és a másik párral szemben sem. Minden három- vagy sokszög orbitális önbecsapás, érzelmi éretlenség, az önismeretről hiányáról és hatalmas gyávaságról valló bizonyítvány. Szerintem a nők érzékenyebb antennával és kifinomultabb érzelemvilággal, valamint tudatosabb önképpel rendelkeznek (érettebbek), mint a pasik, (akiknél sokszor csak vagy-vagy alapon jut vér a farokba és az agyba). Ezért várnám el minden nőtől, hogy ne alázza le saját magát harmadiknak és ezáltal ne alázzon meg egy másik nőt sem. Egyetemes felelősségvállalás. Nem kell egyetértened, de én így gondolom és eszerint is élek.

    • “mindkét kiscsaj ismer engem, az egyik például szervezett egy három hetes közös túrát a fiúmmal, a saját pasijával és velem, ami kvázi az ő nászútjuk volt, velem elég szemét módon bántak mindketten, gyakorlatilag végigbőgtem az utat. a másik kiscsajjal is voltak közös többnapos happeningek, én ott már terhesen istápolgattam őt, a leány meg ette a kaját, amit vittem…” [lucia]

      Jaj, Lucia, ez nagyon durva! Lehet, hogy nem véletlen a “lucia-jelkép” választásod? (a fél-vak lány)
      A jövőre nézvést, valami szemész kellene. 🙂
      Nekem – a blogjaidat olvasva – ennél enyhébb dolgok is erősen szemet szúrtak a kapcsolatotok szimmetriáját illetően. (jó, persze, egy kívülállónak mindig sokkal könnyebb tisztán látni)
      De én is azt hiszem, mint amit itt már páran írtak, hogy léteznek “felelős” pasik is. (bár még nekem sem sikerült megtalálnom a hozzám pásszolót)
      Szóval keresgélj! Drukkolok neked.

      Muciról újabb történetek, felvételek? 🙂

    • Amatőr: ha én szeretek valakit, akkor meg is bízom benne, a hülyeségig, ezzel nem tudok mit csinálni. de bennem is meg lehet bízni, tuti, hogy pasiban is van ilyen, és majdcsak szembejön.

    • jó ideig tart, míg az ember megtanul “luciául”, vagyis azt a fajta kommunikációt, hogy minden helyzetből, sztoriból tudsz vicces posztot írni. ha az ember ezzel a tudattal olvassa a blogodat, rögtön nem olyan rózsaszín a helyzet.

      egyébként én is hasonló stílusban kommunikálok, csak nem űzöm ilyen magas szinten 🙂

    • @nemsissi: általában a kikapós pasik nem azt mondják a kiszemelt “nempárjuknak”, hogy figyu, nagyon szívesen megdugnálak, de a kapcsolatom nem adom fel, hanem inkább ilyeneket: már évek óta elhidegültünk, csak a gyerek miatt vagyunk együtt, meg azért, mert még nem sikerült a lakáskérdést megoldani, de már az a nõ nem jelent nekem semmit. És a bárgyú harmadik meg ezt mind megeszi, és várja, hogy “rendezõdjenek” a dolgok, de addig is szorgosan vigasztalja a pasit.

    • Ha már minden titokra fényt derült, megkérdezhetem, hogy mi a helyzet a szegénylegénnyel? És jól gondolom, hogy szegénylegény=rendszergazda? Vagy ne legyek vindisgréc?

    • “Minden három- vagy sokszög orbitális önbecsapás, érzelmi éretlenség, az önismeretről hiányáról és hatalmas gyávaságról valló bizonyítvány.”

      Khm……….
      Ez olyan nagyon igaz! És ehhez annyira fel kell nőni, hogy észre is vedd!

    • lucia, ez igy tenyleg gaz hogy azok a lanyok ismertek, es raadasul nem csak latasbol. ez esetben lehet oket utalni nyugodtan. en pont az az ember vagyok aki baromira megert mindent, meg azt vallja hogy van az a mindent elsopro szerelem amikor az ember gorenysegeket csinal masokkal es meg boldog is, es ezert senkit nem lehet elitelni. Na de mindennek van hatara, es sem a fiudat, sem a szeretoit nem tudom ezek utan megerteni. Kicsit sem.

      Egyebkent a tobbiekkel ellentetben en nem vettem le elso percben, hogy a fiud ilyen, es nekem nem santitott semmi. Azt hittem, van egy tok jo fej pasid, aki bar kisse kulonc, de a kuloncsegei meg az elfogadhato kategoriaba esnek. Szerintem ezt a sztorit en is ugyanugy benyaltam volna, ha a fiud anno velem jon szembe. Szoval nem kell ugy erezned hogy minden kommentelo okosabb nalad, mert legalabb egy van, aki siman nem 🙂

    • Rozix: nem, a szegénylegény (bár a lovászfiú megnevezés jobban tetszik) nem a rendszergazda. nem csak az a kb tíz ember van az életemben, aki rendszeresen szerepel a blogomban 🙂

    • Gra: Ajjaj, félreértés! Én egy percig sem gondoltam, hogy okosabb lennék Luciánál (sőt írtam is, hogy – ugyan más módon, de – szintén szorít a cipő), és ezek a dolgok meg különben sem IQ-ból működnek.
      (és a saját történetemben: én is “a hülyeségig megbíztam”, és pofára is estem… Nagyon. Még most is lapos a fejem)

      Csak arra gondoltam, hogy “más szemszögből”, KÍVÜLÁLLÓKÉNT, egy éve olvasgatva a Muci-blogot, sok apróbb-nagyobb momentum szemet szúrt, a Mucipapa családhoz való hozzáállását illetően, ami külön-külön talán nem tekinthető különösebben tragikusnak (egyet-kettőt már mások felhoztak, én most nem akarok), de ha mindet összeadom, akkor azért összeszorul a gyomrom.
      (és nem csak egy hete, mióta a megcsalás ténye napvilágra került)
      És perszehogy azok az emberek bíznak meg a legjobban, akik maguk megbízhatóak, mert bennük nem merül fel más lehetőség.

