416. fejezet – főleg vonatokról

Először is egy őszebbi kép Muciról, amelyen (Szutyejev ihletésére) a gomba alá bújt állatokat keresi:

gomba

És természetesen jól van, milyen dojszan megnőttem, szokta magáról mondogatni merengve (most már a pöszeség és a sejpegés és a raccsolás nem játszik, ha odafigyel, csak nem mindig figyel oda).

Egyébként sikerült bebizonyítani a vele való kísérletekkel, hogy a szerzett tudás nálunk is öröklődik, mint a laposférgeknél meg az ógörög/római isteneknél (csak ezzel a két fajjal ellentétben mi nem esszük meg egymást), ugyanis a múltkor mondja, hogy ana, építettem neked ed tempjonyot, ész hajang isz van benne, mire természetesen megkérdeztem, hogy és kiért szól a harang, és erre azt a hemingwayi választ kaptam, hogy ne kéjdezz ilyeneket, ana, hát pejsze, hod neked szój, meg mindenkinek szój, de neked isz. Majd pár nappal később a villamoson közölte velem, hogy banánhalat akar enni, pedig Salinger munkásságával még meg sem ismertettem.

Amúgy a hemingwayi jelleget leszámítva is igazi férfi, még nyáron volt, hogy ő teljesen belemélyedt valami templonyépítésbe vagy hasonlóba, én meg csacsogtam neki közben, mondtam például, hogy és képzeld, vettem magamnak egy aranyos kis virágos nyári ruhát, mire Muci fel sem nézve azt felelte automatikusan, hogy nadon cinosz vad ebben az új juhában, ana. Remélem, ez a szokása megmarad, a férfiak amúgy sem értenek a ruhákhoz, az viszont mindig jól esik az embernek, ha azt mondják rá, hogy csinos.

Mostanában vonattal szoktunk munkába/oviba járni, és ez családunk 50%-a szerint a világ legizgalmasabb dolga (soha nem szűnő izgalommal szokta reggel találgatni, hogy most vajon  sztadej flöjt jön-e majd, vagy valami régi típusú, a tehervonat külön boldogság, ha látunk olyat, mert lehet találgatni, hogy mit visz. Muci továbbá egy időben folyton leszidott, hogy túl korán megyek érte az óvodába, majd az óvónők megsúgták, hogy a duplo vonattal szeretne többet játszani, mire elmentünk a játékboltba, és vettünk duplo vonatot (a nevelési elveimmel lehet vitatkozni, de egyrészt olyan ritkán kér bármit is, másrészt azt tervezgette titokban fennhangon, hogy elbújik az óvódában, és amikor mindenki hazamegy, akkor felkapcsolja a lámpát a székre állva, és akkor végre nyugodtan játszhat hosszan a duplo vonattal, és hát én nem szeretném, ha ilyen fiatal korában máshol éjszakázna a duplo vonat miatt).

Szóval vettünk váltókat, síneket, meg zsiráfos vonatot, meg mittudomén, úgyhogy azóta a hálószobám padlóját egy komplex vasúti hálózat foglalja el, a tévémben meg a Thomas megy időnként (mintegy mellékesen megkérdezném, nem látna valaki szívesen vendégül néhány napra? Olyasvalaki, akit semennyire nem érdekelnek a vonatok?), és nagy a boldogság.

A többi mese közül a Verdák 1-2 nagyon menő még, Az idő urai, a Kis Vuk, de fát pakolni meg a kazánba begyújtani meg teregetni, szóval dolgokat csinálni sokkal jobban szeret hálistennek, mint tévézni. Meg a múltkor felfedezte a boholytalanítómat, és három órán keresztül azzal szórakozott, hogy bolyhos ruhákat keresett, és boholytalanította, meg valamikor reggel azzal ébresztett, hogy hozott nekem csokipudingot kanállal, úgyhogy nagyon praktikus gyerek (nem beszélve arról, hogy milyen cuki). És a lelkemmel is törődik, éppen a vonaton ültünk a minap, amikor valahogy a bodzára terelődött a szó, és mondtam neki, hogy képzelje, már nem csinálnak bodzás túró rudit, mert az csak nyáron volt, és hozzáfűztem szófordulatként, hogy és ez nagyon szomorú, ezért tart itt ez az ország, mire Muci valami hihetetlen édes, vigasztaló hangon azt felelte, hogy jaj, ana, ezéjt még nem kejj szomojúnak jenni, biztoszan jesz bodzász jövő nájon isz, mire a környékünkön tócsává olvadt két-három néni (és kaptunk meggyes sütit az egyiktől, mondom, hogy praktikus gyerek).

Az egy kicsit aggasztott, hogy régóta mondogatja, hogy kéne nekünk egy kisbaba, majd ő megtanítja óvatosan lemenni a lépcsőn, meg mindenre, de elmagyaráztam neki, hogy ahhoz először egy apukát kellene keresnünk, mert az úgy működik. Most legutóbb az oviban viszont, amikor szóba hozta a témát, és megkérdezte (mini-ödipuszként), hogy mikor lesz már kisbabánk, rögtön hozzá is tette, hogy de anukát isz kejesszünk neki, majd kifejtette, hogy én ugye az ő anyukája vagyok, ész mindenkinek jeden szaját küjön anukája, mejt az úd jendesz dojog.

Szóval rendben vagyunk, csak egészség legyen, vonat, meg bodzás túró rudi.

Reklámok

11 thoughts on “416. fejezet – főleg vonatokról

  1. Jelzem, hogy abszolút NEM érdekelnek a vonatok (csak az autók, de tudok anélkül élni, hogy TV-ben nézzem őket mindig), VAN egy szabad szobám nagyrészt (merthogy a kollégista gyerek is praktikus gyerek – nem kell külön gyerek ÉS vendégszoba, hanem az év nagy részében ez two in one) Szóval most hogy HÁZban lakom, gyere szeretettel. Vagy/és gyerekkel.

Szeresd Mucit

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s