131. fejezet – arról, hogy mindenki másképp rossz szülő

Írt a traktoros lány egy bejegyzést arról, hogy mi minden (nem) megbocsátható a szülőknek, amit egyrészt nem vettem magamra (utoljára akkor vállaltam sorsközösséget nyelvtanilag, amikor ifjú koromban hülyén éreztem magam a felszólító módtól tanítás közben, ezért olyanokat mondtam, hogy oldjuk meg ezt a feladatot, mire a leánytanítvány a kezembe nyomta a ceruzáját, hogy jó, oldjuk, kezdjem én), illetve kiver a víz a gyerek nevében történő történetmesélésektől (wiw-regisztrációk, jahaj), de ugye itt van a blog, meg a képek, amiből volt az a méltatlan hülyeség is.

Mert először az volt, hogy a gyerek nem gyerek volt, hanem olyasvalami, ami velem történik, de azután megszületett. És bár a medúzák azt mondták, hogy mire a gyerek felfogóképes lesz, addigra úgyis minden pajtásának lesz blogja, az lesz a ciki, ha nincs, és az egyetlen, aki eddig gyerekek személyiségi jogaira hivatkozva lecseszett, az a pattogós nővérke volt (mondjuk akkor, amikor rendszeresen kiküldött öt perc után a gyerek mellől a vállalt félórák helyett, valahogy egyikünk jogai sem kerültek szóba, illetve ő sem a blog ellen protestált, hanem a nézésem ellen, mindegy, az az ellenszenvéről szólt, nem az elvről), de mi van, ha mondjuk Zoárd azt mondja tizenhat évesen, hogy anya, ez tök ciki, akkor jajmilesz?

És nagyon remélem, hogy mivel olyan közegben nő fel, ahol a szülei szeretik egymást, de annyira, hogy az anyukája nem hisztizik a vécédeszka meg a fogkrém miatt (ezt amúgy sem tudom soha, hogy melyik nyomási módot kell utálni), az apukája meg amiatt, ha nincs mindig elmosogatva meg melegvacsora, és őt meg annyira, hogy soha nem kell felmerüljön olyasmi, hogy elvett az életünkből, és trilobitákat rendelünk neki e-bayen meg képeskönyveket a könyvesboltból, és én megtanultam direkt neki az összes virág nevét a környéken, hogy majd ha megkérdezi, az apja meg már eleve tudja az összes autóalkatrészt, és nem feszkózunk akkor sem, ha nem hagy minket aludni, viszont már most tervezgetjük, hogy hova mindenhova fogjuk elvinni, szóval remélem, hogy ezek mellett fel sem fog merülni benne, hogy a blog miatt sértődözgessen, mert el lesz foglalva sziklamászással, vagy mittudomén.

Ha viszont mégis felmerül, akkor majd azt mondom neki, hogy ne haragudj, Zoárd, hogy blogot írtam rólad, és ne haragudj, hogy Zoárdnak neveztünk, és ne haragudj, hogy nem csak offline, de online is mutogattam a képeidet, és azért se haragudj, hogy a macis könyvet választottam a pingvines helyett, és mivel a gyerek vagy rám, vagy a fiúmra fog ütni, erre azt mondja majd, hogy nem haragszom, anya, és ennyi. Különös tekintettel arra, hogy valószínűleg nem magyar környezetben fog majd élni.

Persze alternatívának még mindig ott van a B terv, hogy majd fizetem a pszichoterápiáját.

Reklámok

27 thoughts on “131. fejezet – arról, hogy mindenki másképp rossz szülő

  1. Szerintem Zoárd baromi büszke lesz, hogy ilyen blog íródik róla! :)Viszont a postodnak köszönhetően elkezdtem azon agyalni, hogy hol kell nyomni a fogkrémes tubust…

    • Jáááj amikor a baba ír naplót, attól én is rosszul vagyok! Főleg mikor a blogban a gyerek a saját anyját dicséri… :)))
      amúgy meg ki tudja, hogy mire Zoárd felnő, milyen lesz az informatika, lehet, hogy annyira elavult lesz a netes blogolás, hogy kutya nem olvas vissza… 🙂

    • nincsen ezzel a blogolással semmi baj. zoárd egyedül azért fog haragudni, hogy beengedted a túlszmájlizó humortalan kommentelőket. akik ráadásul pont úgy édeskések, mint a medvecukor a búcsús sátorból.

