Ja és ugye mindezzel együtt, hogy terhesség, kórházak, dráma, meghatott pillanatok, költözés, új autó, lakásátrendezés, azért az L. megjegyzése volt a legtalálóbb, aki a múltkor a mozgólépcsőn azt mondta nekem, hogy hát igazából az én életem nem is változott meg attól, hogy gyerekem lett.
kicsi malac
Apjaneve Dániel Vulkán Turul Kilián (a barátainak csak Muci)
kicsi malac 
Virradjon rád szép nap, köszöntsön rád jó év,
kedves hajlékodba költözzön a jólét.
A lelkedbe boldogság, a szívedbe béke,
ezt kívánom neked az újévre!
Minden szépet és jót Nektek. Nőjjetek szép nagyra! 🙂
Kívánok Nektek és gyönyörű fiatoknak mindent, amit szeretnétek!
A fiúd hogy tudott elmenni kirándulgatni? Biztos, hogy torzít a blog, de teljesen olyan, mintha egyedül nevelnéd a gyereked.
Elysie: hát simán el tudott menni, a babát három-négy óránként kellett etetni, pelenkázni, naponta egyszer fürdetni, ez azért nem feltétlenül kétemberes feladat, az etetések között meg annyi igénye volt a kicsinek, hogy időnként rajtam/mellettem héderezhessen, ahhoz meg úgyis csak én vagyok megfelelő :). ha éjszakára rá tudom bízni, az jó lett volna, de sajna (vagy szerencsére) akkor sem ébred fel, ha egy órán keresztül üvölt a gyerek. szóval asszem nálunk klasszikus családmodell van, én gyerekezek, ő cipel, pakol, autót szerel, házat épít, miegymás. de persze ha el akarok menni valahova, simán rá tudom bízni a malacot egy-két etetés erejéig. amúgy imádják egymást, jókat játszanak, szóval jó ez így.
Ha így érzed, akkor ez így jó. Azt és úgy tedd, ahogy neked jó.
Nem volt semmi éved, ügyes voltál, bátor kitartó és önfeláldozó. Szóval: ANYA.
És szerencsére meglett a kitartásod eredménye.
És az csak dicséret, ha életed párja úgy látja, hogy nem változott meg az életed, attól, hogy gyereked lett. Tényleg? Mi is változott volna? 🙂
bluemoon: köszi, de azt szeretném tisztázni, hogy a blogjaimban szereplő L. nem az életem párja (bár ez egy kicsit konfúzus, mert az életem párja is L., meg itthon és is L. vagyok, mint Lány), hanem jóbarát. De amúgy a fiúm is úgy látja, hogy nem változott az életünk attól, hogy gyerekünk lett, legfeljebb jó irányba. én meg úgy emlékszem, hogy azelőtt nem pelenkáztam ennyit senkit, de amúgy szerintem sem egy nagy törés ez a gyerekdolog 🙂
mármint a tied vagy L.-é?
ez hogy van, hogy írod az osszefoglalásban, hogy odakoltozol a fiúdhoz? bocs, ha indiszkrét vagyok, de szretek mások lakásába is belesni, ha ég a lámpa. ez azt jelenti, hogy nemcsak gyereked lett idén, hanem az osszekoltozés is most tortént?
mer az meredek..(persze nem ez volt nektek a legmeredekebb tavaly, de akkoris)
Jaj, remélem nem úgy jött le, hogy kötözködni akarok, azt hiszem titkon inkább irigyellek. Nálunk is klasszikus családmodell van, ami alapvetően nekem nagyon is megfelel, de egy fárasztó nap után néha úgy érzem, szívesebben lennék apa, mint anya. Irigyellek, hogy mennyire jól elvagy egyedül.
kamillusz: 2006. nyarán összeköltöztünk, 2007. őszén szétköltöztem különböző, nem fatális okok miatt, közben valahogy járva maradtunk, aztán a fiúm úgy gondolta, hogy mégis csináljunk inkább gyereket, és költözzek vissza össze 2008-ban. hogy meglegyen a sorminta, jövőre valószínűleg együtt költözünk, de kicsit kezd már elegem lenni a dobozolásból.
Elysie: nem vettem kötözködésnek. de nálunk azért ott van, hogy egyrészt a gyerek durván felhasználóbarát, kb. szeptember vége óta 12 órát alszik éjszaka, és napközben sem kell folyamatosan szórakoztatni, sírni csak akkor sír, ha éhes, vagy álmos, azt meg öt perc alatt megoldom. Másrészt meg azért hetente 1x-2x elmegyek ottonról nélküle is, vele többször, de nem vagyok bezárva, harmadrészt meg azért a fiúm, ha látja rajtam, hogy kivagyok, azért simán elvállalja a malacot akár több etetésnyi időszakra is. Szóval egy nyűgösebb gyerekkel azért szerintem nem ciki, ha két ember váltja egymást a babával, én is kiborulnék, ha sokat sírna.
Kár, hogy nem ismerlek, Lucia.
Érezd jól magad a bőrödben 2009-ben is.
*megbabonázottan mosolyog*
Jó volt végigolvasni az összefoglalókat attól függetlenül, hogy többnyire naprakészen figyeltem a fejleményeket. Örülök a hepiendnek, és most utólag bevallom, hogy azokban az időkben, mikor Malac oly előszeretettel nyújtóztatta a lábait széjjel és tartósan, bizony megfordult a fejemben, hogy remélem nincs ott egy kis izomtónus probléma. Örülök, hogy jól fejlődik, szép is, és egy nehéz újszülöttkor után kiérdemeltétek a macerátlan gyereket. Más időre szül, mint a nagykönyvben, pár naposan hazamennek, és nem győzi rázogatni a gyerek alfelét, hogy aludjon. Mert az univerzum egyensúlyra törekszik. Kívánom nektek, hogy a jövő évben gondtalanul élvezhessétek egymás társaságát, pár napos náthánál nagyobb gondotok ne legyen.
Nagyon boldog 2009-et nektek!
Ja, és felgyűlt itt pár piros fenyőfás Spar-matrica, érdekel még? Szívesen elküldöm, ha még gyűjtitek! 🙂
oké, értem, az más mintha akkor koltoztetek volna eloszor. mert nekem ez pl. nehéz ugy volt annak idején. de most már oké.
Annyira nem akarom érteni, azt a ” problémát”, hogy most ebben az évben raktátok össze a babaruhát amikor már a gyermek a küszöbön!Az ANYA a SZÜLŐ annyi mindent kibír adott helyzetben, azt később el sem lehet mondani!Sok minden nem tűnik akkora problémának,mint amit utólag, vagy olvasva, vagy arról évek múlva beszél az ember. Rátok nézve, Téged olvasva mindezt így éltétek meg. Teljesen rendben, nem teljesen normális, de a jövőt illetően optimista nembeszarós EMBEREK vagytok most már mind a HÁRMAN!Úgy gondolom -már nem fiatalon- hogy komoly ráció van bennetek. Szívből kívánom, hogy mindennel így küzdgyetek meg, mert ennek van értéke!
Nagyon boldog új esztendőt kívánok! :-))
ML