Ja, meg a múltkori listából a két legérdekesebb dolgot kihagytam (mármint nekem ezek voltak a legérdekesebbek, a személyes vonatkozásai miatt, másoknak nem hiszem).
Otthonlevés – meg voltam győződve róla, hogy megszülöm a gyereket, édelgek vele másfél-két hónapot, és visszamegyek dolgozni bejárós módon, legalább félnaposba, mert én szeretek bejárni, utálok otthon ülni egyedül, kell a normális, felnőtt emberek társasága.
Ehhez képest most is itthon vagyok, és persze van a torna, meg az orvosokhoz rohangálás, de ezeket meg tudnám oldani félnapossal. És nagyon hiányzik a bejárás, és a múltkor, amikor beugrottam a munkahelyemre, majdnem sírtam a gyönyörűségtől, és elkértem a céges pecsétet, hogy én pecsételhessek le dolgokat, meg felvettem a telefonokat, ilyenek. Viszont a Mucin határozottan látom, hogy ő még nem érett arra, hogy otthagyjam nélkülem minden nap fél napokra, a bölcsi ki van zárva, meg amúgy is olyan kicsit majomszerű kapcsolatban vagyunk, hogy egész nap egymás közvetlen közelében tartózkodunk. És ki puszilgatná a combjait pelenkázás közben, ha nem velem lenne?
Járóka – erről előzetesen meg voltam győződve, hogy mekkora nagyszerű találmány, tisztaságban van benne a gyerek, biztonságban, és nem mellesleg én is végezhetem mellette a dolgom. Most meg az van, hogy el nem tudnám képzelni a járókáztatást. Először is napközben két emelet között rohangászom fel-le, fél napig mindenképpen egyedül lenne a Don, én meg pár percre sem nagyon szeretem a látókörömből kiengedni, és nem a biztonság miatt. Egyszerűen valahogy szükségünk van arra, hogy mindketten benne legyünk egymás aurájában, akkor is, ha így nem annyira higiénikus a minden. Másrészt meg a Don a játékaival elvan pár percet, az apja dolgaival egy kicsit többet, de igazán azt szereti nézni, amit mi csinálunk, akkor is, ha csak a billentyűzetet csapkodjuk, vagy ilyesmi. A teregetést például egyenesen imádja. Én meg sokkal nyugodtabban tudok úgy dolgozni, hogy ott van mellettem, eljátszik, ha elejti az akármijét, akkor oda se figyelve vissza tudom neki adni, satöbbi. (És még mielőtt megint félreértené valaki, nem akarom én a járókát leszólni, biztos nagyon jó az is, de a koraszülöttség miatt eleinte egész nap figyelni akartam a Mucit, hogy nincs-e baja, aztán ebbe szoktunk bele, és most már nem tudom elképzelni, hogy változtassak ezen).
kicsi malac 
(Hát igen, a munkahiány nem tesz jót, én pl. most túl sokat olvaslak, de úúúgy örülök, hogy elkészültem a prezentációmmal, és még annyira nincs erőm folytatni a doktorimat.) De a lényegről: én nagyon hasonló elveimet egy pillanat alatt feladtam, amikor a kölök másfél hónapja elkezdett kúszni. Mondjuk nálam más a helyzet, egy hatalmas térben van a legtöbb dolgom (konyha, nappali, ebédlő), így annak egy részét leválasztva a kölök semmiből nem marad ki. Ha mégis máshová kell menni meg cipelem. Ez nekem sokat segített:
http://www.vatera.hu/biztonsagi_terelvalaszto_jaroka_karam_8m_no_posta_137054204.html
Otthonlevés: Na ja! “Helyzetben” olykor megváltozik az ember nézőpontja. 🙂
Járóka: és miben helyezed el a Dedet, miközben répát hámozol vagy teregetsz?
