Malac egyik pillanatról a másikra átállt napi öt evésről négyre, vagyis most már négyóránként tátog, nem három. Ennek örültem, de tegnap este nyammogott csak, amikor kettesben maradt az apjával, miközben én a léha, világi élvezeteknek éltem (egyébként annyira, de annyira meginnék már valami Bailey's-t, vagy legalább egy sört szórakozóhelyen, de hol terhes vagyok, hol szoptatok, hol kocsival vagyok, itthon meg nem olyan, bár tele vagyunk mindenféle nagyon márkás égetett szeszekkel, meg még a lengyelországi túránk során beszerzett mézes pálinkám is bontatlanul kacsingat a polcról, de az akkor sem olyan), szóval malac nem volt hajlandó az apjától táplálékot elfogadni, hanem — hiteles beszámolók szerint — csak nevetgélt. Ma ugyanezt eljátszotta a hármas számú etetés közben, ilyenkor egyébként nagyon vicces, mert mindent túljátszik egy kicsit, beveszi a szájába a cumit, majd kiköpi, és beőő-beőő-pfuj-váááh hangokat ad vigyorogva, időnként látványosan köhint is kettőt, és az égre emeli a tekintetét, vagy cumival a szájában mélyen a szemembe néz, elvigyorodik, de fülig, és a szája két sarkán tolja kifelé az anyagot. Ha elveszítem a türelmemet, és határozottabb tónust ütök meg vele (nem kell rosszra gondolni, csak némiképp csökken a mélységes rajongás és feltétlen engedelmesség a hanghordozásomban), és rászólok, hogy na malac, most már elég a játékból, egyél, akkor hangosan röhög. Ebben egyébként az apjára hasonlít, ő is hangosan röhög, amikor a földhöz vágom a biciklimet, hogy elegem van, meghalok inkább.
Mindegy, lényeg, ami lényeg, valahogy az elmúlt két napban szabotálta az evést a Don, de ráhagyom, ő tudja, különben is sokat alszik mostanában, viszont evés helyett az oldalán fekvéssel tölti az idejét, ez nagyon bejön neki. A másik, ami nagyon bejön neki, az a textilpelenka, napközben csak azzal hajlandó elaludni, fogdossa, gyűrögeti, meg minden, úgyhogy most már a lakás minden stratégiai pontján található egy-két darab. És határozottan kinőtte a Cherokee 3-6 hónapos kategóriát (vagy összementek a cuccai a mosásban, nem tudom), illetve a C&A 68-as cuccokat, úgyhogy kapott egy új szett öltözéket, férfias teherautós kivitelben.
A homloki ekcéma egyelőre visszavonulót látszik fújni, nem mostam gyereket két napig, csak kentem, azóta szép. A koszmót meg levakartam használaton kívüli fogkefével, a Don eközben nagyon hülyén nézett rám, de nem emelt kifogást, kösz a tippet (asszem, Chipie). Ezzel kapcsolatos még, hogy volt vagy 3-4 különböző komment, amire mindenképpen válaszolni akartam, de már nem fogom őket megtalálni, viszont tényleg nem bunkó sztárallűrös izé vagyok, csak zombi.
kicsi malac 
Ez a férfias-teherautós szett engem nagyon érdekelne, remélem raksz fel képet!?
Ha gyereketetésről van szó, akkor mindenki okos, köztük én is, szóval az jutott eszembe, hogy lehet, a Don valamit közölni akar veled. Mondjuk, hogy más kaját kér, vagy kanállal kéri, vagy valami hasonló.
Legalábbis az enyémek akkor csináltak így.
(Nálunk ilyenkor jött a Milupás Gyermekálom Tejbedarapépet, így pár hónapig megint nem volt gond a menüvel.)
nina: majd rakok 🙂 az evést illetően meg malac nem túl válogatós, viszont egyrészt az apjának sokkal kevésbé hajlandó enni, mint nekem, másrészt meg ha valamiért úgy dönt, hogy ő most nem akar enni, akkor nem eszik, hiába próbálgatok többfajta kaját. csak hipoallergén cuccost adhatok amúgy neki, az apja durván tejérzékeny.