    • Lemaradtam valahol, és most nagy ütésként ért ez a dolog. Tudod Lucia, hiszek a szerelemben, az Igaziban, abban az igazi “másik felemben”, de tíz éve egyedül nevelem mégis a két kamasz fiamat (17 és 15 évesek). Nehéz volt az elmúlt évtized. Nagyon. Ma már azt gondolom, hogy a szexuális kapcsolat, ha nincs mögötte, benne szerelem, – semmit nem jelent. Ha Muci apja érzelmileg hozzád kötődik, csak a megcsalások miatt nem érdemes elválnod tőle! A férfiak mások. Számukra a külső kapcsolatok sokkal kevesebbet jelentenek! Ismerek monogám férfit, hűségest, “egyasszonyost” ( a saját Édesapámat ) és ismerek rengeteg férfit, aki igazán szereti a feleségét, de soha nem volt képes ellenállni a kísértésnek, a vágyainak (mert nem elég erős hozzá)… De a gyengeség nem halálos bűn, – én ma már ezt is gondolom.
      A férfiak furcsák…gyengék…kíváncsiak…Olyan mások. Nem vagyok én senki, hogy tanáccsal szolgáljak. Csak ennyit tudok a magam tapasztalataiból elmondani: A fiaim nagyon szeretik az apjukat. Ő is szereti őket. És nehéz egy fiúgyereket a saját apja nélkül felnevelni. Csak azért mert megcsalt két kis semmi nővel, – nem biztos, hogy érdemes elválnod tőle!
      Kívánom hogy bárhogyan lesz is: Mucinak és Neked is a legjobb jusson mindenből! Szeretnélek boldognak látni! Nekem ez a legfontosabb. Nagyon megszerettelek Benneteket. Ha bármiben tudok segíteni, ne gondolkozz egy percet sem, hogy írj nekem!

    • Kicsit elugrottam – stílszerűen – szegénylegénykedni (vagy lovászkodni, bár ha jobban belegondolok, inkább kondáskodtam). De közben ez a kérdés jutott eszembe: most akkor az apuka költözött el? Felszólításra?
      Egyébként meg nem értem, hogyha valaki több, párhuzamos történet szállal dolgozik, akkor miért dönt úgy, hogy az egyikkel összeköltözik? Nem lett volna egyszerűbb egy rossz értelembe vett legénylakásban lefolytatni a missziókat?

    • Lucia, ez a két csaj nagyonnagyon gáz. és a pasid is, h ebben részt vett. ez a közös nyaralás már messze nem az a hirtelen felindulásból elkövetett félrelépés, amit annyira szoktam védeni.
      és nem, nem te vagy a hülye ebben a helyzetben, még ha elsőre úgy is látszik.
      úgyhogy ha vkit sajnálni kell, az nem te vagy.

      és igen, érdemes (a hülyeségig is) hinni a szerelemben. uis a világon a legnagyobb hülyeség szerelem, bizalom stb nélkül élni.

      Krisztina, a gyereknek valóban kell apa, és a nőnek is társ, de nem ilyen. nagyon igyekszem, de nemigen tudok mást mondani, minthogy erre egyszerűen nincs mentség.

    • Nagyon szeretnék mindeközben MuciZoárdról is tudni valamit, Ő hogy áll mindehhez, ..és a haja?
      Egyébként szurkolok Neked, de szerintem nagyon ügyesen megoldod ezt (is).

    • Hát akkor én is előrukkolok valami okossággal az eddigi csöndes olvasásodból (mint azt valaki a másik blogodban megjegyezte, úgy tűnik, ez a történet sok eladdig kitartóan nem kommentelőt kimozdít a hallgatásból). Ezzel a mentség dologgal ugyanis szerintem úgy van, hogy akár elfogadjuk, megértjük a másik motivációit, akár nem, a törés, amit adott esetben a cselekedete okoz, törés marad. Más szavakkal élve: ha valaki széttöri a kedvenc bögrémet, az hogy csak véletlenül lesodorta az asztalról vagy szántszándékkal földhöz csapta, esetleg fogalma sem volt róla, hogy az egy bögre, stb. mit sem változtat azon a tényen, hogy a bögre eltörött, és ilyenformán inni sem lehet már belőle. Tudom, hogy ez nagyon sarkos így, mert az emberi kapcsolatok egyrészt nem bögrék, másrészt az hogy mit kezdünk a cserepekkel nyilván nagyban függ az összetöretés körülményeitől – mindenesetre remélem, így is érthető, hogy mire gondolok.
      Az meg szerintem tök nagy szó, ha az tud segíteni, ha azt látod, hogy egy hatalmas nagy tévedést hagysz hátra és nem egy (egykor) működő kapcsolatot, én a saját tévedéseimben a végkimerülésig szoktam gyötrődni. Szóval a Closer jelenet tényleg nagyon ott van, és/de tökre kívánom neked, hogy amint tudsz, egy kapcsolat felé közeledve mosolyogj majd!

    • Távolról sem jogos indok? Te jó ég! Akinek baja van beszélje meg, ha nincs megoldás, hát menjen. De a csalásra nincs magyarázat se mentség. Legfeljebb önigazolásra történik némi próbálkozás a másik részéről.

    • mivel ez a fiad blogja, jó egészséget kívánok neki ,)

      kb két napja az enyémkicsi is szerzett egy puklit a homlokára ,) átbucskázott a kanapé karfáján… utánakaptam, a ruháját el is markoltam, így nem koppant olyan nagyot, de a kházat mi is megjártuk, mert úgy tartom: inkább az orvos mondja azt hogy “hülyevagyminekjöttél” mintsem késő legyen…

      neked meg kitartást és erőt kívánok ,) tanács: ne papírozz, kőbe vésess mindent ,) namerugye a köveket nem lobogtatjuk, hanem hajigáljuk… hmm, de ha hajigálunk és megsérül, akkor megen mi kerülünk bajba… szó mi szó, papír!

    • Részegszamár: hamarosan, már rengeteg minden van róla, csak még be kell szerkesztenem a képeket, meg dolgozom, meg megyek ma is szigetelni, szóval majd holnap estefele 🙂

    • Lucia, ha tényleg gáz, hogy kívülállókénet itt osztom az észt, akkor lőjél le! :$ (De talán lejön, hogy a saját életemről beszélek.)
      Nem bizalmatlanságról van szó, hanem arról, hogy ne fogadj el nyílt utcán trágárságok tolását arcba, végigbőgött édeshármas nyaralást, miegymást.
      Mert igen, elfogadja az ember, mert megmagyarázza magának, hogy hát mit is tegyünk, ő egy ilyen kis indulatos. És fokozatosan elfogadásra kerülnek az egyre elvadultabb szituációk, a végén az is normális lesz, ha pl. a gyereket nem lehet fél napra az apjára bízni.
      Világos, hogy az ember mindent megtenne, hogy szeresse a Fontos. Pedig jobb lenne, ha mégsem mindent.
      Szerintem, a mostani gödörből csak akkor lehet kijönni, ha már tudod, hogy miért nem fog ez többet előfordulni. (És az rossz válasz, hogy azért, mert hátha legközelebb normális pasit dob a gép. :$)

    • Lucia, eddig max, ha egyszer kommenteltem nalad, es most is csak annyit, kurz und gut, hogy nagyon fasza csajnak tartalak es becsullek ezerrel. Nagy-nagy szandekkal minden szepet-jot kivanok neked es a kisfiadnak.

