2008. július
Júliusban beletörök egy kicsit a kórházi rutinba, megszokom a lift nélküli második emeletet, ahol a PIC és a koraszülöttek vannak, a horror-fejősszobát az alagsorban, a pikírt PIC-es nővérkét, aki minden anyukát megríkatott párszor (és nem érdekel, hogy milyen ügyes a munkájában, ha én tudtam kedvesen szólni majdnem minden nap, hogy már megint azért sír a sornyi gyerek, mert nincs behúzva a függöny, és rásüt a nap az inkubátorokra, és melegük van, legyenek szívesek behúzni, akkor ő is tudott volna legalább nem bunkó lenni), és reggel-este rohanok fáradtan a kórházban, közben fejek, meg dolgozom ész nélkül, mert határidő, de tíz centivel a föld felett járok boldogságomban, mert a gyerek nagyon szépen fejlődik, és mosolyog, és lát, és nekünk van a leghozzáértőbb, legkedvesebb PIC-es orvosunk, Anna néni meg egy tündér, a többi meg kit érdekel. A hónap végén azután S.B. kunyerál nekünk egy baba-mama szobát egy hétre a szomszéd osztályról, harmincegy fok van, aludni sem tudok benne, de a malac úgyis akkor a legnyugodtabb, amikor rajtam szunyálhat, én meg úgy úgysem tudnék. És három óránként egyébként is etetés van, közte babázom, és a hét végére a melegtől és a pihenés hiányától el is megy a tejem, de megszokom, hogy ez a baba az én gyerekem, és tiszta letargia vagyok, amikor elviszik szemészeti vizsgálatra. Szerencsére visszakapom. Ebben a hónapban egy csomó dolgot először csinálunk, első apás kenguru, első fürdetés, első etetés, első együttalvás. Meg veszek egy autót.

Bár itt csak pár bekezdés, de ez a két hónap idén nagyon hosszú volt, legalább fél éves, és soha nem akart vége lenni.

2008. augusztus
Nekünk adják a gyereket örökbe. Haza is vihetjük, meg minden. 2210 grammal visszük el, hónap végére még két kilót hízik. Szeret itthon lenni. Én is szeretem, hogy itthon van. A fordítást így már seperc alatt befejezem, és utána le tudok pörögni a hosszú nyárról. Eleinte együtt alszunk odalent, a kanapén működik a kókuszmatrac alá rakott légzésfigyelő, össze tudjuk nyomni az orrunkat. Utána, amikor hűl egy kicsit az idő, feljövünk a hálószobába, azóta Zé a mózesében alszik. Augusztusban még kelt négyóránként. Hónap végére egészen hagyományoscsecsemő-formája lesz.

2008. szeptember
Malac társadalmi életet kezd élni, kicsit túlhízza magát, de utána növéssel korrigál, szeptemberben igazából nem történik semmi, csak végre szép az idő, szokjuk egymást, mint akkor is tennénk, ha időre született volna, gusztustalanul sokat édelgünk, a fiúm meg leginkább kirándulgat mindenfelé (ő november-december környékén fajult el nagyon az édelgést illetően).

2008. október
Az október is nagyjából eseménytelenül telt, Zé megtanulja átaludni az éjszakát, hintázni kezd, elindul a dévény is neki, és úgy általában véve egy tündércafat. Ebben a hónapban én is "csak" a munkahelyemnek dolgozom, úgyhogy a rám szakadt szabadidőket kitöltendő matekozom és magyarozom a nagylánnyal, meg helyrepofoztatom magam minden szempontból, még mielőtt olyan kismamás kezdenék lenni. Fodrász, fogorvos, fogyás, revalid, ginzeng. Multivitaminok.

2008. november
Malac továbbra is fejlődik, nagydarab, férfias, a harmadik dévény után emeli a fejét hasonfekvésből, konzekvensen átalussza az éjszakákat, nincs rá panasz. Sütőtököt eszik számolatlanul, két hónapos oltást kap. Én bevásárolom vele a karácsonyi ajándékokat és díszeket nyugiban, sokat olvasok, megint elkezdek egy könyvet fordítani. Nincs időm mélabúsnak lenni, meg utálni az őszt igazán.

2008. december
Folytatódik a nem történik semmi különös, hurcolom a malacot tornázni meg orvosokhoz, rendületlenül imádjuk egymást, Zé megtanul megfogni és odahúzni dolgokat, meg az oldalán feküdni, kedvenc játéka a textilpelenka és a cumi. Textilpelenkát mindenhova visz magával, cumival nekünk kell ellátnunk. Én eközben mézeskalácsot sütök, és karácsonyt csinálok, szép lett. És tavaly ilyenkor már bennem volt a malac, csak nem tudtam, úgy feküdtem az ágyon Dextert fordítva, idén ilyenkor meg ott hevert mellettem a malac és rugdosott, úgy feküdtem az ágyamon Dextert fordítva.

Jövőre igazából csak kevesebb kórházat és orvosozást szeretnék, a többi maradhat így.