A hétvégén tettünk egy egészen rövid kirándulást, csak hogy szívjanak egy kis zöld levegőt a gyerekek, melynek során a Don először is megszemlélte a budai hegyeket:
Majd némi segítséggel felmászott egy póznára:
Az erdőben leginkább vidáman nézegetett, időnként (ha túl lassúnak ítélte a haladást, vagy meglátott egy arra érdemes fát) kurjongatott.
Ma meg hozzáláttam az útlevelével kapcsolatos intéznivalókhoz, hogy ugyanezt akár napokon keresztül is csinálhassa a közeljövőben.
kicsi malac 
Imádom a blogjaid. Ezt nézd meg (kifelé hordozás)
http://www.mamami.hu/blog/43-kifele-ne-avagy-hogyan-ne-hordozzuk-a-babat/
ja, ezt tekintetbe vettem én is. de nálunk speckó eset van, egyrészt, mert Muci egyrészt nem bújós fajta, utálja a túl szoros testközelséget, ha hassal van bekötve, tolja magát, lemegy hídba, még aludni is úgy alszik el, másrészt meg nem bújós fajta, ha megijed, elég, ha ránézünk, nem kell neki az odabújás (ha sír, akkor sem az nyugtatja meg, ha felveszem, hanem ha ott vagyok mellette, és énekelek, vagy ilyesmi). a póznás képeken látszik, hogy ott azért a jobb karjával kapaszkodott az apjába, de nem volt ijedt az arca, ennyi pluszkontaktus neki elég. hazaérkezése után semmi feszkó nem volt, evett, aludt nyűg nélkül.
másrészt meg ebben a korban már nem gáz a gerincének a (nem túlzásba vitt) előrehordozás, a Muci azért nagyon hangot ad annak, ha fáradt bármilyen izma, de itt semmi gond nem volt, az eszköz a hóna alatt is tartja, ő meg beledőlt simán.
Engem meggyőztél, csak gondoltam, hátha nem olvastad. Az apja is marha jó néz ki :))
tudod ugye, hogy az útlevél családi program?
tudom, azért csak bejelentkezés volt ma, nem csináltatás, ld. köv. bejegyzés 🙂
nekünk is ilyesmi björn volt és ugyanígy, színével kifelé cipekeltük a rövidlábút. eddig semmi hátrányos következményt nem tapasztaltunk, leszámítva azt, hogy a hallószerve nem reagál a “szedd össze a filctollakat a padlóról légyszives”-re, de ez még nem 100%, hogy ettől van.
hát azért inkább ne kifelé.
szeretnék látni egy kurjongatásra érdemes fát!
Nem akarok belekotyogni, de egy jó háti hordozóval (Manduca, Ergo vagy egy mei tai) sokkal kényelmesebb ám a hordozó személynek is meg a hordozottnak is… 🙂 Elöl nagyon megterhelő cipelni egy bizonyos súly fölött. Ahogy nézem, nálatok esélyes a sok túra, lehet, hogy érdemes lenne beszereznetek egy jobbfajta hordozót. És abban a Donnak is békában lenne a lába. Persze ez csak javaslat. 🙂