    • …a túraszervezős-elhívós dolog elég durva. Nem mentségképp, de tudni kell, hogy a barlangászok társadalmában a hölgynemű barlangászok 90%-a a “közkincs” kategória, azaz a legtöbb hölgy barlangját a legtöbb barlangász felderíti.
      Amit mondani akarok ezzel, az nem az, hogy ez normális dolog, csak a jelzett úr és a jelzett hölgy megértéséhez némi adalék, hogy túrán/barlangban könnyebben szövődnek tartós alkalmi dugási-kapcsolatok.
      Mielőtt sokat kapnék az itt jelenlévőktől: a “hétvégén-kiruccanunk-Visegrádra”, vagy a “voltam-már-Aggteleken, mégsem-feküdtem-le-mindenkivel” típusú kommentelők NE érezzék magukat igazi barlangásznak/túrázónak:) Ergo nem róluk van szó. Echte fajtársak úgyis tudják, miről beszélek.

    • azért szerintem ez kicsit erős, Mászógép. és voltam már sziklafalon is pedig, ha nem is túl sokszor, de a társaság, akikhez laza szálakkal kötődöm, és kb minden hétvégén lóg valahol, erre eléggé rácáfol.
      de ha meg igazad van, akkor elég… hm… más a véleményem a sziklamászókról (vagy ez tipikusan CSAK a barlangászokra vonatkozik?) mától fogva.
      ne általánosíts, azt gondolom…

    • persze, mindent meg lehet magyarázni, de amikor lucia még a kapcsolat elején megmondta, hogy megcsalás ne legyen, ha gond van, inkább menjenek szét, és ennek ellenére 3 évig ment a megcsalás, akkor azt hiszem, sem tiszteletről, sem érzelmi kötődésről nem beszélhetünk a fiú részéről.
      egyébként a megcsalás görénység, és az ilyeneket nem lehet megmagyarázni azzal, hogy ja, én barlangász vagyok, nekem lehet, leszarom hogy a másik kifejezetten kérte hogy ilyen ne legyen.

      egyébként lucia, kicsit a tényekről is mesélhetnél (akár a másik blogban), lakásügyben mi a helyzet? ki lakik hol, ki költözik el? a mostani szigetelős napokban ki vigyáz a Mucira? Változott-e valami a fiú anyagiakkal kapcsolatot hozzáállásában? Tudom hogy úgy indult az egész, hogy nem akarsz róla beszélni, de ha már félig elmondtad, szerintem elmondhatod teljesen is, ha más nem, azért, hogy ne feltételezzen ez a sok kommentelő mást, mint ami a valóság 🙂

    • Mostanában sokszor érzem úgy, hogy a belterj mindenütt belterj (és ehhez még spéci hobbi sem kell), noha ettől még nem lesz fáklyásmenet a másikkal és/vagy az önmagunkkal való szembesülés.

    • Lucia azért én csendben örülök, hogy ‘jól’ vagy 🙂

      Mászógép: ez a faj nem csak a mászók, barlangók között van, ismerek több ilyen “fajú” pasit az evezősök, a dzsúdósok, sőt a szobafestők és még számtalan más sportot és foglalkozást űzők körében is…ez egy jellemző, a legtöbb ilyennek van kedves felesége és gyereke (néha több exnejtől néha több is vagy több titkolt nőtöl több meglévő nej, exnej mellett is – ragozható tetszés szerint felállítható csoportok sajnos), és a kedves feleség egy idő után vagy tűrő házisárkánnyá változik; kifelé a megvagyunkdejólaférjemmel arcát mutatva, míg otthon csendben mellrákot kap 40 évére és meghal jól 50esként, a férjet meg sajnálni fogják akik nem is tudják milyen, a másik meg Lucia, aki bízik, mert ilyen és bizalma van, de ha megtud és kiderül, akkor olló elő és vág. És az ilyenek túlélnek 🙂 az olanfajú pasik meg szaporodnak, csak tudod sok olyat is ismerek, aki 60 elmúlt és nagyonegyedül van és már falra sem tud mászni és a végén alkoholista vagy depressziós lesz és a legrosszabb vénember típus, hogy nincs foga, de még fütyül a lányok után és azt hiszi ezdejó és emlékszik a régi időkre, de tudja, hogy senki nem várja otthon és a számtalan gyerekéből egyiket sem érdekli…de felébredni bármikor lehet egy ilyen fajtaságból” is, csak a visszatekintés nehéz, a földbe döngölt nők és csipogó gyereksereg sorát rendezni…és ehhez is erő kell, de ama “faj” gyengesége a gyengesége…

      najezhoccúletthö 🙂

    • Mászógép: de engem nem érdekel, hogy minden fiú ezt csinálja az oviban 🙂 az emberek 99%-a nem érti a vicceimet, mégse jönnék olyannal össze, aki nem érti. és nem akarok olyanokkal sem lenni, akik megcsalnak-hazudnak, akárhányan is csinálják. van, akinek a lehajtott vécéfedél a nünükéje, nekem ez. 🙂

    • Gra: ezek még alakulóban, egyelőre úgy tűnik, én maradok, a gyerek apja gólyázik, ill. megállapodtunk, hogy innentől heti egy napot ő vigyáz a kölyökképűre (a többi napon is láthatja, ha akarja). a pénzügyek meg majd lesznek valahogy, azon dolgozom, hogy senki ne járjon rosszul, papír még nincs elintézve, de rajta vagyok, csak először meg kellene egyeznünk.

    • Lucia, amúgy meg ne hidd el, hogy “mindenki ezt csinálja”, még úgy se hidd el, hogy közben elutasítod,mert baromira nem igaz. Csak az van – van is erre valami kommunikációs törvény, talán az a spirálos? nem tudom -, hogy ha valaki találkozik már két, pláne három férfival a 30 férfiismerőse közül, aki csal, akkor nyilván ki lesz akadva, hogy ez milyen nagy szám, és onnantól azt fogja mondani, hogy “döbbenet, hogy mennyien csinálják” (mert tényleg döbbenet már a 30-ból 3 is), aka. “mindenki ezt csinálja”. Egyrészt. Másrészt meg annak nincs hírértéke, hogy ha a pasi segít otthon a házimunkában, miközben hűséges a feleségéhez/csajához. Ezért aztán soha nem fognak semmilyen blogon elharapózni az olyan kommentek, hogy “ne aggódj, hidd el, kurva sok a papucsférj, belegondolni is rossz”.

