138. fejezet

A fiúm, ha itthon van, nagyjából félóránként egyszer megkérdezi tőlem, hogy "helyzet?". Ebbe akár bele is őrülhetnék, de alternatív megoldásként inkább mindig azt válaszolom megnyugtató tónusban, hogy helyzet, helyzet.

Szóval helyzet:

Ami a papíros dolgokat illeti, van TAJ-kártyám, megcsinálták, az Államkincstárnak pedig feladva a cuccok postán, mert úgy állítólag gyorsabb. Valaki kérdezte egyébként kommentben (napi elég sok kommentet kapok, és úgy harminc levelet csak blogügyekben, egyszerűen képtelen vagyok válaszolni mindre, különös tekintettel arra, hogy a fiúmnak is mindig be kell számolnom a helyzetről, bocs), szóval valaki bekommentelte, hogy még az a jó, hogy legalább szülni szülhettem papírok nélkül, hát ez nem egészen így volt. A kórházban ugyan fogadtak, mert egy ottani doki magánrendelésére jártam, és az illető elintézte, de a gyerekem dobozára pl. Anyjaneve Dániel lett írva, mert nem volt még apasági nyilatkozat (90 napon belülit kell bemutatni a szüléskor, én meg nagyjából 91 nappal a szülésem előtt szültem), szóval azóta mindig magyaráznom kell mindig kontrollon, hogy TAJ-kártyája szerint Apjaneve Dániel Kilián az igazából Anyjaneve Dániel (egyébként meg Zoárdnak, malacnak, vagy Vulkán Turulnak hívjuk, mindig hülyén nézek, amikor a Danit hívják a rendelőbe, de ez mellékszál), továbbá valaki valamiért azt írta be a kórházi adatainkba, hogy a Katinka utcában lakunk, ami így ebben a formában nem igaz, de most már nem lehet javítani (megpróbálták), mert Benne Van a Gépben. Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy malac nem a lakcímkártyáján feltüntetett címen lakik, de oda se neki.

Papírügyekhez tartozik még, hogy elvben jogosult a gyerek közgyógyra három éves koráig, gyakorlatban, mint az kiderült, megmagyarázhatatlan módon a kártyát az önkormányzattól kell mejd igényelnünk, nem az OEP-től, és a támogatás úgy kb. 500 ft lesz havonta. A malacnak a koraszülöttséggel kapcsolatos gyógyszerei pillanatnyilag havi 10 000.- ft. felett vannak, plusz a tápszer, ami még egyszer ennyi, receptre is, de legalább betegnek nem beteg, aminek nem csupán anyagi szempontból örülök.

Nagy gyerek: a nagylány itt volt hétvégén. Mivel a legutóbbi találkozásunk alkalmával lovaglócsizmát viselt rózsamintás harisnyával, illetve lila szoknyával, amiben nagyon emlékeztetett a saját 11 és fél éves önmagamra, viszont most már belátom, hogy én is hülyén öltözködtem 11 évesen, ezért elmentem vele venni nagylánycsizmát, illetve valahogy vásároltam/tunk neki egy csomó ruhát, leginkább lila színekben, meg zsebesgatya vonalon. Én mindenesetre élveztem, vásárlásfüggő vagyok, de drága a pelenka, úgyhogy magamra most nem vagyok hajlandó költeni, de a Gyereknek ugye Ruha Kell.

A tanulás is jól ment, a matek kicsit ugyan döcögősen, mert a lányék az első négy osztályban konkrétan a négy alapműveletet vették, se a negatív számokat, se a törteket, se semmit, a halmazelméletről annyi fogalma volt, hogy a nagy kockában kis körök vannak,versenyt szörnyülködtünk a fiúmmal. Mindenesetre rohamtempóban átvettük az oszthatóságot, a prímeket, a prímekre bontást, a negatív számokat, a műveleteket negatív számokkal, és úgy látom, semmi gond a gyerek értelmi képességeivel (illetve nagy szerencse, hogy kb. ötféleképpen el tudom magyarázni a prímekre bontást). Illetve este a Fermat-sejtésről beszélgettünk előtte, meg annak bizonyításáról, hogy minden prímnél van még nagyobb, a vicc az, hogy ha a gyerek nincs ott, mi akkor is ilyesmiről beszélgetünk, hiába na, inspiráló környezet vagyunk a magunk kényszeres-megrögzött módján.

