Malac nagyon jól érzi magát, szerintem tudja, hogy hazahoztuk, a fiúm szerint meg nálunk jobb a hangulat meg a színek, mint a kórházban. Mindenesetre még zuhanyzásnál sem sírt.
Az együttalvást hosszas kísérletezgetések után úgy oldottuk meg, hogy én lementem a pocokkal a lenti kanapéra (az elég kemény a légzésfigyelőhöz), kinyitottuk, ráraktuk a kókuszmatracát, arra a légzésfigyelőt és a gyereket hálózsákban, én meg a matraca széléhez bújtam. Ez nagyon bevált, én is tudtam hason aludni, a gyerek is látott és rám mászhatott (azt nem sikerült kifigyelnem, hogy változtat helyzetet, de mindig rajtam kötött ki), a légzésfigyelő is ment. Mondjuk az orvosa (S. B.) szerint nem fog elfelejteni levegőt venni, én meg nem fogok ráfeküdni stb., de így nyugodtabb vagyok. Reggel amúgy, amikor reggeli után édelegtünk összenyomva az orrunkat, sugárban arconhányt egy merészebb lábemelés következtében, de ez nem vetett árnyékot a kapcsolatunkra.
Most egyébként fent nevezett malcnyuszizsiráf itt szuszog a hónom alatt két takaróban (az emeleten vagyunk légkondiban), és mosolyog, na meg várja, hogy felébredjen az apja, aki nem tud betelni vele.
És egyébként először azt hittem, én vagyok a hülye, mert elolvastam a kiskönyvét, és szellemileg hat hónapos tüneteket produkál (felismer minket és mosolyog, tárgyakért nyúl és megfogja őket, stb.), de aztán a fiúm mondta, hogy a lánya valóban csak hat hónaposan viselkedett így, úgyhogy kicsit koraérett, de most már így marad, lebutítani nem fogjuk.
kicsi malac 
Télleg mondta az orvos, hogy legális az összebújás? Mer ezt mi is gyakoroljuk, mély lelkifurddal fűszerezve, mer állandóan attól rettegek, hogy ráfexem. És hát az is olyan titokzatos, hogy álmomban hogy megy a szoptatás? Mert mondanom sem kell elég gyakran ébredek arra, hogy a kispasi rám van ragadva és szopik.
hát a mi babamama-centrikus orvosunk kvázi előírta, hogy aludjunk együtt, azt mondta, így biztos nem lesz apnoéja (az anyai test ingerei miatt), és nem fogok ráfeküdni, ez nagyon mély anyai ösztön. meg a hőmérséklet is akkor a legjobb a babának, ha az anyjánál van, továbbá jobban gyarapodik, kiegyensúlyozottabb lesz, stb.
Nagyon örülök, hogy végre otthon lehettek!
Nagyon sok boldogságot és egészséget!!!!
gyorsjelentes jolhangzik, es tenyleg, ha mar elokerult a teso, o hogy birta az elmult honapokat, h lett tesoja, de meg varni kell ra?
én mindkét kölkömmel egyágyban aludtam az első hónapokban, fizikilag képtelen vagyok az éjszaka közepén 2 óránként felkelni/felállni/jönnimenni, simán kénylemességből, s mert imádtam a pici puha jószagu testüket, azértis:) azért volt nekik saját ágyuk, a nappali/koaresti alvásokat áltaában ott töltötték, de éjszaka velem. Soha nem feküdtem rájuk, soha, pedig méllyen alszom. (mondjuk igazsághoz tartozik, hoyg leesni leestek mindketten egyszer-egyszer, jellemző, hogy ők fel se ébredtek rá, csak én arra, hogy úristen holagyerek, jézusom a földönalszik! alacsony kanapéágy kiválló, épp ezért:)
Lucia végigizgultam veletek az elmult hónapokat, gratula a tündéri kisemberhez!
Nagyon gratulalok a kis csaladnak, hogy vegre egyutt es otthon!!! Mar nagyon vartuk ezt a pillanatot!
Egyuttalvas-ugyben a masik partot kepviselem – nalunk Janka az elso naptol fogva a sajat agyaban alszik, es ezert (vagy nem ezert, nem tudom) mar most is nagyon onallo, el tud aludni egyedul, es nagyon tarsasagszereto (nincs komolyabb anya- vagy apafugges).
Legzesfigyelo ugyeben: mi a kokuszmatrac alatt tartottuk a legzesfigyelot, es ugy is tokeletesen mukodott – kiveve, amikor a gyerek lemaszott rola. Mondjuk az oruletbe kergetett minket idonkent, mert az folyton elfelejtettuk kikapcsolni – es olyankor felverte a hazat…
mi is együtt aludtunk sokszor az elején, egyébként pedig közvetlenul mellettem, kéznyújtásnyira. eltelik egy idő, amíg az a gyerek megszokja, hogy nem bennem van. és hát kényelmesebb is. ja, én is szoptattam álmomban simán.