    • Szerintem semmi baj a bloggal, a kommentezőkkel sincs. Aki szeretettel írt, az úgy is gondolja, ha túlszmájlizza, ha nem. Kinek-kinek a saját stílusa. Persze lehet zárttá tenni egy blogot és kilökdösni onnan embereket, csak akkor minek? Úgy érzem, így pont jól van, ahogy van.
      Zoárd meg ezer más dolgon sértődik majd meg, nem ezen, és az ezer más dolgot el is fogja felejteni. 🙂 Aztán meg ő fog blogolni rólatok. Tapasztalat. 🙂 Szóvak ne aggódj. A gyerekek nem hálásak, vagy hálátlanok. Pusztán csak élnek.

    • valami eszembe jutott, igazságtalanság lenne nem elmondani: azt hiszem, a családi fotóalbumunkban viszont vannak egyes szám első személyű képaláírások a kiskori képeink alatt. de ezt pl. mégsem érzem gáznak, mégiscsak családi használatra van. persze lehet, hogy ez a kognitív disszonancia maga, és amúgy meg tök gáz 🙂

      babásblog és babásblog közt meg olyan sok különbség lehet. tény(???), hogy több a nemtudokmitkezdenivele, mint a dejópofa. a tied pl. az utóbbi.

    • Nem vagyok egy nagy babablogos, konkrétan a Tiéteket (ha-ha, szétválaszthatatlan sorsközösség) olvasom összesen, mert nekem is csak ez a stílus jön be… (Na jó, néha ránézek Zsírember blogjára is, de az azért nem kifejezetten baba-blog.)

    • leila: de sajna a gyerek attól még utálhatja, hogy jópofa 🙂 mert csúfolhatják miatta a barátai, vagy mittudomén (persze akkor még mindig ott a lehetőség, hogy senkivel nem engedjük barátkozni).

      aztán lehet, hogy büszke lesz rá, ezeket a gyerekeket nem lehet kiszámítani.

    • meg hát végső soron az is lehet, hogy az egyes szám első személyű anyuka gyereke felnőve majd együtt röhög az anyjával ezeken a felálltam-büfiztem-okosannézek dolgokon. tényleg olyan sokesélyes dolgok ezek.

      nem gondolom, hogy itt csesződik el egy gyerek, arra még sokezer remek alkalom adódik 🙂

    • cinna: Telkinél messzebb nem költözünk, de ha addig nem lép életbe valami durva oktatási reform itthon, akkor ragaszkodni fogok hozzá, hogy a gyerek külföldre járjon középiskolába/egyetemre, mert itthon csak szétforgácsolt, nagyrészt elavult tudásanyagot tömnek a gyerekekbe, ami szinte azonnal ki is folyik belőlük, gondolkozni viszont nem tanítják meg őket.

    • Szeretem a stílusodat :))
      És a WC tetőről sem tudni, hogyan jó…? :)) Nekünk így, pasiknak amúgy:))
      Én sem bírom a “babanyelven” íródott storykat…

    • Ki a rossz szulo…? Bennem folyamatosan para van, hogy nem vagyok jo anyja a gyerekeimnek. Egyszer azt mondta valaki, ha ez felmerul az emberben, akkor biztos, hogy jo szulo, mert foglalkozik azzal, mi a jo a gyerekenek – ettol fuggetlenul en mindent agyonparazok, most eppen a hozzataplalast. Nem hiszem, hogy a blogon vagy az iwiw-regisztracion mulik, mi(lyen) lesz a gyereked, bar teny, hogy a stilusodbol sokminden raragadhat. Vicces lesz majd visszahallanod Z-tol az altalad hasznalt kifejezeseket. Folyamatosan meglepodom a 3 evesemen, mit el nem raktaroz magaban (jot es rosszat is).

