Amikor még csak bronchitiszes volt, Mucolda is bejött velem dolgozni, és nagyon helytakarékosan megoldódott a tárolása, mert felfedezett magának egy hungarocell térkitöltővel teli dobozt, és az idő nagy részét abban töltötte.

A kollégákat is megmozgatta, mert ha helyet akart változtatni, akkor beüvöltött valakinek, hogy vigye át. A legaranyosabb része az volt, amikor én mondtam neki, hogy én most nem érek rá, kérje meg a Tarhonyakártevőt, hogy vigye át, de SZÉPEN KÉRJE, mire Muci kiugrott a dobozból, bejött hozzánk, szépen megállt Tarhonyakártevő előtt, és azt mondta neki, hogy vidéj át jédszi a pojc mejjé a dobozzaj, mejt ededüj nem tudok átmenni, majd visszaspurizott a dobozába.

Ez a kép meg nem tarhonyakártevő, hanem a kiskolléga hasonló feladat ellátása közben:

Bentről hallgattam egyébként Muci monológját, ami olyan volt, mint egy űrhajós naplója, kiszájjok a dobozbój, beszájjok a dobozba, kiszájjok a dobozbój, beszájjok a dobozba, éjzem, hod nomot hadok a töjtőanagban.