A magyar viszont tök jól ment, jó a helyesírása, jó a szókincse, röhögcséltünk a szamáron, meg minden. A fiúm is beszállt a dologba, az asszociatív szóképzésnél mondta, hogy az asszociatív tömbök odabasznak, meg óránként megkérdezte a gyerektől, hogy kiolvasta-e már a Tom Sawyert, amit pénteken nyomtam a kezébe, csak hogy érezze a feladat súlyát. Illetve bevezettük a lányt a főzés világába, megmutattam neki, hogy kell hagymát vágni, meg pörköltet csinálni, ez nem volt súrlódásmentes, mert a fiúmmal nem egyeznek száz százalékban a tökéletes hagymavágással, a vízmennyiséggel, illetve a paprika belehelyezésének időpontjával kapcsolatos elméleteink (ő hülyén csinálja ezeket), de a magatartásunk a kiélezett lélektani helyzet ellenére sem csúszott át nyers fizikalitásba, amivel azt hiszem, jó példáját mutattuk a kompromisszumkészség előtérbe helyezésének az önmegvalósítás rovására.

A malac típusú gyerek is egyre ügyesebb, valamelyik nap odasúgta a  fiúm, hogy nézzem már, és a Malac Szopta az Ujját, szóval már majdnem felnőtt (ez azért fontos nekünk, mert így kisebb a SIDS veszélye). Továbbá kivettük az újszülött-szűkítőt is a hordozóból, mert kicsi lett neki. És felfedezte a zsiráfot is, ugyanúgy cuppog neki is, mint nekem, és bármikor rá lehet bízni pár órára (mármint a babát a zsiráfra), mert el van tőle bűvölve, beszél hozzá, és simogatja. Ez olyan murphys dolog, mert van a gyereknek ötezer színes, készségfejlesztő plüssálata, azt viszont megbeszéltük már születése előtt, hogy a nyuszival és a zsiráffal nem játszhat, mert még összenyálazza őket, vagy valami (territoriálisak vagyunk a plüssállatainkkal, na), úgyhogy most majd ki kell dolgoznunk valami leszoktató módszert. A fiúm szerint ilyen nyakörvet kellene adni a gyerekre, ami a zsiráf és a nyuszi harminc centis körzetében enyhe áramütést ad, mert az azért durva lenne, ha kiabálnánk vele, az áramütéssel kapcsolatban viszont megvonhatjunk a vállunkat, hogy fogalmunk sincs, kicsim, honnan jött ez, mi hozzád se értünk.

Malac kapott továbbá chipie közvetítésével egy zsiráfos párnát, nagyon állat, a zsiráf farka külön zsinór rajta, ami lelóg, és éppen olyan imádnivalóan gyügye arckifejezése van az állatnak, mint a mi zsiráfunknak, szóval el lett találva. Mozgásfejlődésileg arra a következtetésre jutottam, hogy malac csak lusta, mert amikor van motivációja, például közvetlen közelből az arcomba akarja üvölteni, hogy éhes, akkor simán felemeli hosszú másodpercekre a fejét a mellkasomon fekve. Szóval ha nem akar forogni, akkor ne forogjon, majd forog, ha lesz kedve. Egyébként most zsinórban végigaludt három éjszakát a múlt héten, az utolsó kettőt csak a felborult napirend miatt nem, nagyfiú, na. Egyébként szerintem sokat segít a végigalvásban, hogy éjszakára a fiúm nyomdokaiba lépve ráadom a kabátját, azzal mindig meg lehet nyugtatni. Érdekes egyébként, hogy megtartotta azt az arckifejezést és pózt, amivel már egynaposan aludt: kezek a magasban, vagy ha oldalra van a feje, akkor az arca felé levő keze előrelendítve, olyan osztyapenkósan, álla felszegve, szája összeszorítva, vezérigazgatósan határozott arckifejezéssel, mint aki Nem Viccel az Alvással. Ábra.