      (És nagyon jó lett a marcipánbevonat a répatortán, ahogy írtad, köszi 🙂 )

    • Különben ez olyan genyóság, nem? Hogy heti 1 napot ő vigyáz a gyerekre… És még járjunk örömtáncot. Mivel 50-50% a gyerek eredete, ezért úgy volna fair, hogy heti 7 napból 3,5 napot bevállaljon.

    • modoc, lehet, az ereimet vagdostam volna fel, ha ennyi időt akart volna tölteni a gyerekemmel az apja…
      Az enyém pontosan ennyi idős volt, mint most Mucivulkán, amikor elváltunk. Egy ideig az apja minden hétvégén elvitte, péntek estétől vasárnap délutánig. A gyerek ordított, amikor vitték, ordított, amikor hozták. Szörnyű volt (nekem). Aztán később már ritkábban, mivel apuka külföldön dolgozott. De a lényeg: a gyerek frankón leveszi ám, hogy ki mit tett-tesz érte. Abszolút tisztában van vele, hogy minden nyűgjénél én voltam ott vele, és mindenben én segítettem neki. Az apját is szereti, meg soha nem is neveltem ellene, de tudja, hogy kinek mit “köszönhet”. Ja, azóta megnőtt, már egyetemista. De ha baj van, hozzám jön, nem az apjához. És ha heti 3,5 napot töltött volna az apjával, akkor is hozzám jönne.
      Lucia, szorítok nektek, bár tudom, ügyes csaj vagy, megoldod. Mucinak pusszantás, ja rövid hajjal megint kisbaba lett a nagyfiúból, de jól áll neki:)

    • klem: Mikor mi 3 hónapig külön éltünk, a gyerekek örömmel jöttek hozzám. Jó pár példát tudok még mondani, ahol az apuka egyáltalán nem minta apa, de a gyerekek boldogan mennek hozzá. Sőt, olyant is tudok, ahol az anya az apa ellen nevelte a gyerekeket kezdetben, de -szerencsére- teljesen hatástalan volt, a gyerekek szerettek az apjukkal lenni. Szóval a te példád sem általános.
      26 éves koromig én is azt hittem, hogy mindenki a hűség mintaképe, aztán leesett, hogy a kapcsolatok nagy részében valaki félrelép. Biztos, hogy a férfiak nagyobb részben – azért van benne biológia. Persze, azért a nagy részük nem űz “sportot” belőle.
      Nekem spec. mikor a feleségem -szerinte jogos bosszúból- félrelépett, utána hónapokig “ápolhattam” a lelkét.

    • hát…. tudom ez az általános felfogás, hogy egy gyerek maradjon az anyukánál, de nálunk ez teljesen máshogy van, nálunk tényleg kb felesben van a gyerkőc (mondjuk 4 nap nálam, 3 az apukájánál, attól függően, hogy kinek mennyi munkája van). olyan 2,5 éves volt, amikor szétköltöztünk, szóval kicsi, de ők mindig is nagyon imádták egymást, úgyhogy tök nagy gonoszság lett volna hosszú időre szétszakítani őket. (eleve az ex akart nagyon gyereket, én meg hagytam magam meggyőzni)
      sőt, hármasban is szoktunk programokat csinálni, el is utazunk együtt nyaralni. szóval lehetne így is csinálni, ha már nagyon muszáj, de egyébként pont azon gondolkodtam, hogy az emberek vészesen gyorsan feladják manapság a házasságokat, rohanó idő, türelmetlenség.

    • Victor, félreértettél. A gyerek nem azért ordított, amikor hoztuk-vittük, mert nem szeretett az apjánál lenni, dehogynem! Pont ezért ordított. Csak mivel pici volt, nem értette, mi zajlik körülötte. Otthon volt velem, aztán megjelent az apja, aki elvitte. Nem értette, miért viszi el tőlem. Sírt. Aztán megnyugodott, nagyon jól érezte magát két napig apával meg a nagyszülőkkel, akik persze kényeztették ezerrel. Aztán apa visszahozta, akkor meg azt nem értette, hogy miért kell onnan eljönni. Sírt. Aztán persze megnyugodott, és minden szuper volt, egészen péntek délutánig, amikor megint jött apa, és megint nem értette, hogy miért kell innen elmenni. Ez tartott pár hónapig, amíg egyrészt megszokta a helyzetet, másrészt meg kicsit csökkentek az “elvitelek”. A gyereknek szüksége van állandóságra az életében, az enyém ezzel a megváltozott helyzettel nem tudott mit kezdeni, hogy folyton kiszakítják onnan, ahol jó.
      És egyáltalán nem írtam azt, hogy az az általános, ami velünk történt, és azt sem írtam, hogy a gyerek nem szeretett az apjával lenni. Csak mivel pici volt (14 hónapos), nem értette a dolgot.
      Szóval ez a két nap bőven elég volt hetente. (és én nagyon szenvedtem, amikor nem velem volt, folyamatosan programokat csináltam, de nem volt perc, amikor ne jutott volna az eszembe, annak ellenére, hogy tudtam, hogy a lehető legjobb helyen van.)

    • klem, a klasszik valasnal a gyerek 3 eves koraig apuka heti 1et lehet a gyerekkel, es akkor sem elvivosen, es ez nem veletlen, nem csoda, h a 14 hosotok zokogott a valtasoknal, hiaba volt jo neki elotte utana, igazibol ez az atlag reakcio, csak ettol nektek nem volt kellemes

    • tzs – a pasim kisfia 3,5 éves. A pasim azért nem költözik el a közösen használt lakásból, mert a csaj (bár 37 éves és ő találta ki ezt a jajnekemúgykelltőledgyerek dolgot – persze, tudom ehhez 2 kell) önmagát és az önmegvalósítását a gyereknél mindig előrébb helyezi, ezért pl simán leadja a kissrácot gyerekmegőrzőbe órákra amíg ő a barátnőjével strandra megy. Érted, anya .. 2-3 napokra rendszeresen elmegy – állítólag – továbbképzésekre úgy, hogy nem is telefonál h hogy vagy kisfiam. A csaj családjától hangzott el a kérdés h te miért akartál egyáltalán gyereket ha heti pár órát is csak óriási drámázások árán töltesz el vele? Ezzel együtt a pasim nem is meri megpróbálni megszerezni a gyereket, mert úgyis a csaj kapná, mert a gyerek pici+ anyuka nevén van a lakás. Szóval vannak sztorik fordított esettel is. Ja igen, a kapcsolatról kiderült a végén h anyuka félrelépett …

