217. fejezet – napi izék

Életképek a város pereméről:

– Én nem tudom, hol teszik a babákba a kukucs-reflexet, de Mucinak van. Valamelyik nap kipróbáltam, hogy elbújok a bölcső oldala mellett, és időnként feldugom a fejem azzal, hogy kukucs. A Don minden egyes kukucson hangosan nevetett, illetve azóta bármikor, bármiylen körülmények kööztt közlöm vele, hogy kukucs, minimum elvigyorodik.

– Ma hangos, anya-anya-gyere-baj-van jellegű kiáltozásra rohantam be Mucihoz, hát van ugye a szív alakú fejformázó párnája a közepén lyukkal, azt valahogy kitornászta a feje alól, és mindkét kezével az arcára szorította, egyidejűleg nehezményezte, hogy valaki az arcára szorít egy párnát, még ha a szája és az orra ki is lóg a lyukon. Malac egy kamarakrimi egyszemélyben.

– Mostanában az a heppje, hogy mindig mindent mindenhol meg kell nézni, lehetőleg a saját háta mögött is. Tegnap addig nem volt hajlandó enni, amíg fel nem vettem, hogy benézhessen az elefántos kanapé mögötti fal mögé (a kanapé végénél van vége a falnak is). Miután tisztáztuk, hogy semmi nincs ott, ami az öt perccel korábbi inspekció idején ne lett volna, megnyugodva nekilátott az ebédnek.

A legbüszkébb meg azért vagyok rá, amiért olyan okos-ügyes, hogy például a kanapén mindig a támla felé fordul meg bátran, a másik irányba csak nagyon óvatosan tapogat, meg nem tépi szét a könyveimet, ha megkaparintja őket, legfeljebb ellenőrzi a gravitációs minősítésüket, meg (például Dévényen) nem nyúl az újfajta játékokhoz, amíg tüzetesen meg nem figyelte a viselkedésüket szemmel, igazi kis biztonságos gyerek (persze azért figyelem mindig árgus szemekkel), ugyanakkor tök bátor, sose sír, ha beüti magát, meg (velem ellentétben) nem sikoltozik halálfélelemben, ha a fiúm dobálja, illetve különféle akrobatikus mutatványokat ad vele elő, jófajta anyagból van gyúrva, na.

Reklámok

11 thoughts on “217. fejezet – napi izék

    • általában csak akar dobálni, mert gyanakvó vagyok, és nagyon erősen megkapaszkodom valamiben, de volt már rá példa, hogy fejjel lefelé lógatott, meg ilyenek.

    • Az korábbi bejegyzésedben a gumicsizmás kép az tényleg tízpontos:)
      “mindig mindent mindenhol meg kell nézni” – kíváncsi egy kisember az biztos

    • Szia!
      A kukucs nagyon jó játék ,nálunk is kacagásba torkollik mindig!
      nagyon szeretem olvasni a postjaidat.Van egy babaoldal ahol lassan egy éve tag vagyok ,ha gondolod kukkants be (,www.babanet.hu/chat ) te is 🙂

    • figyelj a fejformázó párnára, mert nálunk már kezdett a visszájára elsülni a dolog: hivatalosan 4 hónapos kor felett már inkább deformál. persze mi is sokkal tovább használtuk, de egy idő után a tarkója – ahol a luk van ugye – elkezdett nagyon furán csúcsosodni. aztán ez párna nélkül elmúlt egy hét alatt.

    • M: jó, hogy mondod, akkor most nem lesz lelkifurdalásom, hogy alig raktam rá. mondjuk (lehet, hogy pont emiatt) nem is nagyon vettem észre deformációt, sőt, mintha laposabb lenne a tarkója, mint amilyennek indul, de gondolom kinövi, ha másmilyennek van megírva.

    • jikka, nem, ő nagyon bátor 🙂 csak attól ilyed meg, ha váratlanul azt mondjuk neki, hogy bu, de lehet, hogy azt is csak kötelességtudatból csinálja.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s