232. fejezet – napi örömök

Ja, meg volt egy olyan is, hogy az apja leette Mucit (aki a krémszínű úrigyerek-hálózsákjában tartózkodott) málnás joghurttal (az önéletrajzom "hogyan voltunk tökéletes szülők" fejezetéből ezt a részletet majd megpróbálom kihagyni), én meg először egy kicsit kétségbeestem, utána elővettem a Dr. Beckmann Folt Ördögöt Tejre, Tojásra és Fehérjére. Ezt még Isolde ajánlotta valamikor évekkel ezelőtt kommentben, azóta nem próbáltam ki, csak ott hevert a sarokban, most viszont ráuszítottam a málnás joghurtra, és csak néztem, ahogy a szemem előtt tűnik el a rózsaszínség. Kimondottan ijesztő volt, én arra számítottam, hogy majd mosás után esetleg, de nem, azonnal hatott. Nem tudom hogy csinálja.

A másik meg, hogy megint tele lett a gyermek kakája ilyen apró, fekete pöttyökkel, mintha bolhát evett volna, vagy nem tudom. Ennek egyáltalán nem örültem, mert mostanában olvastam (nem a kismamaijesztgetős könyvekben, hanem a Genetika tankönyvemben) az egy gén – egy enzim elmélet kapcsán, hogy milyen dolgokból lehet megállapítani a génhiba okozta köztes enzimhiányokat, és a fekete pöttyök is közöttük voltak. Azután szerencsére eszembe jutott, hogy tegnap délután hogy elmerengtem a banánon, hogy jé, ez magos, pedig nem mindegyikben látszik, és hogy a múltkor is banán után volt feketepötty-riadó.

(És nagyon halkan jegyezném meg, hogy esetünkben mindenképpen a dolgozó anya mellett szól az, hogy szombaton adtam le az aktuális könyvet, most lazázás van, erre a gyerek először Down-kóros lesz, utána génhiba miatt enzimhiányos, nem szabad az én szabadon csapongó elmémet kiengedni a szigorúan megszabott keretek közül).

Reklámok

7 thoughts on “232. fejezet – napi örömök

  1. Hihi, én azt hittem, a gyerekem kakijában giliszta (!)van :))), aztán bevillant a délelőtti banánevés. Villával összetörve csinos kis rostok maradtak a pürében, ami a gyerek másik végén már gusztustalan barna bélférgeket (amúgy még nem láttam olyat) imitál. Mekkora para volt!!! 🙂

    • És majd ha elöször eszik mákosat…
      És annak meg van az a bája is, hogy művészet levakarni a fenekéről az icipici mákszemeket, amik vidáman “gurulnak” ide-oda a bőrén és nem akarnak a törlőkendőn maradni.

    • Nuttos, ezt mi is eljátszottuk a banánnal.
      A fiam összeszedett valami hányós vírust, éjjel csak gyorsan bevágtam a kádba a lehányt ágyneműjét, hadd ázzon, reggel meg rémülten konstatáltam, h. a víz tele van barna spirális “kukacokkal”. Fél napot a neten töltöttem, próbáltam beazonosítani a dögöket, mire alaposabb nagyítós vizsgálatok után leesett a tantusz,hogy ez nem állati eredetű dolog, hanem növényi rost. Majd némi sósav (gyomorsavimitáció) és szétnyomkodott banán segítségével sikerült reprodukálnom a “kukacokat”.
      Nagy megkönnyebbülés volt!

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s