    • Ruby, minden gonoszkodás nélkül, de abban a kapcsolatban te a 3. vagy, így gondolom csak a pasidon keresztül hallod a történeteket, így nem is biztos, hogy az fedi a valóságot. Persze, ezért nem költözik el … (ez az egyik legjobb fal duma a szeretőknek)
      (lehet Lucia expasija is ezt mondta a barátnőknek, hogy Muci miatt nem költözik el Luciától. Közben meg csak jó volt neki, hogy vasalt ruha és melegétel és egy nagyon jó szellemi partner várja otthon, ha éppen erre van szüksége)

    • ja, én is ezt akartam írni, csak nem akartam gonoszkodni, hogy simán lehet, hogy a pasi nem azért nem lép, amiért mondja. én sem tudhatom, nálunk milyen verziót hallhattak a harmadikok, de volt rendszeres szexuális élet, ölelgetések, hosszú beszélgetések, részemről teljes ellátás, amit kifelé bárminek el lehet adni. sőt, nekem is megpróbálták beadni, hogy mi igazából csak a gyerek miatt voltunk együtt, de azért pár keresztkérdésre kiderült, hogy egy-két hónappal ezelőttig a másik fél tök még jól érezte magát ebben a kapcsolatban, és nem a gyerek miatt. (utána meg a saját balhézásai miatt nem).

    • tzs – 10 éve ismerem a pasit, ebből együtt van velem összesen kb7 éve. Aki nem ismeri őt és engem, az természetesen engem a “szeretőnek” gondolhat, gondoltam is, hogy lesz aki rögtön erre kattan rá. Én elvileg azért írtam ide hogy látszódjon, hogy van néha olyan eset, hogy az anya a gázabb a két szülő közül mert azt írtad h nem ismersz anyát aki ennyire időre lepasszolná a gyereket. Azért köszi hogy próbálod felnyitni a szemem h a pasim egy képmutató hazug:) Vicces, hogy ezt a családjainkból és az ismeretségi/baráti körből senki sem állítja. Ezek után végképp elgondolkodtató a dolog h azok a szerencsétlen apukák, akik TÉNYLEG szeretnének a gyerekkel lenni, mennyire esélyesek a bíróságon (lásd előítéletek).

    • Sziasztok!
      Én is egy eddig csendben olvasgató voltam, és nem éreztem azt, hogy osszam az észt. De sajnos olyan helyzetbe kerültem, mint a kedves Blog tulajdonos. Csak én a másik oldalról látom, konkrétan a gy.a. oldaláról.
      Leírnám, az én hasonló helyzetemet, hátha megértitek a másik oldalt is.
      30 éves vagyok, másfél gyerek apja. A másfeledik nemsokára meg fog születni. Közel nyolc éve vagyok házas, szerelemből házasodtam, szerelemből csináltam gyereket, kettőt is. De az évek folyamán sajnos eljutottam egy olyan szintre, hogy konkrétan kinyírtam magamat belül érzelmileg. Soha nem voltam veszekedős alkat, inkább igyekeztem mindent normális hangnemben megoldani. nem jártam el hazulról, nem buliztam, mindig a család volt a fontosabb. És soha nem is mentem félre, nem is éreztem rá kényszert, nem a farkam vezérelt. Majd ahogy teltek az évek, szép csendben elkezdtem belül meghalni. Nem kaptam vissza az asszonytól azt a szeretetet, amit én adtam, sem testileg, sem lelkileg. Nem számítottam soha annyit, mint Ő nekem. Vagy lehet még is igen, de ezt nem hozta soha a tudomásomra. Megszületett az első baba, egy csodaszép és okos kislány. Ezután kicsit elkapott a gépszíj, ahogy ez lenni szokott az első gyereknél, és nem foglalkoztam magammal, nem gondoltam semmire, a gyerek minden egyes percemet lefoglalta. De ez természetes dolog. Majd egy évre rá megfogant a másfeledik gyerkőc is, ő is kislány. De ekkor már valami nagyon nem stimmelt otthon, nem éreztem azt amit kellett volna, gyakorlatilag csak hálni jártam haza. Nem éreztem azokat, amit az első gyereknél, nem úgy néztem már az asszonyra sem, éreztem baj lesz. Majd két hónapja sikeresen kiborultam testileg és lelkileg. Lefogytam 30 kilót, megőszültem, és annyira szétcsúsztam, hogy a Dunának akartam szaladni. Konkréten kinéztem azt a helyet, ahonnan már nem a saját lábamon fogok elkerülni. Mélypontra kerültem, kiégtem semmi de semmi jó érzés nem volt bennem, és a legrosszabbakra gondoltam, nagyon rosszakra. Volt két hét, amikor csak a gyerkőc képe a telefonom hátterében tartott vissza mindentől. Nagy nehezen elmentem dokihoz aki megállapította bipoláris depresszióm van. Gyógyszert nem akartam szedni érthető okokból, és így maradt a beszédes terápia. Ekkor az asszony iránt már semmi de semmi érzelmem nem volt, nem szeretem már, nem tudok vele egy légtérben élni, rá sem bírok nézni. A hülye féltékenységével azt érte el ekkorra, hogy bizony találtam magamnak egy másik lányt. Nem tudom már, hogy jöttünk össze, nem emlékszem, csak úgy jött a dolog. Megtörtént, minden aminek meg kell történnie. Beleszerettem, és ő is belém. És ettől a lánytól pár hónap alatt sokkal többet kaptam testileg és lelkileg, mint az azt megelőző hosszú évek alatt az asszonytól. Olyan dolgok jött elő, amire soha nem gondoltam volna magammal kapcsolatban, jó értelemben. És most per pillanat ott vagyok, hogy asszonyt nem szeretem, nem tudok vele lenni, de közben meg most fog a második gyerek tőle megszületni, viszont a szívem meg másé. És marhára nem tudom mit csináljak. A gyerekeimet nagyon szeretem, nem tudnám elviselni, ha mást hívnának apának, vagy ha nem láthatom őket minden nap. De viszont meg nem tudok színészkedni otthon, hogy jaj de jó minden. A feleségem próbálkozott, hogy visszakapjon, de sajnos már rég nem érzek semmit sem felé a sajnálaton kívül, és legfőképp nem érzek olyan késztetést, hogy a nulláról elkezdjük ismét. Nem fog menni. Most visszafogom otthon magam, nem mondok neki semmit, csak próbálok hazudni merre vagyok, mit csinálok, miért kések a megszokott hazaérkezéshez képest. Nem akarom, hogy koraszülés legyen a vége. Ugyanakkor egyszerűen nem tudom mi legyen. Kezdek megzakkanni mégjobban. Tök jó lenne ha tipikus férfi sztereotípia lennék, és szarni tudnék mindenre, de sajnos vannak érzéseim. Nem tudok nem törődni a gyerekeimmel.
      Röviden ennyi. Köszi, hogy elolvastátok.