Isten hozott itthon benneteket! 🙂
Na, akkor ez is kipipálva. Jól van, csak ha 10 hónaposan előadást tart az Akadémián, majd azért fékezzétek kicsit! 😉
Én is beállok a nagyonörülők közé.
De jó, hogy minden rendben és már otthon vagytok! 🙂 🙂
Gratulálok az otthonléthez, végrevégre!
Együttalvásilag szerintem tökre a gyerek a döntő, az én hármam mind másképp csinálta, a legnagyobb az első heteken kívül soha nem aludt köztünk, nem elvből, egyszerűen nem szerette-mi meg nem bírtuk, folyton jött-ment, forgott, vetődött álmában. hat hetes korától 12 órát aludt éjszaka kukk nélkül, a saját ágyában. A középső szintén saját ágyban, ő még üngyüli-büngyülit sem igényelt, egyszerűen csak azt hogy hagyjuk békén, a friss gyerekem meg viszont mindjárt 5 hónapos, és kábé tíz percet töltött eddig a saját ágyában. :-))
Gyerekfüggő ez is, mint majdnem minden, tévhit hogy mi neveljük a gyerekeinket, ők vezetnek rá minket, hogy nekik mi a jó.
Zoárd tényleg agysebész lesz ekkora íkúval, csak így tovább, előre a féléves korban abszolvált tigrisbukfencért, úgylátszik ő ilyen rapid csávó 😀
és hordózókendőzéshez mit szólsz? illetve mit szól a szuperdoki? szimpi? nem szimpi? mikortól? milyet? stb. üdv a hegy izé otthonlakónak.
De jó,hogy otthon vagytok! Szuper szuper szuper!!!!
Úristen, egy hétig nem voltam és tessék! Gratula sok! És mindent bele! (Mi se feküdtünk rá egyik gyerekre se, igaz, az egyiket felborítottam a babakocsival, a másik meg leesett a pelenkázóról, de ezek nem az együttalvástól voltak)
Mi is együtt alszunk – nem elvből, így alakult, így tudta mindenki kipihenni magát… – és még egyszer sem feküdtünk rá a gyerekre. ;o))) És attól még ugyanolyan önálló, úgyhogy ettől sem kell tartani. Ahogy így olvasgatom a blogot, Zorcsi már most is önálló döntéseket hozni, visszafejlődni nem fog, max. tényleg kiegyensúlyozottabb lesz.
na, asszem mar tenyleg nem kell gyerek, minden elmenyt beszerzek olvasassal. majd irjal reszletesen a kakis ugyekrol, nehogy kimaradjanak.
én kész vagyok tőletek!:)
A fiad nem mindennapi gyerkőc, ez már a születés idejének önálló meghatározásán is látszott, meg ahogy kezelte a dolgokat, helyzeteket, embereket. Valszeg az oviban is csak az első másfél csoport fogja érdekelni, aztán egyszer amikor mész érte mondják majd az ovónők, hogy a fiú már a szomszédos általánosba jár de még nem végzett ott sem, mert éppen a fizikatanárral vitatkoznak valami kozmikus hipotézisen.
több képet azonban tehenél fel, néha ez a fénypont a napomban, amikor a főnököm túl hülye
Ha nem túl indiszkrét a kérdés: az végülis rejtély maradt, hogy miért sietett ennyire a bébi?
Hogy ennyire fejlett, abban biztos benne van, hogy szegenykem egyedul kellett atveszelje az elso idoszakot – pont azt, amikor a legnagyobb szuksege lett volna az osszebujasra. Szorakoztatta magat eleget (mar amennyire a sok biszbasz engedte a dobozban). Gondolom, most potolja az anyahianyt. 🙂
Grat és szeretnék kééééééééééépet!!!!!
az együttalvásnál és álombanszoptatásnál hogy oldjátok meg a 1:fejést meg a 2:büfiztetést? vagy ezek este elmaradhatnak?
Mirwen, nekem G. a harmadik gyerekem, pont annyi tejem van, amennyi kell, nem kell fejnem. És szopni is már úgy szopik a baba, hogy ritkán nyel levegőt, éjjel amúgy sem eszik mohón (gondolom), még sosem bukott pl, vagy lyesmi.
Dweyra: nem derült ki, fertőzésünk nem volt, más, kimutatható bajom sem volt, Zorcsinak sem, rejtély.
r-: tesó kap majd egy külön posztot, de nagyon nehezen bírja, napi sms-kapcsolatban vagyunk 🙂 de még az anyukájával is 🙂
ok, kivarom a tesoposztot siman:) csak ebben a koraszulestemaban ugye az emberek nyomjak a hogy van a gyerek temat, nanahogy, jo esetben neha megkerdezik, hogy van az anyuka – de hat ugye apuka is van vhogy, meg teso(k) is vannak vhogy, es vegul is ok is tortenet reszei (meg a zsiraf es a nyuszi, persze)