A járóka rácsai egyébként nem csak börtönül szolgálnak, hanem kapaszkodóként is. Segítség a forgáshoz, kúszáshoz, önálló felálláshoz. Szóval – szelektíven alkalmazva – hasznos is lehet.
csak azért mert nem szokott ilyen lenni és most bántja a szemem… aurájába*n*…. biztos csak lemaradt de bántott:D
Benenn: ez nekem is szimpatikus volt, csak nem találtam sehol ilyet, most meg rám is lecsapott a gazdasági válság, úgyhogy először majd megpróbálom inkább felpakolni a veszélyes cuccokat magasba 🙂 a lépcsőn lesz rács. de nálunk a nappaliban pl nincsenek *dolgok*, csak pár ülőbútor, meg hatalmas hangfal, meg asztal, a hálónkban is csak a ruháspolcok vannak elérhető magasságban, a dolgozószoba a veszélyes, de annak csukható az ajtaja.
muszáj megjegyeznem, h roppant elégedettség tölt el azzal kapcsolatban, h csak úgy záporoznak ránk a posztok. ez így is marad? hajrá!
amatőr: nagyjából minden tevékenység közben ott hentereg mellettem valamelyik pokrócán vagy pihenőszékében 🙂
tudom, hogy a rácsokkal tornázik is, de megbeszéltem a dévényessel és az orvosával is a dolgot, és mindketten azt mondták (ismerve Mucit meg engem), hogy neki sokkal többet számít, ha a közelemben ügyködhet, mint amennyivel gyorsabb lenne a fejlődése a rácsról. az orvosa mondjuk elég testkontaktus-centrikus a koraszülötteket illetően, úgyhogy tőle ezt is vártam, de a dévényes terapeutája meg tornacentrikus, mégis ugyanezt mondta (mármint erre a konkrét gyerekre vonatkoztatva, nem általános igazságként).
Most akkor mondjam a gyereknek, hogy nyolc hósan nem kellene felállnia (kiskád, székláb, ajtó stb-be kapaszkodva), mert nincs járókája? A kiságyban meg érdekes módon megfordulni sem akar, nemhogy felállni.
Egyik gyerekemnek sem volt (illetve a kisebbnél jelenidő), se járókája, se kiságya, és semmi baj a mozgásukkal… A lakást kicsit át kellett pakolni, bizonyos helyiségekben meg figyelni rájuk, de nem volt semmi gond. Nálunk el sem férne egy járóka, de nem is baj. A legnagyobb veszélyben az alsó polcokon lévő könyvek vannak nálunk, de
némi figyelemeltereléssel megúszható a papírevés :-).
Ez a karám klassz cuccnak tűnik, szerintem házilag sem bonyolult összebarkácsolni, és akkor akkora, amekkora kell.
Karám: nálunk először 2×1 méteres járókaként funkcionált, habtapival alábélelve, egészen addig bejött, amíg a ded négykézlábazni nem kezdett. Onnantól nagyobb térre vágyik a gyermek. Most az íróasztal van vele leválasztva, hogy megóvjuk a számítógépet a kiskorú dúlásától.
Otthonlevés: én spec meg voltam róla győződve, hogy egyévesen már simán bölcsis lesz a gyerekem. Most egyéves. Nem bölcsis, és ez nekünk most ebben a pillanatban így jó.
Jaj, a világért sem akarok senkit sem rábeszélni a járókára!
A nagy néha megunta a teret, és egészen félórányit szeretett a járókában lenni. A kicsi meg akkor lett száműzve oda, amikor a nagyobb legózni akart, és béke kelett neki. AZtán eg yidő után remek szolgálatot tett, amikor a szúrós végú jukkát és kaktuszokat lehetett a járókába menekíteni. Sőt a javítandó érettségi dolgozatok, a cd lejátszó és efféle óvandó cuccok is jól túlélétk a járókában a tépős/leszedős/szétcincálós korszakot.
Lucia, azért ne kiabáld még el ezt a járóka dolgot. Nekünk sem az első 6 hónapban volt nélkülözhetetlen és a Don sem fog mindig engedelmesen melletted heverészni …