    • nyina nem kene itelkezni, sose tudhatod te mikor kerulsz hasonlo helyzetbe… sztem csigabigan ez nem segit.

      az en szuleim 16 eves koromban valtak el, de jobb lett volna, ha nem huzzak annyi ideig. azert nem lett testverem, mert anyam kijelentette (a fulem hallatara tobbszor), h marpedig o ilyen apanak nem szul tobb gyereket. pfff… a gyereknek egyaltalan nem jo, ha latja/erzi/hallja a feszultseget, azt, h a szulok utaljak egymast, akkor mar inkabb egy nyugodt, kiegyensulyozott anyukaval kettesben, aki remelhetoleg hamarosan megtalalja az Igazit. mindenki lelki serult vmennyire, de egyaltalan nem mindegy, h honnan kell magat feltornaszni felnott fejjel. marpedig egy rossz szuloi kapcsolat “minta” a gyerek elott…

      lucia, te pedig szuperanyuka vagy es hiszem, h megtalalod azt az oszinte pasit, akivel boldogan tudtok majd elni es gyerekeket nemzeni, stb. egy ilyen tunderi Mucival nem lesz nehez uj “apukat” talalni. drukkolok.

    • zsuzs, persze, nem kéne ítélkezni, de sajnos hirtelen vagyok és ítélkezős fajta. 🙂

      de véletlenül sem azt mondom, hogy bármi áron együtt kell maradnia apunak és anyunak. nem, dehogy. azt mondom, hogy mindenkiben legyen annyi gerinc, hogy mielőtt mást vág gerincre meg ápoltatja azt a szegény lelkét, előtte otthon lerendezi a dolgokat.

    • csigabiga: tehat gyakorlatilag arrol van szo, hogy csak halni jarsz haza, tehat az eleve terhes feleseged viszi otthon a haztartast, plusz viseli gondjat a mar meglevo gyereknek (akit te nagyon-nagyon szeretsz), mikozben te kamatyolsz valahol.

      “Tök jó lenne ha tipikus férfi sztereotípia lennék, és szarni tudnék mindenre, de sajnos vannak érzéseim.”
      hat akkor legalabb a gyerekeid kedveert tedd meg, hogy addig nem kefelsz felre, amig nincs otthon lehetoseged megmondani, hogy gaz van. A hazugsaggal meg ezzel a titeket-nem-engedlek-de-nekem-mashol-a-helyem hozzaallassal ugyanis csak azt ered el, hogy a gyerekeid soha a budos eletben nem fognak felnezni rad. Amit mellesleg nagyon helyesen fognak tenni, ha igy maradsz.

      Ha nekem apam ezt csinalta volna anno, valoszinuleg szoba sem allnek vele.

    • Gra: Nem azt jelenti. Gyakorlatilag mindent én és a családom csinál otthon. Tehát a terhes asszony el van rendesen látva, és figyelve van arra, hogy a baba nehogy valami megerőltetés miatt megszülessen hamarabb. Csak azért nem mondtam meg, hogy lett más, mert aggódom az asszony és a gyerek miatt. Csak az egésszel az a baj, hogy mindig minden kettőn áll a vásár. És hiába gondolom azt, hogy én vagyok a szenvedő fél, ha ott a másik oldal, anyuka gyerekkel, akkor bizony ő nem hibás semmi miatt.

    • Csigabiga, és mi van a bipoláris depresszióddal? Mi van, ha egy idő után előjön az új szerelemnél is?
      A többire inkább nem reagálnék, mert ha a tényeket nézzük, a “szenvedő fél” jelen esetben a két gyerek, nem te. Te csak egy apuka vagy, aki gyáva lelépni, és gyáva maradni is.

    • szerintem nagyon könnyű “mindent megkapni” olyasvalakitől, akivel nem él együtt az ember, nincsenek közös kötelezettségeik, nincs konfrontációs területe az életüknek. de nem kívánok pálcát törni senki felett, mindenesetre annak a híve vagyok, hogy aki lépni akar, az lépjen, ne hitegessen senkit, ne vigye haza az esetleges szexuális úton szerzett fertőzéseit, vagy ha annyira nem akar lépni, akkor viselkedjen férfiként, szorítsa össze a fogát, és tegye a 100%-ot az asztalra. nem lehet csinálni is, és szűznek is maradni, mindkét oldalról csak a jó dolgokat elvenni.

    • Csigabiga, sztem hiába nem tudja az asszony a másikat, de akkor is érzi, hogy valami gáz van. És a baba is érzi. És ezek az érzések örökké megmaradnak majd benne. Gondolom a bajok nem az ő fogantatása után kezdődtek. Ha te lelkileg szét vagy csúszva (bipoláris depresszió),akkor talán ezt kéne helyretenni. Ha egy kapcsolat szar, akkor mindkét fél tehet róla, és az én álláspontom az, hogyha mindent megtettél a megmentése érdekében, akkor lehet belőle kilépni. Te is tudod milyen nehéz időszak amikor egy gyerek megszületik. Asszonynak szoptatás, testvérféltékenység stb… Ilyenkor sztem nem fair dobbantani. Én Luciával értek egyet. Szóval “tedd félre a farkad”, és dobd be magad 100%-ban. Nem ítélkezni akartam, csak hirtelen felindulásból kommenteztem.

    • Tök jó lenne ha a farkamról lenne szó. Azt tudnám kontrollálni, mint ahogy mindig is tudtam. Csak sajnos sokkal többet kaptam a másiktól rövidebb idő alatt, mint az asszonytól. Sajnos nem mostanában kezdődtek a bajok, de ahogy nagyon jól rávilágítottak mások, az igazi papucsférj lettem, és nem álltam ki magam miatt, amikor még büntetlenül lehetett volna. Lehet nehezen értitek meg, de nagyon nagy kettősség van bennem. Az asszonyt szeretem és tisztelem, hiszen adott nekem két gyereket, ezen semmi sem változtathat, ugyanakkor magával mint nővel nem tudok együtt lenni, nem szeretem szerelemmel. Hazudni lehetne, meg színészkedni otthon, de ez megint csak odáig vezetne, hogy megint faszásan vagy ő vagy én bekattanunk. Az nem lenne jó senkinek sem. Igaz nagyon rossz időben jött ez össze, de ez nem mentség. Az első gyereknél is türelmes voltam, és tudtam mivel jár a terhesség, szoptatás, ilyesmi. Nem ezzel van a baj sajnos.

