175. fejezet – amelyben olyan bizonytalan vagyok, de a malac eszik rendesen

Minden rendben van ám, csak mostanában egyszerre próbálok dolgozni három helyre, gyereket szabályos időközönként megetetni, meg a fiúmmal profi gésaként elbeszélgetni a motorszerelésről, és ilyenkor a blogba nem ír senki.

Ami a habtapit illeti, felkerestem például a Regio Játéknagykert itt a szomszédban, ahol egyrészt elrettentem a kínálat bőségétől, másrészt ráébredtem, hogy ez a habtapi is ugyanazon műanyagcsaládba tartozik, mint a hungarocell és a polifoam, amiktől nekem borsózik a hátam (olyan ez számomra, mint másnak amikor krétát csikorgatnak a táblán), harmadrészt elrettentem a rengeteg apró alkatrész mosásának lehetőségétől. Úgyhogy arra gondoltam, hogy majd ha tényleg esős lesz a gyerek, akkor kap habtapit, a kúszást meg abszolválja parkettán, majd felöltöztetem.

További breaking nyúz, hogy a gyereknek van nyaka, ugye erősödik, úgyhogy már nem esik be a feje a válla közé. Ennek örömére vettem neki egy miniatűr babasálat, hogy költőnek öltözhessen (felesleges babaitem No. 116.). A dévényen nagyon meg lett dicsérve, haladunk.

Ja és megeszi az általam készített sütőtököt is, HA kellően krémesre keverem (kénytelen voltam venni egy asztali robotgépet is), HA nem túl sűrű, és HA víz helyett tápszerrel higítom (eddig azt hittem, a tápszer a világ leggusztustalanabb trutyija, de nem, mert a sütőtökös tápszer az. Még a terhességem alatt (bár talán egy kicsit nagyzolás arra a pár hétre így hivatkozni) elhatároztam, hogy természetesen mindent megkóstolok majd, mielőtt a gyereknek a szájába adom, a romlott kajákat elkerülendő, ennek szellemében először ki is öntöttem a tápszerét, azután kiderült, hogy annak ilyennek kell lennie, azóta nem kóstolok, tök értelmetlen), és rakhatok bele krumplit is. Szóval lényeg, hogy megeszi a főztömet, nagyon udvarias. Unalmamban kiszámoltam egyébként, hogy míg ha nekünk főzök, az kábé annyiba kerül, mint ha étterembe mennénk (oké, mondjuk nem azt centizzük az alapanyagoknál, hogy a legolcsóbb legyen, hanem hogy a legszebb), addig a gyerek kajája a Hippek árának kb. a nyolcadából megvan a villanyáramot és az én munkaidőmet is beleszámítva. Na jó, a kutatás-fejlesztés volt még kb. nettó két óra mindent összevetve, de az szerintem megtérül a jövőben.

Holnap majd próbálok valami képet is lőni a Donról.

11 thoughts on “175. fejezet – amelyben olyan bizonytalan vagyok, de a malac eszik rendesen

  1. Lehetne sálas képet?
    Igen,ez a habtapi annyira nagyon muagyag,nekem is viszolygásom van az efféléktol.
    Szerintem teljesen megfelel egy paplan,huzattal egyutt persze,a foldre terítve.Mi azt használtuk,amíg le nem mászott.Szerintem még mosni is konnyebb.

    • Végkifejlet tekintetében egy undorítóbb van a sütőtökös tápnál, a natúr kukorica (amiről ugye nem is hinnénk, hiszen bemenetkor tök jó kajának is gondolhatnánk akár)….hamarosan (pár hónap múlva már kaphat) meglátod miért:-)
      Nehéz lehet gyereknevelés mellett melózni. Nekem még a gésaság se nagyon jön össze, meg a gyereknevelés is ütközik néha akadályokba, de egyszer álmomban dolgoztam már, ha ez számít….

