Most csak gyorsan, mert el fogom felejteni.

Kicsit kezdem úgy érezni, hogy Muci így 4,5 évesen valahogy felnőtt férfivá vált mellettem, mert egyrészt reggel, amikor indultunk volna otthonról, látom, hogy a konyhaszekrényt nézegeti, majd amikor megkérdeztem, hogy mi van már, homlokráncolva közölte velem, hogy akad a fiók, majd amikoj hazaéjünk, meg kejj húzni a cavajokat, ana, jó, mondom, csak most menjünk, mire ő, tűnődve, ész ha a cavajozász nem szegít, akkoj jeciszojjuk az ajját. (Mellesleg a múltkori defekt kapcsán is nagyon alaposan kikérdezett, honnan vettem észre a defektet, bekapcsoltam-e a villogót, hogyan cseréltem kereket, úgyhogy nagyon örülök, hogy a kocsiemelőt még nem bírja el, mert különben azon kaphatnám magam egy álmos hétköznap hajnalon, hogy ott áll az autó kerekek nélkül).

Másrészt, amikor ovi után bementünk a cipőboltba (hogy NEKI vegyünk cipőt, ezt szeretném kihangsúlyozni), tévedhetetlenül az alishák / cate grayek felé vette az irányt, majd közölte velem, hogy ana, tajájtam neked ed nadon cinosz cipőt, magasszajkú, és amikor a nekünk segítő eladónő viccelődni kezdett vele, hogy így nagyon sokba fog kerülni anyának a vásárlás, Muci teljes természetességgel vetette neki oda nagyvilági hangnemben (gyanúm szerint a tapasztalataira támaszkodva), hogy nem baj, akkoj isz megvesszük.

Hazafelé pedig beszélgettünk arról, hogy milyen volt a Kaláka vagy milyen koncerten, ahova nem én vittem, amire azt felelte, hogy hát jó vojt, jó vojt, de én olyan koncejtje akajok igazán menni, amilyen zene az autóban van, úgyhogy végigpörgettem neki, ami az autóban van, és izé, szóval az a helyzet, hogy Nick Cave koncertre akar menni. Velem, aki nagyon csinos tűsarkúban tartok vele (nem baj, ha drága). Miután megcsavaroztuk a fiókot.

Úgy érzem, a leendő menyem nagyon sokkal fog tartozni nekem.