    • Ja és nem nyavalyogni akartam, tudom ezt nekem kell tudni valahogy majd megoldani. Csak a másik oldalt is akartam kicsit képviselni. Egyik oldal sem egyszerű azt gondolom.

    • Csigabiga: csak a másik oldalnak nincs lehetősége most, hogy találjon valakit, akitől sok mindent megkap, és még sokáig nem is lesz. a szerelem, a lángoló része, az meg elmúlik, _minden_ kapcsolatban, biológiailag 1-3 év alatt. én például a hazugságok miatt is utálom most az elmúlt x évemet, sokkal jobban örültem volna, ha mindkettőnk számára tiszta, miről szól a kapcsolatunk (mármint léptem volna rögtön, hat ökörrel sem lehetett volna visszatartani). és ezt többször meg is mondtam, el is költöztem, de akkor jött mindig a visszakönyörgés.

      hidd el, egy (két) kisgyerekkel sem lesz könnyebb borítani a bilit, mint terhesen, és a gyerekekről meg az anyjukról gondoskodni messzebbről is lehet. az oké, hogy te máshol keresed a boldogságot, de a feleségednek is add meg ezt az esélyt szerintem, mert az így nem fair, hogy az ő vegyértékeit teljesen lefoglalod, közben meg te máshova adod az igazán fontos és jó dolgokat, otthonra meg csak a feszültséget és a mosatlant viszed (még ha nem is mutatod, akkor is ott van, mármint nem a szennyes ruha, azt nehéz lenne eltitkolni).

      lucia párkapcsolati tanácsadását hallották 🙂

    • Kedves Lucia! Valahol igazad van. Asszony próbálkozik is, de egyelőre hasztalan. Felajánlottam neki szülés után a párterápiát, de nem sok reményt fűzök hozzá. Egy dologban bízom kicsit, hogy megszületik a második, akkor talán észbekapok.

    • :)Ez azért tipikus férfiegós volt, Csiga. Esélyt arra kellene adni végre a valamelyik oldalon való felelősségvállalással, hogy a jelenlegi nejed _másnál_ tudjon próbálkozni, nem nálad, akiről azt hiszi, hogy még mindig a férje, pedig dehogy. Másnál. Ahogy te tetted. Új szerelem, új élet, két gyerekkel, elvált nőként, ilyenek.

    • szerintem egesz egyszeruen gusztustalan, hogy csalod a terhes felesegedet. Ja, hat vissza tudnad fogni a farkad? akkor miert nem teszed? nem tudom milyen kovetkezmenyekkel jar egy terhes no egeszsege szempontjabol a mostani szakitas, ezert nem mondom azt, hogy szakits most, mert te tudod, hogy ez mennyire kockazatos. Ha viszont kockazatos, akkor legalabb testileg maradtal volna huseges. Az a masik no valoszinuleg megertette volna, ha tenyleg szeret, hogy nem szeretnel addig felrelepni, amig a feleseg terhes. Igy viszont mit kapsz? Egy adag gyuloletet majd a felesegedtol, ha kiderul, hogy mar a terhessege alatt is csaltad. Egy adag gyuloletet a gyerekeidtol. Es egy adag bizalmatlansagot a mostani partneredtol, mert ha vele kesobb komolyra fordulnak majd a dolgok, folyamatosan az fog jarni a fejeben, hogy vele is megteszed majd.

      Mint ahogy meg is fogod tenni, jo esellyel.

    • “Egy dologban bízom kicsit, hogy megszületik a második, akkor talán észbekapok.” Ööö, biztos én vagyok gyengeelméjű, de miért nem lehet megszületés előtt megpróbálni észbe kapni, ha megszületés utáni észbekapásban bízol? Meg aszondja felajánlod neki (igen nagyvonalúan) a szülés utáni párterápiát, de nem sok reményt fűzöl hozzá? Első hozzászólásodban azt írtad, hogy szerelemből csináltál gyereket, kettőt is. Ergó a szerelem az elmúlt 6-8 hónapban múlt el. De közben évek alatt nyírtad ki magad. Vagy hogy is van ez? Ha visszaolvasod, amiket írtál, láthatod, hogy egy csomó ellentmondásos dolgot hordtál össze, főleg persze saját védelmedben. Magadat kéne rendbehozni, betegségestül-mindenestül; _most_ észbe kapni.

    • Csigabiga: “Gyógyszert nem akartam szedni érthető okokból” — remélem, az érthető okból az nálad azt jelenti, hogy azért nem, mert hülye vagy, mint a sötét éjszaka. Bipoláris depresszió nemegyenlő rosszkedv, ami majd elmúlik, ha megnézel egy jó filmet vagy beszélgetsz egy (vagy sok) kellemeset.

      Egyébként meg te akkor is hazudsz, ha kérdezel. Méghogy vissza tudnád fogni a farkad! Méghogy tiszteled a feleséged! Ezeket az ostoba közhelyeket tényleg el is hiszed? Mert akkor lehet, hogy emiatt is gyógyszerezni kéne magad. Terhes feleséget titokban csalni, ez ám a faszvisszafogás meg a tisztelet! Én elhiszem, hogy van olyan, hogy jön egy másik, aki új és jobb szerelmet ad, de ha nem hazudnál, mint ahogy teszed, és tényleg SZERELEM lenne, nem csak kúrás némi kedves beszélgetéssel, akkor bizony a SZERELEM ugyanolyan jó lehetne úgy is, ha még pár hónapig (amíg megszületik a gyerek és te a nagy tiszteleted miatt szépen leülsz az asszonnyal és elmondod neki őszintén a helyzetet) visszatartanád a farkad.

    • A legjobb könyv, amit a másik oldal szemszögéből olvastam az Anna Gavalda Szerettőm őt regénye. Lucia esetére nem annyira találó, mert nem hazugságra épülő kapcsolatról szól, de Csigabigának mindenképp ajánlom.