    • A legszebb hangja akkor van a habtapinak, amikor a Ded kiszed egy alkatrészecskét belőle és beletömködi a szájába, ezzel bizgetvén a fogzástól dudorodó ínyét… öööm, elcsomagoltam előle az összeset…

    • na tessék, haladtok ti a dévényen 🙂 (mi is 🙂 sálas képet kérünk. én megkérdeztem nálam okosabbakat, kell-e sál a gyereknek, de azt mondták, hogy nem. úgyhogy nálunk nincs sál, viszont van kb. 1 év múlvára jó vastag hálózsák 🙂

    • olvasok egy másik babás blogot (oda nem kommentelek) és tényleg rémísztő az a rengeteg műanyag cucc, amit ott látok, egyrészt muszáj mindent megvenni ami tiritarka? másrészt ilyen mennyiségben esküszöm, hogy káros

    • Habtapi-korszakom nekem is volt, elso felindulasbol vegul megse vettem Jankanak. Valoban a legjobb, ha az ember egy paplanra teszi a gyerkocot a foldre. Nem zizeg, meleg, es ki is lehet idonkent mosni a huzatot. Aztan kaptunk ajandekba habtapit, egybol kikapkodtam belole az aprobb alkatreszeket. A tobbit osszeraktam. Gyerek egyreszt ket masodperc alatt lekuszott rola, masreszt elso dolga volt, hogy szetszedje. Miutan ugy tizszer osszeraktam, inkabb eldugtam egy fiok melyere. Egy-ket nagyobb alkatreszt elol hagytam, hadd ragcsalja (brrr, valoban mint a tablan a kreta). Ha megis megkivanod, szivesen atadom mikor legkozelebb talalkozunk :-)).
      Salunk nekunk sincs. Kesztyunk van, de atlag tiz masodpercet tolt a Nagylany kezen (a tobbit vagy az utcan a sarban, vagy, ha elorelatoan oda van kotve, figyegve).

    • Én bébiszitterkedtem egy családnál, mikor meglátta anyuka, hogy egyedül ülök a játszószőnyeg közepén gyerek nélkül és megkérdezte, hogy bytheway, what the fuck are you doing?
      Mondtam neki, hogy mivel mind a négy gyerek előszeretettel rágja a habtapidarabokat, ezért úgy éreztem nekem is ki kell próbálnom, hogy ez valami jó dolog-e.
      És be kell vallanom, hogy valamiért tényleg jó érzés rágcsálni. (mondjuk én durván orálisan fixált vagyok…)

      + köszi, mert megvan a mai gondolkodnivaló számomra: vajon hogy hívtuk mi angolul a habtapit?

    • Nem érintettként (érintetlenként) érdeklődöm, hogy ha polifoam kell, hogy puhára essen a fiatalkorú, miért nem vesztek polifoamot egyben, ahelyett, hogy vesztek darabokban és egyberagasztgjatjátok? Úgy értem, abból nem jönnek ki a darabok, nem egyszerű kirágni a közepét, lemosható két mozdulattal stb. Tényleg annyira muszáj, hogy az legyen színes, amikor minden más tiritarka egy kisskac környezetében? Mert ha valóban a praktikum számít, akkor javaslom az építészeti célú változatot. Szürkének szürke, de olcsóbb, vastag, és tornaszőnyegnek meg kempingezni-aludni is sokkal jobb, mint az adott célra kínált darabok.

    • Tarhonyakártevő: hát mert egyrészt ezek a puzzle-szerűek sokkal változatosabb formákba rakhatóak össze (mondjuk ösvény körben a bútorok körül), másrészt én személy szerint utálom az alvós polifoamot, az mindig összepöndörödik, másfajtát meg nem tudom, hol lehet beszerezni. de már lebeszéltem magam a puzzle-ről, így is mondenhol a gyerek cuccai hányódnak, pedig alig van neki, szóval asszem, az anyjához hasonlóan ő is a kemény parkettán edződik majd az életre 🙂

    • A habtapi szerintem sem az igazi ebben a korban, de később remek házakat lehet belőle építeni, esetleg autót is. Az enyémek (a legkisebb is már hétéves) legalábbis nagyon jól szórakoznak vele, viszont kúszni rongyszőnyegen kúsztak.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s