A koraszülöttek világnapja alkalmából kicsit megerőltettem magam, és helyreállítottam a régi képek egy részét (körülbelül 4 hónapos korig), to be continued.

Muci időközben hét éves lett, engem meg lefoglalt az ezzel járó sok ügyintézés (a tökéletes iskola megtalálása, beiratkozás, fakt választás, egy ötven elemes lista megvásárlása, amelyben olyan, legfeljebb görög mítoszokból ismert dolgok szerepeltek, mint a “papír dobókocka”, illetve “kétoldalú tükör”), de végül mindnyájan abszolváltuk az első iskolanapot, és Muci sakk-logika szakos elsős lett.

Most ugye az van, hogy elvben nincs osztályozás, gyakorlatban viszont rendszeres szöveges értékelés van, ami ugyanaz pepitában, csak nem bukhatnak meg. Muci az előfeltételezéseimnek megfelelően mindenből K-kat kap (kítűnő), kivéve a szorgalmat (amit az előbbiekre való tekintettel nem értek), és a magatartást (amit meg tudok magyarázni).

Volt például az a beírás az ellenőrzőben, hogy “A gyermek rendszeresen késve érkezik az órára, mert a mosdóban “játszik””. Az oknyomozó riportunk valahogy úgy folyt le, hogy megkérdeztem a delikvenst, hogy mégis mit szokott csinálni a mosdóban, amire azt felelte, hogy “bulizunk. A bandámmal”. Tekintettel arra, hogy ez egy rajzfilmhangú, elálló fülű kis tökmag szájából hangzott el, szerintem érthető, hogy időt kértem, majd utána azért tisztáztuk, hogy az órára be kell érni.

Volt az az eset is, amikor a gyermek iskolaidőben az udvar kerítésén kívül tartózkodott, ennek is utánajártunk. Mint kiderült, itt elsősorban egy kommunikációs félreértés tehetett az egészről, ugyanis a tanító nénik úgy fogalmaztak, hogy “iskolaidőben nem lehet kimenni az iskolából”, mire Muciban feltámadt a bizonyítási vágy, és a kerítésen támadt lyukon (az a sok finommotoros fejlesztés megérte az árát) kilógva bebizonyította, hogy igenis lehet. Ezen a ponton elbeszélgettünk az olyan nyelvhasználati finomságokról, mint például hogy a “nem lehet” néha azt jelenti, hogy nem szabad.

Meg volt az is, hogy “D. alternatív útvonalon ment vissza az udvarból az osztályba”, amivel én egyrészt nem tudok otthonról mit kezdeni, másrészt megértem, hogy a tanító nénikben némi feszültség keletkezik, ha az egyik gödölye leszakad a nyájtól, és az aulában lecsaphatnak rá a ragadozók, úgyhogy ezen a téren is tisztáztuk a tisztáznivalókat.

Mindezekkel együtt Muci “Életvitel és gyakorlat”-ból, amiről csak halványan sejtem, hogy micsoda, szintén K-t kapott, azóta rendszeres retorikai fordulattá vált részemről nyomásgyakorlás céljából az a felütés, hogy “akinek az életvitele és gyakorlata kiváló, az ne…”, amin Muci mindig kuncog, és bizonygatja, hogy ő nem tehet róla, és azt sem tudja, hogy mi az.

Egyébként meg a tanító nénik javára kell írnom, hogy képesek napi nyolc órát együtt tölteni egy csürhényi megvadult, fogatlan sátánfajzattal hogy szóban rendszeresen megdicsérik nekem a gyermeket, időnként írásban is, Muci nagyon szereti őket minden üzenőfüzetes sztori ellenére is, és nagyon menő a tanmenet, meg minden.

Az életvitelünk és gyakorlatunk így ősszel egyébként így néz ki:

(A jövőben pedig megpróbálom majd behozni a lemaradást).