Kétségkívül bebizonyosodott, hogy a malac pontosan el tud minket különíteni funkció szempontjából az életében. Tegnap elmentem ugyanis kocsmába, és kettesben hagytam őket, majd nagyjából öt órával később hazaértem. Bevetettem magam a fürdőszobába, és fogmosás közben éktelen ordítás hangzott fel, ami nem is csillapult, amíg enni nem adtam a kisebbik fiúnak. A fiúm meg elmesélte utólag, hogy a malac arcán angyali kifejezéssel szendergett végig, amíg nem voltam, vagyis egyszer pár percre felnyöfögött, de mire meleg lett a kajája, simán visszaaludt. Ezt megelőzően egész délután azt játszottuk, hogy ő egy éhező számkivetett, aki napok óta nem evett, és csak véletlenül néz ki úgy, mint akinek egy-egy fél alma van a pofazacskójában.
Szóval az a helyzet, hogy mostanra összeállt benne a kép, hogy apa nem tud gyereket etetni, ezért nem is érdemes őt háborgatni ezzel, viszont behangolta rám a riasztókészülékét, nehogy csak úgy eléldegéljünk egymás mellett mi kettecskén, hanem foglaljuk el magunkat minőségi együttléttel minden együtt töltött pillanatban, és mi is lehetne meghatóbb és jövőbemutatóbb látvány egy kisdedet etető édesanyánál. Hogy tudjam mihez tartani magam, éjszaka nagyjából kétóránként elő kellett vele adnom ezt a performanszot (minek következtében többször majdnem papírt ragadtam, hogy megtervezzem a chipie megálmodta gyerek-altatópiszoly prototípusát).
Egyelőre viszont 1:0 a gyerek javára.
kicsi malac 
És majd amikor 3 éves lesz lazán ledobja ugyanezt este: ha anya otthon van maradjon bent, míg el nem alszik, (sacc per kébé másfél óra, mert szomjaséhespisilnikellholvannakazalvósállatkáim)bezzeg ha apa fekteti le akkor puszi után szunya egyedül, hogy apa nézhesse a másik szobában mondjuk a Sport 1-et (ez amúgy opcionális)
Valamiért úgy érzem, hogy nektek ez az “almával fogyunk” ötlet nem nagyon jött be. Hacsak nem vizet adsz neki minden második étkezésnél…
Ezek a kölkök összebeszéltek… a lányom, aki a múlt héten még simán elvolt akár öt órát is kaja nélkül, most három óránként úgy veti rám magát, mint aki két hete éhezik…
nina, most nem eszik sokat, csak sokszor keveset, leállt az irgalmatlan hízása, nem tudom, hogy az almától-e, vagy amúgy is leállt volna. most már csak simán duci újszülött-jellegű gyerek, 5 kg múlt.
Südve, az is lehet, hogy hideg van nekik, Zé hidegben mindig többet eszik, mint ha befűtünk neki. Másrészt meg Sára most érte el azt a súlyt, amikor Zé hirtelen meglódult a heti 400 grammokkal, Kerka is így volt, a többieket nem tudom, szóval lehet, hogy csak hurkákat gyárt a lány, mindenesetre ez tök jó, pár hete még azon izgultál, hogy nem eszik eleget 🙂
Hát, kinek mi a hideg, a védőnéni sebesen vetkőzni kezdett.. 🙂 (Különben most 2160 grammnál tartunk, két hét alatt 240 gr-ot szedett fel a kisasszony.)
AAAAAAAAAAAAhhhhhhhhhh, kocsma. Ezt én is úgy bevállalnék, nem 5 csak úgy egy másfél órás bambulást egy söröpohárba. Vagy egy óra na. Az is elég lenne. De hogy G szopik, és csak szopik, hát ez szóba se jöhet. A mellemet szívesen legombolnám, és otthon hagynám, de ez ugye nem müxik. Bosszúból elkezdtünk Gével kocsmába járni, ez elég abszurdra sikerül, mert ugye a Gé kocsmatime-ja nem esik egybe a kocsma rendes közönségének kocsmatimejával. Délután 4-kor elmentünk ketten kirúgni a hámból. Ittam egy kapuccsínót (tisztán!!!) mindenki furcsán nézett, már aki ott volt, a maciegeres kocsmábajárós szerkójára. Hát ewwan:)
Na, igen, tapszeres anyak lazabban vehetik a dolgot. 🙂 De az segit, ha a gyerek elfogadja a cumisuveget, mert akkor osszefejegetsz egy evesre valot, es maris lehet kiruccanni. Akkor van a gaz – mint esetunkben is -, ha a gyerek finnyas, es nem hajlando cumizni. :((
Az en dokim anno azt mondta, hogy egy sor vagy egy pohar bor senkinek sem art meg – se a terhes vagy a szoptato kismamanak, se a babanak. Es meg kell mondjam, en bizony neha megiszom egy-egy sort (na jo, a Szigeten tobb is elfogyott), es lathatoan nem artott meg Janka-babanak… Amugy meg semmilyen szempontbol nem fogom vissza magam etkezes szempontjabol :-).
Nem azért nem ittam sört, mert árt, hanem azért, mert olyan hülyén jött volna ki. Így is néztek rám, ahogy becsörtettem a babakocsival. Gé is kb akkora hapsi mint Zoárd, ugyanolyan kis bundakabátban, csak nincs halálfejes rugdalózója, úgyhogy nem simult túlságosan a tájba. Gondoltam, nem elég, hogy babaszaggal rontom ott a levegőt, de még egy sört is kérek, hát meg fogja tőlem valaki kérdezni kissé fenyegetően, hogy “Mettált birod?” 🙂
csodálatos, hogy milyen vidám postot tudsz kerekíteni egy ilyen témában. számomra ezek voltak azok a pillanatok, amelyek miatt a tesóprojekt a távoli jövő horizontja mögé csúszott be.
Egy ismerosom szerint elobb-utobb mindenki eljut az:
“Aludj, bazmeg aludjal!” kezdetu altatoig, es ettol meg nem lesz rossz anya…
Mask