Reklámok

23 thoughts on “138. fejezet

  1. most mar tenyleg nagyon babas baba a fiatok. forgas miatt ne aggodj, anyum azt mondta, a fiuk lustabbak sokkal, es nalunk ez eddig igazolodni latszik. lyanyom mar 3 honaposan hasra penderult, a fiam meg 3 es fel honapnal tart, es epp csak a fejet hajlando forditani a szines cuccok fele, amugy csak azzal foglalkozik, amit fole logatunk. hiaba, a pasik pasik…

    • figy, a kozgyogy egy dolog, de az emelt csaladi potlek is jar nektek automatikusan, az legalabb a gyogyszerkoltseget lefedi, nem tudom olyat igenyeltetek-e vegul a sok papir kozt, de tegyetek (a kozgyogy meg amugy kozvetetten jo meg dolgokra, bar valszeg az ingyen bkv berlet teged nem hat meg)

    • Ööö. Daninak forognia kéne?? Ki szerint? Korrigáltan mennyi most, másfél hónapos? Egy időre született másfél hónapostól ki a fene várja, hogy forogjon?? Marcim speciel időn túl született, aztán héthónapos volt, mire kegyeskedett megmoccanni…

    • Südve: a védőnő cseszeget, D. most olyan korrigált egy hónapos (szept. 2-ára volt kiírva), mondjuk valóban lusta, és valóban edzhetne egy kicsit, mert ha nem gyakorolgatja a fejemelgetést, stb, akkor nem fog erősödni, de megyünk úgyis októberben Dévényékhez, addig nem vagyok hajlandó izgatni magam ezen 🙂

    • r-: tudom az emelt családi pótlékot, megigényeltem, igazából mindegy, mert mindenképp dolgozom itthon. bkv-n csak mint kísérő utazhatom ingyen, a gyereket meg inkább nem teszem ki a tömegközlekedés megpróbáltatásainak 🙂 inkább a fertőzésektől félek, neki azért nem százas a tüdeje.

    • Már régebben is írtad, és akkor is megdöbbentem, hogy a gyerek a te neved kapta kapásból, mert nem volt apasági. Ugyanis nálunk sem volt, de amíg engem altattak, az apját felhívták, hogy hogyan fogják hívni, apja benyögte, és senki meg nem kérdezte, hogy házasok vagyunk-e, apasági, stb.
      A gyerek születési anyakönyvi kivonatával együtt csináltattuk az apaságit.
      Persze lehet, hogy a mi eljárásunk nem volt szabályos, én is megdöbbentem.

    • lucia, jól van, látom a te védőnőd is inkább lelkes, mint hozzáértő. Ugyanis mindenkinek tudnia kéne, hogy többek között a mozgásfejlődést is a korrigált kor szerint kellene nézni, és nem a valós születési idő szerint… ehh.
      Enyém védőnő meg azon sopánkodott a hazajövetelkor, hogy jaj, miért eszik cumiból is Sári, milyen jó lenne, ha már csak szopna. Igen, a 2- kg-os gyerek, napi hét-nyolcszor, mondjuk 50 ml-ket… Most is jön szerdán, kíváncsi vagyok, mivel fog elszórakoztatni. Szerintem mi esettanulmány vagyunk neki, nem volt sosem ekkorka korababája, majd Sárin tanul… 😦

    • Mozgásfejlődésben igen eltérőek… Kortársaihoz képest a lányom későn forgott, de hamarabb mászott, állt és ült fel 🙂
      Mi házasok voltunk 6 éve, mikor N. született mégis kellett 3 hónapnál nem régebbi kivonatot kérnünk, különben az én nevemre anyakönyvezték volna a gyereket. Egyre szebb a kissrác 🙂

