194. fejezet – ez volt idén (első félév)

Évértékelős.

2008. január
Az elején pár napja tudom, hogy terhes vagyok, kezdek biztató jeleket látni arra nézve, hogy mégsem fogok belepusztulni a tüdőgyulladásba, illetve hogy talán mégis vállalható helyzet az, hogy gyerekem lesz. Az év első munkahétfőjére kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, aznap délelőtt csúnyán vérzek, biztosra veszem, hogy elmegy a baba, ettől nagyon szomorúan gubbasztok a mosdóban, délután viszont megnyugtat a doki, hogy csak lerúgta a malac a méhszáj felett elhelyezkedő méhlepény csücskét, nézzem meg, ott látszik az ultrahangon. Ez az intermezzo arra jó, hogy rádöbbenjek, mennyire nagyon akarom ezt a babát. Kapok utrogestant, szedem, és a hónap végén már ekkora a gyerek. Bár alapból úgy terveztem, hogy majd júniusban jelentjük be a családnak, hogy mi van, a blogomba meg csak annyit írok majd casually, hogy na, elmentem szülni, amikor esedékes, de nem bírjuk ki, és mindenkinek elmondjuk, és külön blogot csinálok a gyereknek. A kategória nem elég jó neki.

2008. február
Jönnek a szokásos terhesdolgok, paradicsomot eszem banánnal (ill. titokban pombert fokhagymás tejföllel, de ezt nem mertem bevallani a fiúmnak), rémálmodom, és tájékoztatom a munkatársaimat is a Helyzetről, még éppen időben, mert február végére olyan 7 kilót hízom. A magzatot a fiúm elnevezi Zoárdnak. A hónap képe.

2008. március
Kevés blogot írok, mert kábé ez az a hónap, amikor rosszul vagyok. Folyamatosan aludnék, közben meg hányingerem van, kivéve evés közben, vagy hányás után öt percig. Mindennek szaga van, és sose hagynak eleget aludni. Ugyanakkor a hormonoknak köszönhetően állandó, bódult boldogság telepszik rám (nagyon vidáman hányok). Van egy horror-AFP vizsgálatom (szerintem ha mindenki kiverné a balhét a körülmények miatt, és nem beletörődne, hogy ez így megy, nagyobb esély lenne a változásra), eldöntöm, hogy én többet a Jánosba soha, semmiért (büntetésből nyáron két hónapig kell járnom oda naponta kétszer), és hónap végére Rugdal a Malac.

2008. április
Tök jó minden. Minden tök jó. A rosszullétek elmúltak, a hormonok megmaradtak, otthon pakolászok, mint a szélvész, mert szép fészket kell csinálnunk a gyereknek. Kiderül, hogy Zoárd fiú, mindene megvan, meg egyáltalán. Örömömben úton-útfélen könyveket vásárolok neki. Süt a nap, elmegyünk 4D-s ultrahangra, az AFP-men és a vérképemben is tuti minden. Tök jó.

2008. május
Sokat utazunk. Először Paklenicán süttetem vemhes hasam a nappal, miközben a fiúm falat mászik, utána Erdélyben sátorozunk egy hétvégét. Ide jön velünk a fiúm 11 éves lánya is, akit tavasz óta kéthetente áthozatok magunkhoz hétvégén, hogy legyen velünk normális a kapcsolata, ésszeressék majd egymást a testvérével. Elmegyek a Telki kórházba terheléses cukorvizsgálatot csináltatni, megnézetni a szemem, illetve látogatást tenni a szülőszobáknál, hogy megnézhessem, hol fogok szülni. Kicsit aggódom, hogy nem fogunk majd időben beérni a kórházba, mégsincs olyan közel, de a szülésznő és a fiúm kórusban megnyugtatnak, hogy az első jelek után még elmehetek fodrászhoz, kifesthetem a körmöm, rendet rakhatok a lakásban, és összepakolhatom a cuccom, akkor is beérünk. Hát akkor jó. Cseszeget a védőnő, hogy látogassam meg, beíratom magam június 4-re.

2008. június
A legelején sokat rugdos a gyerek, fáj a derekam, de örülök, hogy ilyen kis eleven. Azután harmadikán ugye dolgozom, elmegyek fodrászhoz, majd otthon még írogatok egy kicsit, és akkor azóta is ismeretlen okokból megindul a szülés, és még aznap meg is születik a malac, 1240 grammal, 37 centisen, szinte napra pontosan 6 hónapra. Mint később a fiúmtól megtudom, szerencsére felsír. Nekem a mintegy negyedórás kitolási szakasz alatt eltörik (vagy megreped, nem tudták egyértelműen megmondani) a farokcsontom, illetve utána nem jön ki a méhlepény, úgyhogy altatásban veszik ki, közben veszítek egy csomó vért. Másnap azután a folyosón egy kicsit magamba rogyok, miközben megyek pisilni, hogy ne katéterezzenek megint, szépen nekitámaszkodom a falnak, és lecsúszom mellette guggolásban, pont a nővérszobával szemben, de egyikük sem jön segíteni egy olyan tíz percen keresztül. És ezt csak azért írom le, mert tök melodrámás is lehetne, hogy még pisilni sem tudok elmenni, nemhogy a gyerekemet megnézni egy távoli épületbe, sok lépcsőn át, de valahogy mégsem érzem magam olyan rosszul, úgy gondoltam, elvagyok én itt a fal mellett, majd csak lesz valami, a gyerekről is meg vagyok győződve, hogy jól lesz, aztán végül jön egy egy hete szült nő, hozzám képest fergeteges kondícióval, és vigyorogva kitámogat a mosdóba. Másnap kedvesen bár, de kiraknak az intézményből, mert rengetegen szültek, és én voltam az egyetlen nem rooming ines, látogatni meg otthonról is tudok.

Pár nap múlva harminc éves leszek, de amikor az ember gyerekének tüdővérzése van aznap, akkor nem ér rá a harmincévességen túráztatni magát, azt se bántam volna, ha negyven vagyok, csak a töpszli legyen jól. Fejéssel beindítom a tejem, veszük a malacnak hűtőt, textilpelenkát, miegymást, és szerencsére a tüdővérzés után már komolyabb baj nem történik vele (átszalad ugyan rajta egy csomó kórházi fertőzés, de tünete egyiknek sincsen).

Ja, és hónap végén mintegy mellékesen átköltözöm a fiúmhoz.
Összepakolni én pakolok, szállítani a fiúm és az L. szállítanak, és
minden alkalommal megjegyzik, amikor a lépcsőfordulóban összefutunk
bepakolás közben, hogy e-book.

Folyt. köv.

Reklámok

One thought on “194. fejezet – ez volt idén (első félév)

  1. csak annyit írnék ehhez, hogy “…”, de csak azért mert úgy érzem, hogy valamit erre írni kellene.
    —————————————————-
    Nagyon boldog 2009-et az DZD (danizoárddon) egész családjának. 🙂

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s