Életképek a város pereméről:
– Én nem tudom, hol teszik a babákba a kukucs-reflexet, de Mucinak van. Valamelyik nap kipróbáltam, hogy elbújok a bölcső oldala mellett, és időnként feldugom a fejem azzal, hogy kukucs. A Don minden egyes kukucson hangosan nevetett, illetve azóta bármikor, bármiylen körülmények kööztt közlöm vele, hogy kukucs, minimum elvigyorodik.
– Ma hangos, anya-anya-gyere-baj-van jellegű kiáltozásra rohantam be Mucihoz, hát van ugye a szív alakú fejformázó párnája a közepén lyukkal, azt valahogy kitornászta a feje alól, és mindkét kezével az arcára szorította, egyidejűleg nehezményezte, hogy valaki az arcára szorít egy párnát, még ha a szája és az orra ki is lóg a lyukon. Malac egy kamarakrimi egyszemélyben.
– Mostanában az a heppje, hogy mindig mindent mindenhol meg kell nézni, lehetőleg a saját háta mögött is. Tegnap addig nem volt hajlandó enni, amíg fel nem vettem, hogy benézhessen az elefántos kanapé mögötti fal mögé (a kanapé végénél van vége a falnak is). Miután tisztáztuk, hogy semmi nincs ott, ami az öt perccel korábbi inspekció idején ne lett volna, megnyugodva nekilátott az ebédnek.
A legbüszkébb meg azért vagyok rá, amiért olyan okos-ügyes, hogy például a kanapén mindig a támla felé fordul meg bátran, a másik irányba csak nagyon óvatosan tapogat, meg nem tépi szét a könyveimet, ha megkaparintja őket, legfeljebb ellenőrzi a gravitációs minősítésüket, meg (például Dévényen) nem nyúl az újfajta játékokhoz, amíg tüzetesen meg nem figyelte a viselkedésüket szemmel, igazi kis biztonságos gyerek (persze azért figyelem mindig árgus szemekkel), ugyanakkor tök bátor, sose sír, ha beüti magát, meg (velem ellentétben) nem sikoltozik halálfélelemben, ha a fiúm dobálja, illetve különféle akrobatikus mutatványokat ad vele elő, jófajta anyagból van gyúrva, na.
kicsi malac 
Egy ideje én is rájöttem hogy a kukucs dolog bármelyik gyereknél bejön. Vicces.
Hmmm, ezekszerint téged is dobál a fiúd… Érdekes kis család vagytok ti!
Este mi is kipróbáljuk Azurammal…
általában csak akar dobálni, mert gyanakvó vagyok, és nagyon erősen megkapaszkodom valamiben, de volt már rá példa, hogy fejjel lefelé lógatott, meg ilyenek.
Az korábbi bejegyzésedben a gumicsizmás kép az tényleg tízpontos:)
“mindig mindent mindenhol meg kell nézni” – kíváncsi egy kisember az biztos
Szia!
A kukucs nagyon jó játék ,nálunk is kacagásba torkollik mindig!
nagyon szeretem olvasni a postjaidat.Van egy babaoldal ahol lassan egy éve tag vagyok ,ha gondolod kukkants be (,www.babanet.hu/chat ) te is 🙂
Hűűű, hogy én mennyire szeretlek Benneteket!
Ez nagyon JÓ…
figyelj a fejformázó párnára, mert nálunk már kezdett a visszájára elsülni a dolog: hivatalosan 4 hónapos kor felett már inkább deformál. persze mi is sokkal tovább használtuk, de egy idő után a tarkója – ahol a luk van ugye – elkezdett nagyon furán csúcsosodni. aztán ez párna nélkül elmúlt egy hét alatt.
A fogastól sem ijed meg?
M: jó, hogy mondod, akkor most nem lesz lelkifurdalásom, hogy alig raktam rá. mondjuk (lehet, hogy pont emiatt) nem is nagyon vettem észre deformációt, sőt, mintha laposabb lenne a tarkója, mint amilyennek indul, de gondolom kinövi, ha másmilyennek van megírva.
jikka, nem, ő nagyon bátor 🙂 csak attól ilyed meg, ha váratlanul azt mondjuk neki, hogy bu, de lehet, hogy azt is csak kötelességtudatból csinálja.
Nagyon jó játék!