Ma szemvizsgálaton járt a Don, aki egy kicsit stréber. Ugye a gyerekek nagy vonalakban a szülők látásának átlagát szokták örökölni (ez nekünk a fiúmmal kábé -5 per szem, csak én kontaktlencsés vagyok, ő meg megműttette), illetve a koraszülöttek 80%-a egy-két dioptriával mínuszosabb lesz az egyébként várhatónál. Mucinak viszont tökéletes a látása, és ennek nagyon örülök, mert van egy durva, indokolatlan szemüvegfóbiám gyerekek esetében. A szemfeneke is teljesen tiszta, nincs sejtburjánzás, és nem is kancsalít a Don, csak azért tűnik úgy, mert a nem létező orrnyerge még nem húzza fel eléggé a bőrt a szemzugokból. A kancsiságot egyébként úgy lehet laikusan megállapítani, hogy olyan vakus képet kell csinálni, amin a fényképezőgépbe bámul a gyerek, és ha mindkét szivárványhártyája ugyanott csillan meg, akkor nem kancsít. Meg volt egy olyan próba-szerencse nagyobbaknak való vizsgálat is, hogy 3D-s kép, és ott mondogatták neki, hogy hol a kisautó, mire a Muci határozottan odanyúlt a kép jobb alsó csücskéhez, és megpróbálta kimarkolni belőle a kisautót. Mondjuk szerintem magával a szóval még nincs tisztában, bár az is lehet, hogy eddig csak azért nem beszélgetett velem kisautókról, mert szerinte én úgysem érteném.
Minden összevetve nagyon ajánlom a helyet, Dr. Sényi Katalin gyerekszemész és koraszülött-specialista magánrendelésén voltunk a Naphegy optikánál. Időre mentünk, nem kellett várni, a gyerekkel nagyon kedvesek voltak és alaposak is, illetve engem leginkább az győzött meg, hogy azt mondta a doktornő, hogy ha gyanakszom a kancsalságra fotó alapján, akkor küldjem el neki a képet az e-mailcímére. Egyrészt, hogy nem azt mondta, hogy akkor jelentkezzek be (és perkáljak), másrészt meg szerintem aki orvos létére hajlandó az internetet megtanulni és használni, az valószínűleg a technika egyéb vívmányaival is lépést tart. A vizsgálat egyébként hétezer forint volt, ennyit szerintem mindent összevetve bőven megér.
Másik örömteli újdonság, hogy eddig a Muci csak belém kapaszkodva volt hajlandó felhúzni magát térdre/állásba (ez azóta is megvan, hogy ha meglát leülni a földre, hörögve rám ront, és végeláthatatlan gimnasztikai gyakorlatokba kezd a testem segítségével), ma reggel viszont odament a kanapéhoz, és többször felmászott rá, továbbá felhúzza magát ahol csak tudja, térdelésbe, ülésbe, terpeszállásba. És esni is megtanult, szépen az oldalára fordul potyogás közben behúzott nyakkal, majd onnan gurul a hátára. A kanapét mindenesetre körbepolifoamoztam, meg oda is figyelek rá, de azt nem is lehet nem csinálni, mert olyan cuki, hogy alig látszik ki a földből, de már ülve molyol.
kicsi malac 
Kösz az ajánlást, feljegyeztem 😛
(bár őszintén remélem, hogy az én kölyköm is ilyen szerencsés lesz majdan, mint a Muci, hogy se apja se anyja kripli szemeit nem örökli el, de jobb előbb mint később…)
hat igen, senyiben ez lenyugozo, kuldj fotot, es megmondja, h be kell-e menj megmutatni a szemgyulladast is akar
Ezt olyan tök jó olvasni. Mármint, hogy a Muci ilyen sasszem. Pedig azért ő is elég korán született, meg elég sokáig volt az inkubátor lakója. Nem tudom, ez mostmár általános dolog, hogy az ilyen korán született babáknak sem lesz gond a szemükkel? Tudsz erről valamit esetleg? Ismerős korababáknál mi a helyzet ezügyben?
