189. fejezet – meglepő módon a malacról szól

Malac egyik pillanatról a másikra átállt napi öt evésről négyre, vagyis most már négyóránként tátog, nem három. Ennek örültem, de tegnap este nyammogott csak, amikor kettesben maradt az apjával, miközben én a léha, világi élvezeteknek éltem (egyébként annyira, de annyira meginnék már valami Bailey's-t, vagy legalább egy sört szórakozóhelyen, de hol terhes vagyok, hol szoptatok, hol kocsival vagyok, itthon meg nem olyan, bár tele vagyunk mindenféle nagyon márkás égetett szeszekkel, meg még a lengyelországi túránk során beszerzett mézes pálinkám is bontatlanul kacsingat a polcról, de az akkor sem olyan), szóval malac nem volt hajlandó az apjától táplálékot elfogadni, hanem — hiteles beszámolók szerint — csak nevetgélt. Ma ugyanezt eljátszotta a hármas számú etetés közben, ilyenkor egyébként nagyon vicces, mert mindent túljátszik egy kicsit, beveszi a szájába a cumit, majd kiköpi, és beőő-beőő-pfuj-váááh hangokat ad vigyorogva, időnként látványosan köhint is kettőt, és az égre emeli a tekintetét, vagy cumival a szájában mélyen a szemembe néz, elvigyorodik, de fülig, és a szája két sarkán tolja kifelé az anyagot. Ha elveszítem a türelmemet, és határozottabb tónust ütök meg vele (nem kell rosszra gondolni, csak némiképp csökken a mélységes rajongás és feltétlen engedelmesség a hanghordozásomban), és rászólok, hogy na malac, most már elég a játékból, egyél, akkor hangosan röhög. Ebben egyébként az apjára hasonlít, ő is hangosan röhög, amikor a földhöz vágom a biciklimet, hogy elegem van, meghalok inkább.

Mindegy, lényeg, ami lényeg, valahogy az elmúlt két napban szabotálta az evést a Don, de ráhagyom, ő tudja, különben is sokat alszik mostanában, viszont evés helyett az oldalán fekvéssel tölti az idejét, ez nagyon bejön neki. A másik, ami nagyon bejön neki, az a textilpelenka, napközben csak azzal hajlandó elaludni, fogdossa, gyűrögeti, meg minden, úgyhogy most már a lakás minden stratégiai pontján található egy-két darab. És határozottan kinőtte a Cherokee 3-6 hónapos kategóriát (vagy összementek a cuccai a mosásban, nem tudom), illetve a C&A 68-as cuccokat, úgyhogy kapott egy új szett öltözéket, férfias teherautós kivitelben.

A homloki ekcéma egyelőre visszavonulót látszik fújni, nem mostam gyereket két napig, csak kentem, azóta szép. A koszmót meg levakartam használaton kívüli fogkefével, a Don eközben nagyon hülyén nézett rám, de nem emelt kifogást, kösz a tippet (asszem, Chipie). Ezzel kapcsolatos még, hogy volt vagy 3-4 különböző komment, amire mindenképpen válaszolni akartam, de már nem fogom őket megtalálni, viszont tényleg nem bunkó sztárallűrös izé vagyok, csak zombi.

Reklámok

9 thoughts on “189. fejezet – meglepő módon a malacról szól

  1. Ez a férfias-teherautós szett engem nagyon érdekelne, remélem raksz fel képet!?
    Ha gyereketetésről van szó, akkor mindenki okos, köztük én is, szóval az jutott eszembe, hogy lehet, a Don valamit közölni akar veled. Mondjuk, hogy más kaját kér, vagy kanállal kéri, vagy valami hasonló.
    Legalábbis az enyémek akkor csináltak így.
    (Nálunk ilyenkor jött a Milupás Gyermekálom Tejbedarapépet, így pár hónapig megint nem volt gond a menüvel.)

    • nina: majd rakok 🙂 az evést illetően meg malac nem túl válogatós, viszont egyrészt az apjának sokkal kevésbé hajlandó enni, mint nekem, másrészt meg ha valamiért úgy dönt, hogy ő most nem akar enni, akkor nem eszik, hiába próbálgatok többfajta kaját. csak hipoallergén cuccost adhatok amúgy neki, az apja durván tejérzékeny.