    • Azért az élet ennél sokkal bonyolultabb, a kapcsolatok nagyon ki tudnak hűlni és üresedni, a megcsalásokig el tudnak sivárosodni és mindannyian tudjuk, hogy vannak olyan nők is, akik semmit sem küzdenek a szerelemért, és semmit sem adnak. Csak gyereket szülni, az elég kevés, a nő a férfi segítőtársának teremtetett, – sajnálom, ez így van megírva. Én nem hiszek a feminizmus túlzó formáiban, – azt gondolom, hogy egy nő a férfi mellett igazán nő, és a férfi testi – lelki jóléte igenis a nőtől sokban függ! Azt látom, hogy a férfiak nehezen uralkodnak a vágyaikon, de ha ráadásul nincs a helyén az asszony, akkor még inkább bejön ez a verzió. A férfiak gyengék és kész. Szerintem jobban kellene vigyáznunk rájuk, – ezt most Lucia nem a te történeteddel összefüggésben mondom!!! De egy kórházban dolgozom, ahol az átlagéletkor 80 év, – gyakorlatilag ien, – elfekvő jellegű kórház. 480 ápoltunk van. 80 nőre 4 férfi jut, összesen 25 férfi és 455 nő. Ezek az élet-végi arányok. Ez elgondolkodtató mindenképpen, és kérlek ne haragudjatok, de nem kellene minden férfit megkövezni, azonnal szemét hazug disznónak minősíteni. Vannak, akik csalnak, vannak, akiknek pedig sokkal nagyobb a szeretetigényük, vannak, akik szórakoznak és vannak, akik szimplán gyengék. És persze vannak olyanok, mint az édesapám, aki egész életében az Édesanyámat szerette és sosem volt más nő az életében. Mit is akarok mondani? Azt, hogy a helyzetek különbözőek. Ha teljesen gáz és üres egy kapcsolat, amiben minden csak hazugság, korlát és hideg megfelelni akarás a konvencióknak, – akkor be kell fejezni, mert értelmét vesztette az egész. De ha csak egy- két -néhány botlás, fellángolás, vagy csak komolytalan játék a félrelépkedés, akkor egy családot nagy kár felrúgni érte. A férfiak amúgy is nagyon korán halnak, nem tudom, hogy miért, de jó lenne ha nem így lenne: ugyanis együtt megöregedni nagyon szép. és öregen az emberek már csak mosolyognak dolgokon, és Rózsi néni még huncutul suttogva el is meséli: “bizony az “öreg” nagytermészetű férfi volt ám, fiatalkorában!” -Egy csomó példát tudok erre! És jó látni ezt így! Egy kicsit legyen már több a megbocsátás, a kegyelem, – higgyétek el: KELL az élethez! Köszönöm, hogy meghallgattatok!
      Csigabiga! A második gyerek érkezése sokkal nagyobb teher az anyának! Két gyerek sokkal több, mint egy! A másdik és a harmadik közt már nincs olyan nagy különbség a megrázkódtatásban, a hirtelen az emberre rázuduló feladatokban! Hagyd a párterápiát, csak figyeld a feleséged és segíts neki! SEGÍTS! Mert látni fogod, ahogy összetörik, és szüksége lesz rád! Látni fogod, és érezni fogod, hogy mennyire hálás lesz neked, amiért ott talál téged maga mellett ( ha ott talál!) és rá fog jönni ki is vagy neki és a gyerekeknek valójában! és elkezd majd adni neked! Adni újra, vagy most először úgy, ahogy még sosem adott!Erre nagyon nagy esély van! csak egy kicsit várj még! Később ráérsz dönteni! Kb. egy év múlva. Ha addig sem változik semmi, akkor legyél őszinte egészen hozzá és beszéljétek meg, hogy mi legyen. Te jó pasi vagy. Gondolkozó, felelősségteljes férfi. Nem kommenteltél volna itt, és nem olvasnád anyák blogjait, ha nem így lenne, – ez nyilvánvaló! Jó döntéseket fogsz hozni. Tudom. Csak várj még egy kicsit! Üdv!

    • A pszichológia sokat foglalkozik azzal, hogy miért képesek az emberek megbékélni a vödör szarral, ami nekik jut, ahelyett, hogy kilépnének belőle. Erről tanítok naphosszat: evolúciós pszichológia, igazságos világba vetett hit, rendszerigazolás. Sosem éreztem ilyen kardinálisnak ezt a problémát, de krisztina kommentje gyönyörű példája, hogy van aki EZT TÉNYLEG ELHISZI. Mindig ledöbbenek mennyire másképp is lehet látni a dolgokat.

    • mindig meg kéne várnom, mielőtt előttem kommentel vki arra, amitől én agyfaszt kapok, mint most Benenn és akkor csak annyit kéne írnom, egyetértek. mélységesen.
      sokkal kevésbé tűnnék ítélkezőnek, magamba meg fortyoghatnék tovább az emberi ostobaság határtalanságáról. (evolúciós pszichológia ide vagy oda.)

    • A pszichológiai tézisek sajnos engem nem hatnak meg, – mindaddig, ameddig pszichológusok gyerekei öngyilkosok lesznek (ld. dr. Spock és néhány hazai “nagy név” társa ) – valamint ameddig tapasztalatból tudom, hogy a saját problémáimat pszichológusoknak többnyire csak elmélyíteni sikerült ezidáig ( Benenn! keveset tudsz rólam: 22 évesen özvegyen maradtam 2 gyerekkel, utána 10 év házasság múlva pedig “kiléptem a vödör szarból, nem békéltem meg vele” és elváltam a második házasságomból. Így sikerült felnevelnem 4 gyereket majdnem teljesen egyedül – 24, 20, 17 és 15 évesek. Közben dolgoztam és szereztem egy diplomát. Tudom, hogy mire képes egy nő, és mennyire erős, – tudom, hogy Lucia simán meg tud állni a lábán, és bármit képes elérni, Muci pedig csodálatos kiskrapek és remek felnőtt lesz – MINDENKÉPPEN! Nyina, ha ostobaságnak tartod a véleményemet, – szíved joga. Én is csak a véleményemet mondtam el, – a sajátomat, – amit átszűrtem a saját életemen, – mindenki csak azt tudja adni, ami van neki.
      GrA, persze nagyon szarul éreztem volna magam, ha az Apám terhesen otthagyta volna az Anyámat egy másik nőért, de valószínűleg megpróbáltam volna megérteni, sőt mentségeket is akartam volna találni mindkettejük számára, mert szerettem volna őket NAGYON – így is, és úgyis – ahogy azt általában a gyerekek szokták a szüleikkel kapcsolatban…
      Muci és Lucia egy győztes páros, – győzelmet érdemelnek, boldogságot, és én ezért, ennek drukkolok, – legyen bárhogy!

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s