N.: teljesen változó. ugye a látás a túl sok oxigén miatt károsodhat a korababáknál, ugyanakkor egy lélegezni nem képes koraszülöttnél nem az lesz a legfontosabb, hogy jaj, csak túl sok oxigént ne kapjon, mert a szeme. volt olyan (szélsőséges) eset is a “mieink” között, hogy megvakult a baba, de Timurnak, aki 600valamennyivel született, szintén semmi baj a látásával, pedig ő nagyon sokat volt lélegeztetve. a babák nagyjából talán negyedét műtötték azért, mert az oxigéntől nagyon beindult az érburjánzás a szemükben, de ez rutinműtét, van, aki többször is átesik rajta.
Sziasztok!
Igaz, hogy azt mondták, hogy nem lesz összefüggés a lézerezés, és a későbbi látás között, valójában pedig szerintem van.Ugyanis ha az öröklött látástól csak egy-két dioptriával lenne rosszabb a szem, akkor Zsófi most nem -6,5 és -7-es lenne.Két orvoshoz is elvittem, biztos, ami biztos, és mind a kettő ugyanazt mondta.Az egyik Dr.Sényi azt mondta, hogy nem biztos, hogy ez romlani fog/ultrahangra is elküldött/, a másik pedig nem tudott mit mondani, ugyanis a szemidegfejlődés, stb. befolyásolja.Javulással nem biztattak, bár az csak jó, hogy ilyen korán elkezdte viselni a szemüveget.Na jó, ez túlzás, napi egy-másfél órát ha elviseli magán.Küldenék fotót is, csak nem tudom hogy kell.A lényeg, hogy szoros kontroll alatt kell tartani a babákat, mi is megyünk nemsoká.Majd megirom mi volt, mert amikor először vittük még nagyon pici volt kilenc hónapos.A szemüvegkeret kálváriát pedig meg sem említem:)
Zsófianyu: nem is tudtam, hogy Zsófinak nem jó a szeme. elképzelni sem tudom, hogy lehet egy ekkore gyerek fején tartani a szemüveget hosszabb ideig 🙂 szerencsére majd felnőttkorában megműttetheti, kamaszkorában meg kontaktlencsézhet, ha nem tetszik neki. Milyen keretet kapott? (a levélcímem nesztelencsiga@gmail.com, vagy ha wiwre feltöltöd a képet, ott is meg tudom nézni).
Értem, köszi:)
Hatszázvalamennyi? Azta! Én annó 1400 gram voltam, és örültek, hogy megmaradok. (oké, ez már majdnem 20 éve volt…:))
N., Timúr 770 gr volt. 🙂 És egy mázlista, hogy nincs a szemével semmi. ÉnSárám kb. Zsófianyu lányával egy súlycsoport (640 gr), több, mint hat hétig volt gépen, egy darabig még utána is volt oxigéntámogatása, kétszer lézerezték, és most -2, -3.
sudve: Hűha, egy 600-700 gramos baba milyen nagyon pici lehet… El se tudom képzelni.
Ez a több mint hat hét lélegeztetés elég durván hangzik. De azért ehhez képest ez a -2, -3 szerintem azért egészen jó.
Nálam ez úgy van, hogy a visusom az olyan 0,06 (6%), viszont azt nem tudom, hogy mennyi ideig voltam gépen.
Mondjuk ehhez a 0,06-hoz azért az is hozzátartozik, hogy nekem levált a retinám még amikor kicsi voltam.
Egyébként, olvasom a Te blogodat is mindig, már párszor akartam is kommentelni, csak valamiért nem ment el sosem amiket írtam…:(
N.: Azért ma is örülnek, ha egy 1400 grammos baba megmarad, az azért még messze nem életképes önmagában 🙂 Zorcsi csak 170 grammal volt kevesebb nálad, és őt is öt-hat hétig lélegeztetni kellett valamilyen formában.
Úgy látszik, új divat (és milyen jó divat) az emailes kapcsolattartás. A rádióban volt egy szemész néni (sajnos a nevére nem emlékszem), azt mondta, hogy kezeli az árpát, aztán megkéri a szülõket, hogy x nap múlva fényképezzék le a maradékot, és levélben elküldve el tudja dönteni, hogy rendben van-e, vagy további dolog van vele. És minden levélre válaszol is! Jó, hogy ilyen emberek is vannak 🙂