Akkor nálatok tejpép, joghurt, túró szóba sem jöhet?! És meddig? Így azért tényleg nem egyszerű! Még szerencse, hogy úgy tűnik a Malac nem válogatós.
Remélem nem lesz hosszú távon tejérzékeny! S.B. mit mond?
hát az úgy van, hogy az apja laktózérzékeny, ami azt jelenti, hogy laktózmentes tejet & tejszínt, ill. savanyított tejtermékeket (túró, joghurt, sajt) ehet. ugyanakkor a laktózérzékenység egyéb tejfehérje-allergiát is kiválthat, illetve valószínűsíthet, úgyhogy az a verdikt, hogy egy éves kora előtt semmi tejterméket nem kap (csak HA tápszert, arra egyelőre nem érzékeny szerencsére), utána meg szép lassan apránként kaphat, ha jól reagál rájuk. én a laktózérzékenységgel akár ki is egyeznék, azzal lehet együtt élni 🙂
A teherautós szettre nagyon kíváncsi vagyok:)
Megkérdezhetem,hol szerezted be ?Nálunk apa kamionos ,úgyhogy vennék én is a manómnak 🙂
És a Don apja mindig is laktózérzékeny volt, vagy csak felnőttként?
Szerintem a legtöbb felnőtt ember valamilyen szinten laktózérzékeny. Vagyis én hiszem, amit sok doki mond, hogy a tiszta tehéntejet nem az ember gyomrának találták ki.
Én lisztérzékeny vagyok, és nagyon remélem, hogy a fiúk nem lesznek azok, mert nem egy könnyű diéta. Nyilván a cukorbetegségnél százszor jobb, de inkább lennék tojásérzékeny pl.
mauze: tesco cherokee, a legújabb sorozat, van belőle body, meg elöl végiggombolós rugdalózó szett is. ilyen teherautók meg házak vannak rajta. (ciki, nem ciki, nekem a cherokee jön be a legjobban babaruhában, nem olyan istentelenül bő, van belőle végiggombos, és jól néz ki).
nina: hát ugye laktózérzékenységből van a veleszületett, meg a különböző életkorokban kialakuló, és a fiúmnak valószínűleg veleszületett van (későn diagnosztizálták, de emlékei szerint mindig is fájt a hasa a tejtől), mindenesetre elég durva. de mondom, én ezzel simán kiegyeznék, mert tejből-tejszínből létezik laktózmentes, csak a bolti fagyikkal meg pudingokkal kell vigyázni.
Na akkor most egy kicsit eljátszom, hogy értek a témához. A tejérzékenynél úgy van, hogy vagy tejfehérje, vagy laktóz érzékeny. Aki fehérjére érzékeny, az allergia, nincs mese. Aki viszont laktózra,annál többnyire úgy van, hogy gyermekkorban a laktáz enzim aktív, hogy az anyatejjel megbírkózzon. A természet logikája szerint viszont később már nem vesz magához tejet, így a bontó enzimet sem termeli. Ennek folyománya, hogy leginkább a bélben lakó baktériumok bontják, és tejsavat termelnek, ami izgatja a bélfalat és hasmenést okoz és fájdalmat. Egyébként ez a laktóz-intolerancia csak sokéves korban alakul ki, addigra a gyerek már meg tudja mondani hogy fáj (már ha megtanítjátok beszélni). Napjainkban azonban az emberiség annyira háziasította magát, hogy felnőtteknél is gyakran tovább termelődik a laktáz, így nincs érzékenység. Egyébként ez most szájtépés és fitogtatás, de ultima ratio-ként jöjjön egy sejtés, miszerint a malac nem is olyan régen még anyatejen élt, tehát megbírkózott a dologgal.
Mondjuk amennyiben az apuka durván laktózérzékeny, érdemes óvatosan, de azért egy kis hasfájást mindenki kibírt már.
Na jó, ennyi voltam, kiéltem magam. (:
Sok boldogságot!