    • “…az áramütéssel kapcsolatban viszont megvonhatjunk a vállunkat, hogy fogalmunk sincs, kicsim, honnan jött ez, mi hozzád se értünk.”
      Jujj :)))))))))))))
      Egyébként tényleg bonyolultak vagytok papírügyileg, én már nem tudtam lekövetni 😉

    • Szia!
      Tök helyes, hogy így tanultok a gyerekkel – bár több szülő tenné, talán nem kínlódnék akkor annyit a diszlexiásokkal… De megnyugtatásul azt tudom mondani a nagylánnyal kapcsolatban, hogy mivel nagyon kevés a gyerek, mindenkinek jobbak az esélyei az iskolaválasztásnál. Az én volt gimim – egy közepes iskola – is csak kábé színjátékként csinál felvételit, annyira kevesen vannak a gyerekek. Nagyjából annyian jelentkeznek, ahány fővel el lehet indítani egy évfolyamot.
      Talán mire a Malacod felnő, újra több tanárra lesz szükség és nem zárnak be több sulit.
      sok sikert!

    • Sudve, enyim gyerek ma is evett vagy 8-szor, pedig nem is koraszulott, es tokjo sulyban van. Csak epp szar napja volt, alig aludt, es allandoan cicire keredzkedett. Remelem, a La Leche Ligabol senki nem olvassa ezt, mert akkor megkoveznek, de en mar nagyon nem szeretek szoptatni, alig varom a hozzataplalast, pedig meg csak 3 es fel honapos a fiam. :((

    • hátja, ez a mozgás ez irtó relatív dolog 🙂 Bencém már 4,5 hósan nem koraszülöttem négykézláb darált, de kishaverja Máté sokkal később kezdte, pedig majd’ egyidősek. most Máté már mondatokban beszél, de a fiam hátrafele fut 😀
      egy koraszülött meg teljesen más lap 😛 szmötyi védőnő…

    • de jó fej vagy a fiúd lányával. 🙂 bár mi is így kezdtük apám feleségével (voltam vagy 10 éves), de a 2. gyerek után elboszorkányosodott, a 3. után meg hozzá sem lehet szólni. csak mondom, intő példaként ^^

    • titkonolvasó: természetesen a nemsaját gyerek nem olyan, mint a saját, de nagyon-nagyon remélem, hogy nem fogok elsárkányosodni. Egyrészt nem vagyok az a típus, hosszabb kapcsolatokban sem sárkányosodom, másrészt a gyerek is rendes velem, eddig egyszer sem szólt be, rajzol nekem anyák napjára, meg ilyenek, harmadrészt az anyukája meg a fiúm is jó fejek velem a gyerekkel kapcsolatban. És az meg az én érdekem is, hogy az a kéthetente egy hétvége ne rossz hangulatban teljen.

    • w: szerintem te félreértettél, nekem semmi bajom a szoptatással, nagyobbikom is egy évig szopizott, remélem, a kicsim is fog legalább eddig. És tulképpen okafogyott a morgásom, ugyanis a lányom tényleg csak mellből eszik, az üveget napok óta nem használjuk…

    • Ezt a matekot nem értem, alsóban már kéne tudni a prímszámokat? Meg a halmazokat? Úristen, akkor mi el vagyunk maradva….! (Pláne én, azt se tudom, mi aza prímszám…)
      A gyerek annyira gyerek már, hogy csoda! És az enyémek teljesen időre jöttek, de 4 hónaposnál előbb egyik se forgott sehova….

    • w: ja, nem, az volt a gondja, hogy nem kizárólag ciciből fogyasztotta az anyatejet a gyerek. Azt nem vette figyelembe, hogy a kórházban naponta egyszer (kivételezett esetben max kétszer) volt lehetőség szoptatni, és hazajövetel előtt 20 grammokat tudott a lány szopizni, a többit üvegből ette.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s