    • Akkor nálatok tejpép, joghurt, túró szóba sem jöhet?! És meddig? Így azért tényleg nem egyszerű! Még szerencse, hogy úgy tűnik a Malac nem válogatós.
      Remélem nem lesz hosszú távon tejérzékeny! S.B. mit mond?

    • hát az úgy van, hogy az apja laktózérzékeny, ami azt jelenti, hogy laktózmentes tejet & tejszínt, ill. savanyított tejtermékeket (túró, joghurt, sajt) ehet. ugyanakkor a laktózérzékenység egyéb tejfehérje-allergiát is kiválthat, illetve valószínűsíthet, úgyhogy az a verdikt, hogy egy éves kora előtt semmi tejterméket nem kap (csak HA tápszert, arra egyelőre nem érzékeny szerencsére), utána meg szép lassan apránként kaphat, ha jól reagál rájuk. én a laktózérzékenységgel akár ki is egyeznék, azzal lehet együtt élni 🙂

    • A teherautós szettre nagyon kíváncsi vagyok:)
      Megkérdezhetem,hol szerezted be ?Nálunk apa kamionos ,úgyhogy vennék én is a manómnak 🙂

    • És a Don apja mindig is laktózérzékeny volt, vagy csak felnőttként?
      Szerintem a legtöbb felnőtt ember valamilyen szinten laktózérzékeny. Vagyis én hiszem, amit sok doki mond, hogy a tiszta tehéntejet nem az ember gyomrának találták ki.
      Én lisztérzékeny vagyok, és nagyon remélem, hogy a fiúk nem lesznek azok, mert nem egy könnyű diéta. Nyilván a cukorbetegségnél százszor jobb, de inkább lennék tojásérzékeny pl.

    • mauze: tesco cherokee, a legújabb sorozat, van belőle body, meg elöl végiggombolós rugdalózó szett is. ilyen teherautók meg házak vannak rajta. (ciki, nem ciki, nekem a cherokee jön be a legjobban babaruhában, nem olyan istentelenül bő, van belőle végiggombos, és jól néz ki).

    • nina: hát ugye laktózérzékenységből van a veleszületett, meg a különböző életkorokban kialakuló, és a fiúmnak valószínűleg veleszületett van (későn diagnosztizálták, de emlékei szerint mindig is fájt a hasa a tejtől), mindenesetre elég durva. de mondom, én ezzel simán kiegyeznék, mert tejből-tejszínből létezik laktózmentes, csak a bolti fagyikkal meg pudingokkal kell vigyázni.

    • Na akkor most egy kicsit eljátszom, hogy értek a témához. A tejérzékenynél úgy van, hogy vagy tejfehérje, vagy laktóz érzékeny. Aki fehérjére érzékeny, az allergia, nincs mese. Aki viszont laktózra,annál többnyire úgy van, hogy gyermekkorban a laktáz enzim aktív, hogy az anyatejjel megbírkózzon. A természet logikája szerint viszont később már nem vesz magához tejet, így a bontó enzimet sem termeli. Ennek folyománya, hogy leginkább a bélben lakó baktériumok bontják, és tejsavat termelnek, ami izgatja a bélfalat és hasmenést okoz és fájdalmat. Egyébként ez a laktóz-intolerancia csak sokéves korban alakul ki, addigra a gyerek már meg tudja mondani hogy fáj (már ha megtanítjátok beszélni). Napjainkban azonban az emberiség annyira háziasította magát, hogy felnőtteknél is gyakran tovább termelődik a laktáz, így nincs érzékenység. Egyébként ez most szájtépés és fitogtatás, de ultima ratio-ként jöjjön egy sejtés, miszerint a malac nem is olyan régen még anyatejen élt, tehát megbírkózott a dologgal.
      Mondjuk amennyiben az apuka durván laktózérzékeny, érdemes óvatosan, de azért egy kis hasfájást mindenki kibírt már.
      Na jó, ennyi voltam, kiéltem magam. (:
      Sok boldogságot!

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s