    • hehe, én is hányok az anyai többestől, anno soha nem bírtam megállni, amikor jött az anyósom, kezében a gyerekemmel, és beleédelegte a fejembe, hogy anyuciii, berottyantottam! és akkor én mindig mondtam neki, hogy nem baj anyuka, előfordul az ebben a korban, de mintha a gyerek is büdös lenne egy kicsit, ha lenne szíves ideadni. 🙂 gonosznak lenni jóóó.
      És én pl babablogot írok, de nem tervezem megmutatni a gyerekeimnek, ahhoz túl sok benne a bazmeg .:-D

    • “egyetemre, mert itthon csak szétforgácsolt, nagyrészt elavult tudásanyagot tömnek a gyerekekbe, ami szinte azonnal ki is folyik belőlük, gondolkozni viszont nem tanítják meg őket” –nagyon egyetértek veled lucia.
      Az én lányom /már felnőtt/ a 3. osztályt gimnáziumban Dániában végezte el, és azt mondja ott tanult a legtöbbet. Hasznos dolgokat, 3 nyelvet és azt, hogy hogyan kell gondolkozni és önálló véleményt formálni.
      Melyik országra gondoltál Zoárddal kapcsolatban? (ha megkérdezhetem)

    • Ez a fogkrémes dolog mindig elgondolkoztat, nálunk én nyomom középen, párom a végén, és ő veszekszik velem néha miatta 😉 De azt hiszem ezt fordítva szokott lenni, nem? 🙂

    • szerintem Te magadról írsz blogot és Zoárd történik veled, és Te történsz Zoárddal..gondolom az első éjszakai magömlésről már nem lesz blog, ha meg..hát akkor meg majd az lesz..na és?..ez a Te életed, amit mások olvasnak..ha nem értenek egyet erkölcsileg..hát akkor az is gáz, hogy olvassák…van olyan hogy erkölcsi bűnrészesség?…na mindegy..ennél nyilván sokkal egyszerűbb:)….de szerintem a traktoros lány bejegyzése nem rólad szólt…szép napot.:)

    • Én pont azért raktam ki már elég régen a “nem babablog” feliratot, mert azzal jöttek, hogy miért nem csak csupa-pozitív-mézes-mázos a blog… míg én úgy gondoltam, ahogy gabi is kifejtette (ráadásul nálam az őszinteség sokkalta előbbre való, mint a mézes-mázosság).

      Azt egyébként én sem szeretem olvasni, ha a gyerek beszél, de sokfélék vagyunk, nem kritizálok. Nálad ilyet még nem tapasztaltam, de ha jól értettem, nem is vetted magadra a gondolatindító bejegyzést.

    • Te, lucia, Én a gyerekemet tibeti gimnáziumba járattam, ott tanult meg órákig Falat bámulni mozdulatlanul, megadom a címet, ha gondolod.
      aztán figyeljél majd, hogy ne add Rá zoárdra Másnak az ingjét, mert abban nem lenne csinos.
      az is fontos, ezért elmondom Neked, Te Magadról blogolsz, és Akik mást mondanak, Mind tévednek, ne hallgass Rájuk.
      egyébként Én sem írtam ki a blogomra, hogy babablog, mert sokkal komolyabb dolgokról írok bele.
      ja, és végül, de nem utoljára, szeretlek olvasni Titeket:)))

    • “…és őt meg annyira, hogy soha nem kell felmerüljön olyasmi, hogy elvett az életünkből, és trilobitákat rendelünk neki e-bayen meg képeskönyveket a könyvesboltból, és én megtanultam direkt neki az összes virág nevét a környéken, hogy majd ha megkérdezi, az apja meg már eleve tudja az összes autóalkatrészt, és nem feszkózunk akkor sem, ha nem hagy minket aludni, viszont már most tervezgetjük, hogy hova mindenhova fogjuk elvinni…”

      Szerintem ennyi a lényeg jóanyaság-ügyben. Nem a tökéletesség a fontos (a tökéletes anyát úgysem találták még fel), hanem ez. És ha ez megvan, tök mellékes a blogkérdés, egyébként meg szerintem ez a blog annyira király, hogy Zoárd tutira örülni fog neki nagykorában 🙂

    • hát én nem örülnék semmilyen blognak, amit rólam írtak és ezrek olvasták, akármilyen cuki is és azért a gyerek iskolás korában illene abbahagyni. meg hát egy idő után nem jelent majd ekkora újdonságot minden nap, a rutin nagy úr.

    • az első gondolatom az volt, hogy gondolkodni otthon is megtanulhat a gyerek, ha már a suliban nem, a második viszont az hogy érdekes volt az iskolában is hallani arról hogy meg is lehet kérdőjelezni dolgokat, meg hogy véleményt formálni fontos, ez kis hazánkban történt, a nemzetközi érettségi programban, egy kis reklám, ha akkor még lesz, és nem akartok csak a suli miatt külföldre távozni.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s