Már az apás-kengurus fotónál is feltámadt bennem némi kósza gyanú, ami az ilyen képek láttán egyre erősebbé válik. Ha lenne itthon némi gabona-/gyümölcsdesztillátum (de nincs), és innék belőle valamicskét, és ebből kifolyólag őszinteségi roham törne rám, alkalmasint leírnám, hogy ilyen gyerek szerintem nem létezik; ezt a gyereket bizonyára Lucia és/vagy a fiúja kreálta virtualice, rafinált videografikai trükkökkel, és titkon jókat derülnek azon, hogy a sok hülye blogolvasó hagyja az orránál fogva vezetni magát.
Ámde – ezt mintha már mondtam volna – nincs itthon gabona-/gyümölcsdesztillátum, ergo nem tudok inni belőle, ergo a ma esedékes őszinteségi rohamot határozatlan időre elnapolom.
Summa summarum: hihetetlen ez a gyerek… amazingly charming kid… Igazából csak valami effélét akartam mondani.
Eddig hatásosan visszafogtam magam, pedig minden nap drukkoltam nektek, egész az elejétől. Ez a kép viszont már olyan cukiság-fokú, hogy nem bírok csendben maradni 🙂 Iszonyú helyes gyerek! 🙂
Ezúton jelentkeznénk novemberre várható pocaklányommal a Zoárdcsajalesz-hogyhafelnő várólistára 🙂
Csatlakozom az előttem szólóhoz: szintén hónapok óta zugolvasok, de emellett a kép mellett nem lehet szó nélkül elmenni!
Annyira édes, ahogy mosolyog, hogy végre mehet haza! 🙂
Gratulálok Hozzá, és nagyon örülök, hogy végre Ő is otthon van, Veletek!
nekem sem szokásom áradozni ismeretlen gyerekekről, de ez a fotó valami hihetetlen. így mosolyogni, ráadásul ennyi idősen — ilyen nincs is. valljátok be a photoshopot, gyerünk!
kicsi malac 
allig ult kocsiba, maris ganxtarapper lett belole 🙂
BölcsYoda :)!
Ez a mosoly:) Nagyon helyes:)
Mosolyog,mert hazamehet 🙂
Már az apás-kengurus fotónál is feltámadt bennem némi kósza gyanú, ami az ilyen képek láttán egyre erősebbé válik. Ha lenne itthon némi gabona-/gyümölcsdesztillátum (de nincs), és innék belőle valamicskét, és ebből kifolyólag őszinteségi roham törne rám, alkalmasint leírnám, hogy ilyen gyerek szerintem nem létezik; ezt a gyereket bizonyára Lucia és/vagy a fiúja kreálta virtualice, rafinált videografikai trükkökkel, és titkon jókat derülnek azon, hogy a sok hülye blogolvasó hagyja az orránál fogva vezetni magát.
Ámde – ezt mintha már mondtam volna – nincs itthon gabona-/gyümölcsdesztillátum, ergo nem tudok inni belőle, ergo a ma esedékes őszinteségi rohamot határozatlan időre elnapolom.
Summa summarum: hihetetlen ez a gyerek… amazingly charming kid… Igazából csak valami effélét akartam mondani.
Eddig hatásosan visszafogtam magam, pedig minden nap drukkoltam nektek, egész az elejétől. Ez a kép viszont már olyan cukiság-fokú, hogy nem bírok csendben maradni 🙂 Iszonyú helyes gyerek! 🙂
Ezúton jelentkeznénk novemberre várható pocaklányommal a Zoárdcsajalesz-hogyhafelnő várólistára 🙂
Csatlakozom az előttem szólóhoz: szintén hónapok óta zugolvasok, de emellett a kép mellett nem lehet szó nélkül elmenni!
Annyira édes, ahogy mosolyog, hogy végre mehet haza! 🙂
Gratulálok Hozzá, és nagyon örülök, hogy végre Ő is otthon van, Veletek!
Hehem, előjönnek a zugkukkolók 🙂 Gratula a hazaúthoz, kívánom, hogy most már minden egyenesben menjen!
nekem sem szokásom áradozni ismeretlen gyerekekről, de ez a fotó valami hihetetlen. így mosolyogni, ráadásul ennyi idősen — ilyen nincs is. valljátok be a photoshopot, gyerünk!
ennyire örül,hogy hazamehet!!!!!hihetlenül bájos-és a fótost is illeti ám dicséret!!!
Édes kis reppermanó 🙂
Yodamester :)) Vagy ezt már írták? Nem baj, akkor is 🙂